Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-02-01 / 1. szám
magatartást, célratörő munkát követel. Módját és feltételeit a Központi Bizottság decemberi határozata egyértelműen rögzíti. A következőkben erről kívánok szólni: először, hogy melyek a főbb követelmények, másodikként arról, hogy melyek azok a közvetlen tennivalóink, amelyekkel az irányelvek egységes érvényesülését fogjuk biztosítani a vízgazdálkodás tevékenységében. Gondoskodni kell arról, hogy a gazdálkodó szervek és a tanácsok a központi tervekben meghatározott célokkal összhangban készítsék el saját tervüket és pontosan teljesítsék azt. Ugyanakkor munkánk középpontjába a népgazdasági érdekek következetes érvényesítését, a társadalmi, a területi, a csoport- és az egyéni érdekek kívánatos összehangolását kell állítani. Ezzel is kapcsolatos igen fontos feladat a termelési szerkezet korszerűsítésére vonatkozó októberi központi bizottsági határozat végrehajtásának megszervezése. Közbevetőleg jegyzem itt meg: nekünk nincsenek vízzel és víz nélküli alternatíváink. Számunkra e kérdésben csak egy alternatíva létezik: nevezetesen, hogy struktúrájában is korszerűsödő népgazdaságunk fejlődésének nem lehet gátja a víz hiánya, károkozása, vagy éppen kedvezőtlen minősége. Alternatívák csak az ipari háttér kialakításában és tevékenységünk súlypontozásában vannak. Ezt a vízügyi szolgálat egészében fémjelezze az időben, fegyelmezetten, magas műszaki színvonalon szolgáltatott víz, a korszerű vízkárelhárítási létesítményrendszer, az ütőkénes védekező szervezet és a szigorú — de ésszerű — vízgazdálkodást és a vízi környezetet védő munka. S hogy ezt hatékonyan, gazdaságosan, emberi és természeti környezetünkbe illeszkedő módon tehessük meg, mérnökeinknek — nem kevésbé a vízügyi államigazgatási- hatósági tevékenységnek — tevőleges részt kell vállalnia a termelési szerkezet korszerűsítésére irányuló tervező-szervező munkában. Az 1978. évi gazdasági helyzetünk ismeretében, az ágazat tervfeladatainak, célkitűzéseinek teljesítése érdekében vannak munkánknak olyan területei, ahol — a már eddig elért eredmények elismerése mellett — még további erőfeszítéseket kell tenni. Egyik ilyen terület a beruházás. Az elmúlt év folyamán javult a munka irányítása, ami elsősorban az OVH beruházások teljesítésében mutatkozik meg. Előrelépés az is, hogy az egyidejűleg folyamatban levő beruházások száma 30%-kal csökkent, és a befejezetlen állomány sem növekedett. Helyes gyakorlat az is, hogy egyes szakágazataink — pl. az árvízvédelmi, a vízellátás-csatornázási és a mezőgazdasági vízhasznosítási ágazatok — folyamatosan figyelemmel kísérték és segítették a szakterületüket érintő beruházások helyzetét. Mindezek ellenére úgy látszik, hogy még mindig nem tudunk megfelelően élni azzal a kedvező adottságunkkal, hogy szervezetünk a beruházási folyamat minden fázisában — előkészítés, megvalósítás, üzemelés — potenciálisan részt vesz. Elengedhetetlen, hogy az előkészítő munka keretében, minőségben és gyorsaságban növekedjék a beruházási programok elbírálásának, véleményezésének színvonala. Az érdekelt főosztályok szakágazati szempontjaikat a menet közbeni konzultációkon is érvényesítsék a programok készítőinél, így az észrevételezés időtartama jelentősen lerövidülhet, hatásfoka javulhat. A konzultációk keretében megakadályozhatok azok a még esetenként megmutatkozó törekvések, amelyek irányelveink ellenére például túlzott igényekkel lépnek fel, figyelmen kívül hagyják az ésszerű takarékosságot, vagy éppen „kivagyiságból” bonyolódunk bele végeláthatatlan, tartalmatlan vitatkozásba. A szakmai és emberi nagyság és érettség nem aszerint jelent értéket, hogy mennyit tud valaki hátráltatni, hanem aszerint, hogy milyen színvonalasan képes feladatrendszerében alkotni. Meg kell akadályozni az olyan nézetek érvényesülését is, amelyek a beruházást célnak tekintik, nem a vízgazdálkodási feladatok végrehajtását szolgáló létesítmény megvalósulásának. Követelménnyé nőtt az is, hogy fokozzuk e beruházások közgazdasági és ökonómiai elemzését, rálátását és értékelését és a végzett tapasztalatokat gyűjtsük és hasznosítsuk. Gyakori jelenség, hogy egyes beruházásoknál a tervezett feladat teljesítése után még megmaradó pénzeszközöket további, az előzetes tervekben nem szereplő és nem fontos feladatok, munkák elvégzésére kívánják fordítani. Ez a törekvés zavarja a beruházási eszközökkel való racionális gazdálkodást, sérti a beruházási fegyelmet. Itt kívánok szólni arról is, hogy az ésszerű takarékosság jegyében felül kell vizsgálni a Vízügyi Alapból engedélyezett és a vállalt vagy előírt ütemű teljesítésben elmaradó támogatások helyzetét. Amelyeknél látszik, hogy nem áz eredeti célnak megfelelően és nem ütem szerint hasznosítják, vagy még egyáltalán hozzá sem fogtak a rendeltetésszerű felhasználásához, vissza kell vonni az adott ígérvényeket. A felhasználatlanul heverő keretek károsak, tervszerűtlenek, visszafogják a fejlődést, gátolják, hogy lehetőségeinket a leghatékonyabban használjuk ki. Másik terület, amivel röviden foglalkozni kívánok a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés területe. Igaz az, hogy nálunk is megkezdődött a kutató erők és eszközök gyakorlati céljaink megvalósítására irányuló átcsoportosítása és koncentrálása. Az átállás tempóját azonban gyorsítani kell! Nem nélkülözhetjük feladataink és céljaink tudományos alátámasztottságát. Nem mondhatunk le arról a kezdeményező erőről, amelyet az ágazat fejlődési irányait meghatározó koncepciók kidolgozásában a tudománynak kell képviselnie. A műszaki fejlesztés és a műszaki szabályozás területén ugyancsak vannak eredmények. Ezek elismerése mellett még több erőt kell összpontosítani, további korszerű technológiák kialakítása és gyakorlati bevezetése érdekében. Határozottabban kell tudni előrelépnünk a tipizálás, a 3
