Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
KRÚDY SZÁLLODÁJA A NYÍRSÉG OÁZISA Tiszántúl patinás fürdői között talán Sóstó a legrégibb, létezéséről már Mátyás király korából tudunk. Akkoriban az egész tó és a hatalmas, ma 700 holdas erdő a Károlyi és a Dessewffy család birtoka volt. A 13 hold kiterjedésű tó szikes vizének gyógyító hatását régóta ismerik. Fényes Elek 1852-ben ezt írta róla: „A fürdő az erdő alatti Sóstó nyugati partján, egy kis regényes vidéken, elegendő vendég- és fürdőszobákkal, tánc- és tekézőtermekkel és egész kényelemmel ellátva, amely távoli vidékekről is sikerrel látogattatik beteg és egyéb mulató vendégek által. Ezen Sóstóbani víz ... gyógyereje csúz, köszvény és bőrkiütésben hasznos”. Dr. Jósa András múzeumalapító főorvos így vélekedett a víz gyógyító erejéről: „Állítom, hogy a nyíregyházi Sóstó mint gyógyfürdő, de csupán mint ilyen, a Palicsival és a Kanyári Sóstóval nemcsak hazánkban, de talán még az egész kontinens összes fürdői felett kimagaslik ... Ha valaki görvénykórtól, csúztól, köszvénytől, idült lobbos izzadmányoktól és egyéb virágnyelven úgynevezett vérbetegségtől menekülni akar, ne menjen külföldre cikóriát inni, hanem igyon mokkát a Sóstón". A múlt században már nevezetes fürdő- és kirándulóhely volt. Sokszor nyaralt itt Krúdy Gyula, a Nyírség felejthetetlen hangulati megörökítője, Dr. Jósa András, híres orvostudós, régész és író, a megyei múzeum alapítója és névadója, Blaha Lajza, a „nemzet csalogánya”, Korányi Frigyes, a híres orvostudós, majd később Szabó Lőrinc. Váci Mihály, Nyíregyháza szülötte több versében utal a sóstói erdőre. Nevüket tisztelettel őrzi az utókor: Krúdy Gyulát idézi a meghitt hangulatú Krúdy-szálló, az író bronzból készült mellszobra a szálló parkjában áll. Blaha Lujza több alkalommal is vendégeskedett a Svájci-lakban, erről emléktábla tanúskodik. Kedvelt tartózkodási helyét a Blaha-domb neve őrzi a Fenyves turistaház mellett és a nyárfasor sétány az Igrice nyaralófalu felé. Azok nevét viszont, akik „hírhedtté" is tették Sóstófürdőt az „úri" Magyarország évtizedeiben, nem őrzi senki sem. Csak mesélik, milyen élet folyt itt.. . Vasárnaptól vasárnapig tartó nagy kártyacsaták — közben elkártyázott birtokok —, nagy dáridók, velencei éj a tavon, leányszöktetés, nevezetes párbajok, meztelen hajnali séták, nagy cigányozások. Krúdy Gyula a Nyíri emlék-ben így ír Sóstófürdő „akkori" vendégeiről: „Jó hely volt a virrasztáshoz a sóstói fürdő. Itt általában csak a tölgyfák bogarai, a nagybajszú cincérek mentek" aludni: szép muzsikus duhaj világ volt a Sóstón, mert az úriemberek nem spóroltak az erkölccsel.” Ma Sóstófürdő és a fenséges szép erdő mindannyiunké, elsősorban és természetesen a szabolcsi embereké. Fejlesztését évtizedek óta szívén viseli a város. Az évszázados tölgyfák árnyékos lombjai alatt csónakkikötő és nyaralófalu, ifjúsági és vidámpark, KlSZ-vezetőképző tábor, sportpályák és gyermeküdülők, anyás csecsemőotthon és szabadtéri néprajzi múzeum, erdei tornapálya és 200 személyes szociális otthon, országos hírű tüdőszanatórium, hidegstrand, termálstrand és 2000 m3 úszómedence, vállalati üdülők és hétvégi házak egész sora. És természetesen a patinás Krúdy-szálló, a hangulatos Svájcilak, a Fenyves turistaház és camping, Tölgyes csárda. Egyébként a Sóstó régi gyógyhatású szikes vizű tava Nyíregyháza rohamos fejlődése miatt már az ötvenes évek második felében sem tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket. Pávai Vájná Ferenc kutatásai alapján és az ő tanácsára — az ő nevéhez fűződik többek között a hajdúszoboszlói, a debreceni, a szegedi termálvízkincs feltárása — 1957-ben fúrták az első kutat. Egy évvel később a másodikat, majd 1961-ben a harmadikat, 1968-ban a negyediket. A sóstói tenmálkutak vizét a vegyi öszszetétel alapján az Országos Balneológiái Kutató Intézet az ásványos gyógy- és hévizek jódos-brómos csoportjába sorolta. Mindennek remek foglalatja az erdő, amely megragadó szépségével, csendjével, illatos, tiszta levegőjével szelíden körülöleli a tavat. A sudár tölgyek lombkoronája alatt fagyai, bodza, kányafa, vadlabdarózsa, ostorménfa, galagonya, som, papsipka, kutyabenge, vadkomló, iszalag, zsálya, mécsvirág, boglárka, tavasszal hóvirág, gyöngyvirág. A fák, bokrok ágai között fülemüle, pinty, kakukk, harkály, rigó, cinege, csóka, szajkó, vörös- és kékvércse fészkel, az erdő mélyén otthonos vad az őz, nyúl, fácán, fogoly, róka. Krúdy a Nyíri emlékék-ben így ír a sóstói erdőről: „Gyönyörű volt ez a sóstói erdő. Még alig vágtak benne fát és a száz esztendős tölgyek templomívei alatt keskeny gyalogösvények kanyarogtak, amely ösvényeken legfeljebb a szerelmesek és a nyulak, rókák fordultak meg. A kocsinyom mérföldnyi távolságban haladt, mint valami homályos alagúton, összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő végén az égboltozat világos kapuja mutatkozott a meszszeségben, mintha ott kezdődnék a paradicsom”. Gyönyörű volt és gyönyörű ma is a sóstói erdő. Köszönet azoknak akik az erdő és a tó szépséges összhangját megőrizték, s még szebbé tették. Alföldi Erzsébet 14
