Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-04-01 / 2. szám

egy átlagos méretű bőröndben el­fér: színes képmagnó, amely egy kb. másfél négyzetméteres vászonra ve­títi a képet. A televíziógyártásuk 98%-a színes készülék. Gyártanak egy kb. három gyufásdoboz nagysá­gú zsebmagnetofont is. A városi közlekedés gerince a metró. Nyolc vonalon kb. 200 km hosszban futnak a szerelvények. Jegy váltó automatákkal lehet jegyet váltani. A jegy ára az utazási távol­sággal nő. A felszíni közlekedést kis részben autóbuszok, nagyobb részben taxik és magángépkocsik látják el. Nagyon sok taxi van, igaz borsos áron. Japánban nincsenek utcanevek és házszámok. Az idegennek így könnyű eltévedni és nehéz a szállo­dába visszatalálni. Ezért a szállo­dákban adnak egy kártyát, amelyre kis térképen a szálloda és a közel­ben levő ismertebb épületek vannak feltüntetve. Ha valaki eltéved, azt kell mutogatni, hogy oda akar eljut­ni, vagy a taxisnak odaadni, hogy hova vigyen. Ennél azonban van egyszerűbb megoldás is, nem sza­bad eltévedni. Három nap alatt ennyit láttunk Току óban. Negyedik nap reggel a szálloda környékén sétáltunk és fo­tóztunk, majd gyorsvonattal elindul­tunk a Honshu-sziget északnyugati részén levő Akitóba. Hat megállással 720 km-t tettünk meg 8 óra alatt. (Négyszer utaztunk vonattal, mind a négyszer késtek 10—40 percet. Sajnos nem tapasztaltuk a japán vasutak híres pontosságát.). AKITA (Akita az ugyanilyen nevű tarto­mány 250 ezer lakosú székhelye. Cédrusfa faragványai és a Kantó ünnepség tette idegenforgalmi köz­ponttá. A Kantó ünnepség alatt hosz­­szú bambuszrudakon lámpásokat, papírfigurákat helyeznek el, majd a vállukon egyensúlyozva viszik. A legügyesebbek 10—12 méter hosszú rúdon 50 lámpást is elvisznek.). Akitában nem turisták voltunk, hanem a WYVEA Ifjúsági Szerve­zet vendégei. Ez a vendéglátás szí­vélyességén és a programok sűrűsé­gén is érződött. Első nap délután négyórakor érkeztünk meg. Aznap még a következő programjaink vol­tak: Énekkar fogadott minket a pá­lyaudvaron. Gyors szállásfoglalás után az alsó-középiskola növendékei hangversenyt adtak, majd a felső­A Tazawa falui népi együttes a rizsültetők táncát mutatja be középiskolások judo és kendó be­mutatót tartottak. Még egy kiadós díszvacsora várt ránk, utána éjfél körül nagyot sétáltunk a város kivi­lágított utcáin. (Akitában hagyományos berende­zésű szállodában laktunk. Modern hétemeletes épületben rizspapír be­tétes tolóajtókkal és tapétával ha­gyományos formára képezik ki a szo­bákat. Mi négyen aludtunk egy hat tatamis szobában. Egy tatami 90X180 cm-es rizsszalma-gyékény. A szobá­ban nincs ágy, a földön alszanak, csak néhány polcos szekrény és egy kis asztal van. Mindenkinek adnak papucsot és kimonót, a szobákban il­lik azokban lenni.). Másnap az Akitai Egyetemet láto­gattuk meg. (14 szakon közel 3000 hallgató tanul, orvostól a geológusig) Kényelmes, modern környezetben tanulnak a hallgatók. A karok kö­zül a bányász, a geológus, a kohász és a vegyészkar a legnagyobb lét­számú. Nagyon jól, szemléletesen rendezett geológiai múzeumuk van. Bemutattak egy újonnan kifejlesz­tett integrált áramkörös MODEM- egységet, amellyel 300 Baud teljesít­ménnyel lehet adatokat továbbítani telenfonvonalon. rt* IN' A Warabi-színház épülete 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom