Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-12-01 / 6. szám

SÁNDOR CÁR POHARA A BÁRTFAI FÜRDŐ Kelet-Szlovákiában, a Kárpátok lej­tőjén, a sűrű fenyvesek övezte kis völgy­ben, 325 méternyire a tengerszint fölött fekszik a bártfai fürdő, amely 1977-ben ünnepelte alapításának 730. évforduló­ját. A bártfai fürdőről szóló első feljegy­zés 1247-ből származik, amikor IV. Béla király a mai fürdő területét a források­kal együtt Bártfa városának adományoz­ta. A források felfedezése valószínűleg régebbi keletű. A XIII. századtól kezdve egyre növekszik jó híre, olyannyira, Hogy a későbbi feljegyzések már arról tudó­sítanak: 1505-ben megépültek a fürdő­kabinok az ország minden részéből oda érkező betegek számára. 1787-ben emlí­tés történik egy 12 szobás szállóépület felépítéséről. 1791-ben magyar, lengyel és osztrák szakemberek elkészítik az ás­ványvíz első szakelemzését. Jóllehet az akkori vizsgáló műszerek nem voltak olyan tökéletesek, mint ma, mégis ki­mutatták, hogy a víz összetétele kons­tans és évszázadokon át nem változik majd. A bártfai források gyógyhatásá­­nak híre ide vonzotta a magyar, osztrák és lengyel fűurakat, akik rendszeresen látogatták a fürdőt, nyaralókat építet­tek s azokban töltötték az egész nyarat. 1809-ben felkereste a bártfai fürdőt Mária Lujza, Bonaparte Napoleon fele­sége és hosszabb időn át gyógykezel­tette magát itt. Leveleiben hálásan em­legeti a fürdőt. 1817-ben Dessewffy Jó­zsef Bártfai levelek címmel könyvet írt a fürdőről. 1821-ben Sándor cár látogatott ide. Azt a poharat, amelyből a bártfai ás­ványvizet itta, a Sárosi Múzeum fürdő­osztályán őrzik. Az első nagyobb, 34 szobás gyógy­­házat 1834-ben építették, ahol rendsze­res gyógyfürdői eljárásokat alkalmaz­tak. Az 1848—49-es forradalom harci ese­ményei során nagy károkat szenvedett a bártfai fürdő. 1852-ben indult meg újjáépítése, de csak nagyon lassan ha­ladt. Abban az időben magyar, lengyel, és osztrák tudósok, például Haquet, Ki­­tájbel, Hauer, Seegen, Boleman, Bókay, Chyzer, stb., tudományos cikkeket írtak a bártfai ásványvizekről, s ezekben rá­mutattak kivételes gyógyhatásúkra. 1870-ig 8 tudományos munka jelent meg magyarul, 7 lengyelül és 5 latinul. Ezekben már említés történik például a civilizációs betegségekről. Nem érdek­telen például az az adat, hogy csupán két nyári hónap alatt összesen 50 ezer aranyért adtak el ásványvizet. 1892-ben megépült a nagy fürdőpa­vilon. 1893 végén megnyitották az eper­­jes-bártfai vasútvonalat s ezzel a bárt­fai fürdő megközelíthetősége révén a magyarországi fürdővárosok élvonalába került. 1895-ben felkereste a fürdőt Er­zsébet királyné, I. Ferenc József felesé­ge. Hálából a sikeres gyógykezelteté­sért megengedte, hogy a fürdőépület előtt felállítsák szobrát, amelyet Donát professzor, a neves budapesti szobrász készített. 1905—06-ban épült a mai As­toria és Dukla nevű gyógypavilon. Mivel a fürdőpavilon már kicsinek bizonyult, kibővítették, s ezzel kabinjainak száma lejtőjén fekszik öt kilométernyire Bártfa (Bardejov) járási székhelytől. A 902 mé­ter magas Magúra hegy védi azt a völ­gyet, amelyben a fürdő fekszik, az észa­ki és a keleti szelektől, a hirtelen idő­járásváltozásoktól. Az éghajlata mérsékelt szárazföldi, csapadék 100 mm, az évi átlagos hő­mérséklet 20 C fok. A levegő tiszta és az évszázados fenyőfák gyantás illatá­tól terhes. Az éghajlati viszonyok lehetővé teszik a beteg légzőutak és az idegkimerült­ség gyógyítását. A külföldi tapasztala­tok szerint a fenyőerdők egész éven át százszázalékos tisztán tartják a levegőt, mert télen is zöldek. A bártfai fürdőben az éghajlati vi­szonyok mellett felhasználják a beteg­ségek gyógyítására a hidrokarbonátos, nátriumos meszes vizet is, amelynek igen magas a lítium tartalma, de ezen­kívül a horgany, kobalt és mangán szá­mos nyomelemét is tartalmazza. 50-re növekedett. Építettek egy 1200 férőhelyes éttermet is. Az első világháború alatt a bártfai fürdő teljesen elpusztult. Az első Cseh­szlovák Köztársaság idején nem szen­teltek kellő figyelmet a fürdő újjáépíté­sének. A második világháború alatt is nagyon megrongálódott a bártfai fürdő. Csak 1948 után fogtak hozzá a kárt szenvedett épületek helyreállításához és újabb ásványvízkutakat fúrtak. 1961-ben indult újabb fejlődésnek a bártfai fürdő, amely Slovákia északke­leti csücskében, a Keleti Beszkidek déli A csehszlovák egészségügyi miniszté­rium tudományos tanácsa az egyes ás­ványvízforrások alapján meghatározta azokat a betegségeket, amelyek Bártfán gyógyithatók. Ezek a következők: gyo­mor- és nyombélfekély, májbetegségek, epehólyag, epevezeték, hasnyálmirigy és bélbetegségek. Ezenkívül az anyagcsere­­zavarok okozta betegségeket: a cukor­bajt, elhízást, szív-éredényrendszer be­tegségeit és a reumát, a légzőutak be­tegségeit és a vérképző szervek toxikus károsodásait. Sárközy Gyula Nyugat-dunántúli ár- és belvízvédelmi szervezet alakult Gépesített ár- és belvízvédelmi, helyi vízkárelhárítási szervezet alakult a Nyugat- Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál. A csaknem száz embert foglalkoztató szervezet létrehozása része annak a nagyszabású árvízvédelmi programnak, amelyet az 1965. évi, minden eddiginél súlyosabb Rába-völgyi árvizet követően valósítottak meg. Eddig a legnagyobb kárt szenvedett 17 község védelmére 47 km hosszú töltés épült. Elkészült a sárvári fővédvonal mintegy 7,2 km hosszúságban. Jelenleg nagy erővel építik Körmend árvízvédelmi fővonalát. Tervezik a határ­széli Szentgotthárd árvízvédelmi rendszerét, amit osztrák kooperációval építenek majd meg. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom