Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

VIRÁGOZNI FOG EZ AZ ORSZÁG A Duna költeménye Mikor ilyent teremt az ég, Eredj, mondja, légy dicsőség, Légy címere nemednek, És ostora keblednek. (Kisfaludy Sándor) A régóta várt s nemrég kinyomta­tott magyar nyelvű Napló tanú­sága szerint Széchenyi István tíz al-dunai utat tett meg. Életének legtevékenyebb tizenhat esz­tendejére esnek ezek az utak, s ha meggondoljuk, hogy nem afféle szóra­koztató kirándulásokról, de sokszor hó­napokat igénybe vevő terep- és ember­szemléről, s a kényes hajózási manőve­rek mellett még kényesebb diplomáciai műveletekről van szó, ráérezhetünk, mit jelentett számára Európa nagy folyója. Idehaza kevesebben vették észre, hogy az Al-dunai tervekkel nemcsak egy folyómeder, de egy nemzet jövője is készül. Bécsben azonban pontosan tudták ezt. A nagyhatalmú kancellár, Metternich összehúzta a szemöldökét: — Széchenyi gróf azt képzeli magá­ról, hogy ő fedezte fel a Dunát... Eljárt személyesen is Széchenyi a fo­lyószabályozás ügyében — s ha nem járt volna is, ott voltak a titkos jelenté­sek, a titkos besúgók. Jelenthették, hogy a cenki gróf alig­­alig hasonlít mágnástársaira. Nem so­kat teketóriázik. — A Vaskapu? — kérdik tőle. — Meg kell lennie! — vágja rá. S ez nála nem nagyhangú Ígéret, mint az üres fecsegőknél. Vannak tervei — persze — a bécsi udvarnak is az Al-Dunával. Katonapoli­tikai elképzelések. Egy eljövendő hábo­rúban jó felvonulási útvonalhoz juthat­nának. Csakhogy ezek más tervek, mint a Hitel írójáé. Az udvar birodalomban gondolkodik, Széchenyi nemzeti állam­ban. A magános malma... Álomból, ködképből, délibábból ter­vezni nem lehet. Beszámolókra, kalan­dos elbeszélésekre alapozni: legalábbis kétséges. A Vaskapunak „meg kell lennie!” A gróf maga vág neki a felfedező útnak. Mint a mítoszok argonautáira — akik az Isztroszon vagyis a Dunán is átvere­kedték magukat —, ismeretlen, vad vi­dék vár rá. A Napló 1830. június 24-ére, az in­dulás napjára keltezett bejegyzése: „Kora reggel a Pesten összerótt hajó­mon — amely úgy van megkonstruálva, ahogyan az első embereké lehetett, út­nak indultam a Fekete-tenger felé. A hajón ... 11 ember van. Én, gróf Johann Waldstein, Beszédes, a földmérő, 1 sza­kács, 3 inas, 4 hajóslegény.” A hajót Desdemona névre keresztel­ték. Rozoga bárka; nem csoda, hogy utasa így sóhajt fel: „Egész Magyaror­Folytatása a vaskapui szirthányásnak." Láncz József kőrajza szágon nem lelni egyetlen úgy-ahogy közepes hajót — sem nagyot, sem ki­csinyt!” De hiszen — többek között — ezért vereti magát esővel, ezért fúvatja magát széllel. Nincs a hazában egyetlen tisz­tességes folyami hajó — miért is lenne, ha nincsen tisztességes hajózó utunk a tengerig! Előbb a víziutat kell megte­remteni, aztán majd építünk hajókat is. Széchenyi már ezzel a jövendőbe pil­lantó szemmel fürkészi a partokat. „Gőz­hajó nem barbároknak, azaz »hazánk­fiainak« való, hanem civilizált népek­nek. A gőzhajót meg kell előznie: bir­tokos középosztálynak ... bérlőknek, kik földjüket nem akarják elhagyni, hogy hajót vontassanak ... nevelésnek, er­­kölcsiségnek, a jobb és emberhez mél­tóbb állapotok utáni áhítozásnak ... annak, hogy szaga se maradjon a feu­dalizmusnak!” Átmetszéseket, eliszaposodott kis ta­vakat, halban bő holtágakat hagynak el. Ez még nem az Al-Duna, de Szé­chenyi tudja, hogy a folyókat nem sza­kaszonként — de mégcsak nem is ön­magukban — kell számon tartani. A víz­gyűjtő területen — akár egy ország politikai életében — minden összefüg­gésében értékelhető s alakítható. Tehát az is érdekes, hogy mit lát Tol­nán túl, Szekszárd magasságában. Azt állapítja meg: „a vízszabályozásoknál egyik végletből a másikba estek. Az­előtt egy magános malma útját állta az általános előrehaladásnak, mostanság egy magános malmát, még ha az egye­düli vagyona is az illetőnek, kárpótlás nélkül gyakorta elbontják így az átmet­szések alkalmával! Ezért megy Magyar­­országon minden oly nehezen ... mivel­hogy bölcs törvényhozás, és megbízható végrehajtás nem gondoskodik kellőkép­pen minden egyes magánosról. A víz­­szabályozásoknak, átmetszéseknek tehát csakis a tulajdon biztonságán és az al­ispán felelősségén kell vagy lehetséges voltaképp alapulniuk, máskülönben min­den homokra épül." És még hányféle akadálya van a du-16

Next

/
Oldalképek
Tartalom