Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-04-01 / 2. szám

kedvelt italát készítő KIRIN sörfőző kombinátot ismertük meg. Yokohamában fogadott minket a tartomány kormányzója, ismertette a tartomány gazdasági életét és kü­lön kitért a WYEVA Ifjúsági Szer­vezet munkájára. A kormányzóság épületében al­kalmunk volt megismerkedni Kana­­gavoa tartomány környezetvédelmi központjával. A tartomány terüle­tén 15 jelentős légszennyező gyár vagy gyárcsoport közelében automa­tikus légszennyeződés-mérő állomás van elhelyezve. Ezek az állomások óránként rádió útján jelentik a köz­pontnak a levegő pillanatnyi állapo­tát. A központban egy elektronikus számítógép gyűjti az adatokat és egy nagy táblán kijelzi az utolsó mérés eredményeit. Ha valahol a megengedett határ fölé emelkedik a levegő szennyezettsége, akkor az ott működő gyárak (vagy gyár) olajel­látását csökkentik 20%-kal. Ha to­vábbra is a megengedettnél maga­sabb a levegő szennyezettsége to­vább csökkentik az olaj ellátást, vagyis az energiaellátást. Ezzel szo­rítják rá a vállalatokat a korszerű, a levegőt kismértékben szennyező berendezések alkalmazására. A Kanagawa tartományból má­jus 28-án este érkeztünk vissza To­­kyóba és ismét a Kékkőn Clubban szálltunk meg. TOKYÓ ISMÉT Másfél napunk volt Tokyóban. Ezt az időt részben vásárlásra és a már megismert Aszakusza negyed és Aszakusza Kannon részletesebb végigjárására fordítottuk, részben az Ueno-park és az Ueno-állomás kör­nyékével ismerkedtünk. Az Ueno-állomás Tokyó harmadik legnagyobb vasúti pályaudvara. A pályaudvartól délre széles nagy for­galmú utak hatalmas áruházakkal, éttermekkel és szállodákkal. A mel­lékutcák szűk utcácskák földszintes, egyemeletes faházakkal. Minden ház­ban kis bolt van. Itt minden meg­található. A pályaudvar mellett ve­zet el a magasvezetésű 1. számú autópálya. A pályaudvartól nyugatra 84 hek­táron terül el az Ueno-park. Ez a park Tokyó egyik nagy kulturális központja. Még felsorolni is sok az itt található intézményeket: — a kyotói Kiomizu-szentély má­solata, — a Tokyó Metropolitan Festival Hall, — a Nyugati Művészetek Múzeu­ma, — a Nemzeti Tudományos Mú­zeum, — a Japán Tudományos Akadé­mia, — a Rjodaisi-templom, — a Tukugava sógun mauzóleuma, — a Tokyói Nemzeti Múzeum, — a Főváros Képzőművészeti Ki­állítóterme, — a Tokyói Művészeti Egyetem, — az Ueno Állatkert, — egysínű vasút és csónakázótó. Május 29-én 13 óra 46 perckor szállt fel velünk az Air-India. Boeing—707 típusú gépe, hogy Hong­kong—Bangkok—Üj-Delhi— —Teherán útvonalon Moszkvába vi­gyen minket. Ez az út nagyon fá­rasztó volt. 33 órát utaztunk egy­folytában a tokyói szállodától a moszkvai szállodáig. Ezen a hosszú úton két élményben volt részünk: —• Hongkongban ismét kiszállhat­tunk a repülőgépből és a tranzit vá­róterembe mehettünk. Továbbindu­­láskor a repülőgép a szárazföld felé szállt fel, így a tengerparti hegyek mögött elterülő sűrűn beépített vá­rost is láttuk. — Teheránból Moszkva felé köze­ledve a kevés felhő jóvoltából meg­pillantottuk, az Ararát csúcsát és az örményországi Szeván-tavat is. Egynapos moszkvai pihenés után 1977. május 31-én érkeztünk haza hosszú és fárasztó, de nagyon sok és kellemes tapasztalat, élmény birto­kában. Dr. Molnár György Mesterséges folyók Fehér takaró borítja a kazahsztáni sztyeppét, a patako­kat és a tavakat jég vonta be, partjaikat vöröses színű nád szegélyezi. Pedig ezek mesterséges, acélmederbe fog­lalt folyók, amelyek a föld alatt láthatatlanul folynak tovább. Az Észak-Kazahsztánban épülő legnagyobb cso­portos vízvezetékekről van ugyanis most szó. Egyikük — a Nurini — 1200 kilométer hosszú és Celinográd és Turgaj környékén több körzetet lát el vízzel. A csatorna a Nura folyótól indul ki. Kazahsztánban a fúrt kutakból speciális tárolóban összegyűjtött talajvizet is hasznosítják. A víz 18—20 at­moszféra nyomással jut a fővezetékbe. Ütja során több szivattyúállomás működik. Most fektetik a vízvezeték zónájában az újabb főve­zetéket, amely a Terszakan nevű kis pusztai folyó med­re alól gyűjti össze a vizet majd. Ezenkívül a hidro­­geológusok Atbaszar közelében egész föld alatti tenger­re is bukkantak. Segítségével rövid idő alatt meghárom­szorozható a vízkivétel és a fogyasztók naponta 51 ezer köbméter vizet kaphatnak. Tovább épül a legnagyobb vízvezeték — a presznovi —, melynek teljes hossza 3334 kilométer lesz. Nemcsak a kazahsztáni szűzföldek, hanem a Dél-Urai szomszédos területei is hatáskörzetébe tartoznak majd. Ilyen nagy mennyiségű víz ennyire nagy távolságba juttatásához 500—700 milliméter átmérőjű csöveket használnak fel. Érdekes, hogy ez a vízvezeték a köztársaság ellentétes sarkában található Tobol és Isim folyókból veszi vizét, így e folyókat „rövidre zárták” és a sztyeppe mélyére vezették. Az új csoportos vízvezetékek kedvező hatása mindinkább érezhető. Jelenleg csupán a fővezetékek összesített hossza meg­haladja a hétezer kilométert. Természetesen korántsem egyszerű a bonyolult és kiterjedt, szivattyúállomások és egyéb létesítmények széles hálózatával ellátott vízgaz­dálkodási létesítmény üzemeltetése. Az itt dolgozóknak az időjárástól függetlenül, nemegyszer járhatatlan uta­kon is a vezetékhez kell utazniok. Nem mondhatni, hogy Észak-Kazahsztán tágas térsége vízben szegény. A vízmedencék azonban igen egyenet­lenül helyezkednek el — ma a természet e „hibáját” si­keresen korrigálják: az acélcsöveken a legszárazabb és mélyen fekvő területekre is rendszeresen eljut az életet adó víz. Ma csaknem 700 település kapja ilyen vezeté­keken ivóvizét. A. Jersov APN 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom