Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-12-01 / 6. szám

seket tettünk. A Budapest feletti Duna­­szakaszt közvetlenül vagy közvetve szennyezőkre kivetett szennyvízbírság összege megháromszorozódott az utóbbi 4 év alatt. A hazai szennyezés fő for­rásai a felső Duna-szakaszon levő ipar­telepek, amelyeknek csak egy része ren­delkezik szennyvíztisztító berendezéssel, mint például a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepe, ahol a napi 42 000 m3 szennyvizet megfelelően tisz­títják, korszerű, jól üzemeltetett beren­dezéssel. A szennyvíztisztítás terén egyébként sok tennivalójuk van még az iparválla­latoknak, a folyamat azonban megin­dult. A szennyvíztisztítók nagy része re­konstrukcióra, bővítésre szorul. Számos üzem esetén pedig további tisztítási fo­kozat kiépítése, illetve új tisztítómű megépítése válik szükségessé. A folya­mat gyorsítására a vízügyi hatóság kö­vetkezetesen alkalmazza a szennyvízbír­ságot. Pl. az Aszári Keményítőgyár, ahol a szennyvizet csak mechanikai tisztítás­nak vetik alá, az utóbbi években már 5 millió Ft szennyvízbírságot fizet. A Magyar Viscosagyár napi 17 000 m3 szennyvizét a legutóbbi időkig tisztítat­lanul vezette a Dunába és ezért egy év­ben már 8,2 millió Ft szennyvízbírságot fizet. Meg kell említenem, hogy a gyár a már üzembe helyezett — szennyvizei­nek részleges tisztítására alkalmas — berendezést és a még meglevő víz­­szennyezését a régi gyártástechnológia korszerűsítésével kívánja megszüntetni. A Lábatlani Papírgyár több mint 25 000 m3 napi szennyvízmennyiségét nem tisz­títja megfelelően és ezért évente 1,4 mil­lió Ft szennyvízbírsággal sújtják. Álta­lában a legtöbb üzemben felismerték a szennyvíztisztítás jelentőségét, szemléle­tük kedvezően változott, terveik, prog­ramjaik vannak a megoldásra. Az iparvállalatok szennyvízproblémái­kat elsősorban a gyártástechnológia mó­dosításával kívánják megoldani, ami a szennyvízi kártételek elhárításának leg­hatékonyabb módszere. Ilyen jellegű be­avatkozást helyezett folyamatba például a Győri Szeszipari Vállalat, a Lábatlani Vékonypapírgyár, a Csepeli és a Duna­újvárosi Papírgyárak. Ott, ahol ez nem lehetséges, szennyvíztisztító berendezést létesítenek, mint a Kőbányai Gyógyszer­­gyár Dorogi Gyáregységénél. Ugyan­csak a szennyvíztisztító telep építése az egyetlen lehetséges megoldás a tele­pülések, elsősorban a városok szenny­­vizeinék tisztítására. Ebben kiemelkedő szerepe van a fővárosnak. Az ezredfordulóra Budapest szenny­vízhozama megközelíti a 2 millió m3-t. Fel kell készülni e nagy mennyiségű szennyvíz fogadására, összegyűjtésére és tisztítására. A szennyvíztisztító tele­pek fokozatosan épülnek ki. A meglevő csatornázási adottságok és a telepítési lehetőségek vizsgálata alapján a követ­kező szennyvíztisztító telepek kiépítésére kerül sor: Észak-budapesti szenny­víztisztító telep 560 000 m3/nap Csepel északi szenny­víztisztító telep 1 100 000 m3/nap Buda-dél szenny­víztisztító telep 340 000 m3/nap kapacitással. Az említett nagy távlatú csatornázási és szennyvíztisztítási program indítása­ként a mostani tervidőszakban 5,5 mil­liárd Ft van előirányozva. E program keretében megkezdődött az észak-pesti szennyvíztisztító telep építése és a dél­pesti szennyvíztisztító telep kapacitását a jelenlegi 30 000 m3 napi teljesítmény­ről 72 000 m3-re növelik. Budapest értékes üdülőterülete a szentendrei Duna-ág mentén fekvő Pün­kösdfürdő és Rómaifürdő területe. A kellemes környezetet a helyi szennyvíz­­bevezetések erősen zavarták. A Fővárosi Tanács döntése alapján e partszakasz rendezését megkezdték. Az építési mun­kák 5 km partszakaszon történnek, új fő­gyűjtő építésével együtt. A szennyvizek Pünkösdfürdő hajóállomás közelében kerülnek a Duna sodorvonalába. A vég­leges partszakasz kiépítésével valamény­­nyi kisebb, de környezeti ártalmat okozó szennyvíz bevezetése megszűnik és a szennyvizeket új főgyűjtő csatorna ve­zeti el az üdülőtérségből az észak-pesti szennyvíztisztító telepre. Ezzel megszű­nik a mederben a káros, bomló szerves anyagok leülepedése, így a vízpart kör­nyezeti körülményei kedvezőbbek lesz­nek az üdülők számára. Figyelembe véve a már elkészült és folyamatban levő szennyvíztisztító beruházásokat a Duna mentén és közvetlen vízgyűjtőjén, remél­hetjük, hogy 1985-ig a Duna felső sza­kasza magyar oldalának szennyvízter­helése 400/n-kal csökken, ezzel öntisz­tító képessége növekszik, ami kedvező hatással lesz a folyam középső szaka­szára is. A hazai intézkedéseken túl a Duna vízminőség-változásának döntő tényezője a nemzetközi vízügyi kapcsolatok széle­sítése és az együttműködés megerősí­tése. A szomszédos országokkal fennál­ló kétoldalú vízügyi egyezmények kere­tében folytatott nemzetközi vízminőség­védelmi együttműködés terén az utóbbi években számottevő eredmények van­nak, elsősorban a határvízvizsgálatok, váratlan szennyezések előre jelzése, ipartelepítéssel kapcsolatos szennyvíz-Az észak-pesti szennyvíztisztító telep építése tisztítási kérdések egyeztetése (pl. a Sturovói Papírkombinát szennyvíztisz­títása). Magyarország szempontjából különösen jelentősek azok az eredmé­nyek, amelyeket a szocialista országok a KGST keretében kialakított vízgazdál­kodási együttműködés során elértek: közös vízgyűjtőkön történő együttműkö­dés műszaki a'lapelvei és módszerei; a vizek minőségi osztályozásának alapel­vei; a vizek minősítését szolgáló egysé­gesített módszerek és eszközök, víztisz­títási technológiák korszerűsítése, a víz­­tisztítási gépészeti berendezések (mű­szerek) egységesítésére és gyártásuk szakosítására irányuló tevékenység stb. A vízgazdálkodás távlati fejlesztésé­nek koncepcióját a Minisztertanács jó­váhagyta. A gyakorlati végrehajtásnál mind a vízminőség-védelem területén, mind a környezetvédelmet érintő más vízgazdálkodási tevékenységnél — együttműködve valamennyi érintett szervvel — kiemelt figyelmet kell fordí­tanunk a környezetvédelem és a kör­nyezetformálás követelményeire. Az ed­digi munkának vannak kezdeti eredmé­nyei, ezekre mint alapokra lehet építeni, a jövő feladatai azonban az eddigiek­nél fokozottabb erőfeszítést követelnek. Tudnunk kell azonban, hogy az ipari üzemék szennyvízkezelésének megoldása jelentős anyagi ráfordítást igényel a népgazdaságtól, amely reálisan csak több ötéves terv alatt valósítható meg. A budapesti és a főváros feletti Duna­­szakaszon a szennyvíztisztítási progra­mok következetes végrehajtását a kör­nyezetvédelmi ártalmak folyamatos és hatékony elhárítását, az ellenőrző tevé­kenység fokozását, a hatósági előírások végrehajtásának megszigorítását és a szabályozási rendszer továbbfejlesztését kiemelkedő feladatnak kell tekintenünk a főváros továbbfejlődése, környezeté­nek megóvása érdekében. Ez a kérdés akkor sem veszíti el aktualitását, ha a dunai vízlépcsőrendszer megépül, sőt ekkor jelentősége még növekedni fog. Dr. Kádár László 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom