Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-11-01 / 5. szám

„Ismerd fel erőd proletariátus Ismerd fel erőd és szabadíts fel (L. Aragon: Vörös front) Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, amely fordulópont volt a magyar munkás­ság és az egész nép történelmében. A magyar társadalom már a háború előtt is súlyos el­lentmondásoktól volt terhes, s azokat a háború végképp el­mélyítette, kiélezte. Napirendre került az ország függetlensé­gének kivívása, a monarchia megdöntése, a köztársaság megteremtése, a nagybirtokrendszer felszámolása, az ország lakosságának felét kitevő nemzetiségek jogainak elismerése, tehát feszítő társadalmi gondok megoldása, amivel össze­fonódott a munkásosztály tőkés kizsákmányolás alóli felsza­badítása. A magyarországi munkásság osztállyá szerveződése a századfordulóra befeje­ződött és a munkásosztály az első világ­háborúig terjedő időszakban fokozato­san döntő politikai tényezővé vált. Ve­zető szerepének megvalósulása a soron levő forradalomban döntően azon mú­lott, hogy lesz-e olyan párt, amely ké­pes helyes választ adni az imperializ­mus által napirendre tűzött kérdésekre, s olyan programot adni, amely a prole­tariátus köré tömöríti a polgári demok­ratikus forradalom következetes megol­dásában érdekelt osztályokat, rétegeket. Az 1918 októberi polgári demokrati­kus forradalom, amelynek vezető ereje a munkásosztály volt, olyan viszonyok között győzedelmeskedett, amelyben már meg voltak a szocializmus megvaló­sításának objektív gazdasági társadalmi feltételei is. A magyar társadalom mé­­hében megérett és a súlyos háború ál­tal végsőkig kiélezett gazdasági, politi­kai problémák egy részét a polgári de­mokratikus forradalom nem oldotta, il­letve — osztálykorlátai miatt — nem is oldhatta meg, ez a szocialista forrada­lomra várt. így szinte a forradalom másnapján napirendre került a szocia­lista forradalom célkitűzése. A munkásság ösztönösen vágyakozott a szocializmus eszméjére, melyhez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott ösztönzést. Új típusú párt — a KMP — létrehozására volt tehát szük­ség, hogy ebből az ösztönös vágyako­zásból tudományosan megfogalmazott politikai program legyen. A KMP megalakulásának szükséges­ségét annak idején még a szociáldemok­rata baloldal egy része sem értette meg. Féltették a munkásosztály egysé­gét, bár azt már régen széttörte a párt­vezetés reformista politikája. A munkás­­mozgalom (különösen a háború végén) erősen differenciálódott; az októberi polgári demokratikus forradalom után a baloldaliak szükségesnek tartották, hogy külön szervezkedjenek a Szabó Ervin, illetve a Marx-körben. Az új párt megalakításának szükségességéig azon­ban csak az Oroszországból hazatért kommunisták ösztönzésére jutottak el. A Szovjet-Oroszországból hazatért kommunisták közül számosán már az első világháború előtt is jelentős sze­repet játszottak a magyar munkásmoz­galomban, s együtt a többiekkel az oroszországi forradalmak hatására vál­tak kommunistává. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Kun Béla, Jancsik Fe­renc, Poor Ernő, Rabinovics József, Seidler Ernő, Vántus Károly s a január­ban hazatérő Szamuely Tibor. A KMP megalakítói között voltak a szociálde­mokrata baloldal olyan jeles régi kép­viselői, mint Vágó Béla, Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Je­nő, Rudas László, Szántó Béla; a Forra­dalmi Szocialisták: Korvin Ottó és Miku­lik József. A Szociáldemokrata Párt né­hány kiemelkedő baloldali személyisége — Landler Jenő, Hamburger Jenő, Var­ga Jenő, Nyisztor György, Pogány József — a két munkáspárt 1919 márciusi egyesülése után váltak kommunistává. Megalakulása után a KMP gyorsan fejlődött szervezetileg, s azt messze megelőzve rohamosan növekedett tö­megbefolyása is. Szinte a csodával ha­táros, hogy a párt — mindössze négy­hónapos fennállása alatt — győzelem­re vitte a proletárdiktatúra ügyét, létre­jött a dicsőséges Magyarországi Ta­nácsköztársaság. A Magyarországi Tanácsköztársaság — Szovjet-Oroszország után a második szocialista ország — létrejöttének nagy nemzeti és nemzetközi jelentősége volt. Lenin kiemelte, hogy a magyar prole­tárforradalom győzelme, a társadalmi­gazdasági szempontból az oroszországi­nál fejlettebb viszonyok és a forrada­lom békés győzelme ellenére igazolta, hogy a proletariátus diktatúrája a szo­cialista forradalom általános törvénysze­rűsége. A Magyarországi Tanácsköztár­saság felszabadulás előtti nemzeti tör­ténelmünk csúcspontja: egyúttal nagy jelentőségű internacionalista tett is volt. Segített terjeszteni a szocialista forradalom eszméit a forradalmasodó európai országokban. Pártunk történetének további fontos tanulsága a magyarországi viszonyokhoz 1 Hatvan éve alakult meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom