Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-12-01 / 6. szám

Segít az R — 4-0 SZÁMÍTÓGÉP A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN 1978. október 31-ével a vízgazdálko­dás célkitűzéseinek megvalósítását szol­gáló újabb beruházás ünnepélyes ava­tására került sor Szentendrén. A szocia­lista országok számítástechnikai együtt­működésének legkorszerűbb termékét, az R—40-es számítógépet avatta fel a Vízgazdálkodási Intézet számára Dr. Gergely István államtitkár, az OVH el­nöke. Viszonylag korán, már az 1960-as évek közepén fellelhetők a számítógé­pes alkalmazások első nyomai a vízügy területén. Néhány szakember, felismerve az új technikai eszközben rejlő lehető­ségeket, tanulmányozni kezdte a szá­mítógép igénybevételének technikáját és ennek eredményeképpen megszület­tél az első vízügyi vonatkozású számí­tógépes programok. Ez az alkalmazás azonban csaknem kizárólagosan a tu­dományos kutatás területére szorítko­zott. A kezdeti, egyéni próbálkozások után 1968-ban hivatalosan is létjogo­sultságot kapott vízügyön belül a szá­mítástechnika, amikor megalakult a Víz­ügyi Szervezési és Számítástechnikai Iroda. Az R—40 számítógép üzembe helye­zése előtt a vízügy nem rendelkezett saját számítógéppel a központi adat­feldolgozási és egyéb feladatok ellátá­sára. A számítógépi programok kezdet­ben különféle bérelt gépeken készül­tek, 1974-től pedig az IBM magyaror­szági Support Center tulajdonát képe­ző IBM 360/40 számítógépet használ­hatta a szolgálat. Nagy jelentőségű voit a vízügyi számítástechnika fejlődésében. Lehetővé vált, hogy megalakuljon a víz­ügyi számítóközpont, otthont és fejlő­dési lehetőséget adva azoknak a kez­dő vízügyes számítástechnikusoknak, akikre a tervszerű számítógépes alkal­mazások végrehajtásának feladata várt. Az új technika bevezetése nem min­dig hálás feladat. A felhasználók a szá­mítógéptől ha nem is csodát, de fel­adataik gyors és biztonságos megoldá­sát várták és meg kell vallani, hogy ez nem mindig sikerült. Az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint a gazdaságos számí­tógép-fejlesztés, illetve a megbízható számítógép-alkalmazás leginkább gon­dot okozó kérdései a rendszerszemléle­tű szervezés és vezetés hiányosságaiból adódnak. A hatékony számítógép-alkal­mazás nagy problémája nem a számí­tógép üzemeltetése, nem is a gépi programok elkészítése, hanem a szá­mítógép alkalmazásának a megszerve­zése, a számítógép szerves beillesztése, bekapcsolása abba a rendszerbe, ame­lyet ki kell szolgálnia. Kezdetben a számítógépet közvetle­nül a magas képzettségű szakemberek alkalmazták, elsősorban a tudományos kutatás és a műszaki-matematikai szá­mítások területén. Ennek oka részben, hogy ebben az időben még nem ala­kult ki a szervezői és programozói mun­kakör. Később a számítástechnika tér­hódításával együtt megjelennek az új szakmák és a programkészítés is egyre inkább rutinmunkává válik. Ezzel egy­­időben az alkalmazások köre eltolódik az ügyvitel-gépesítési feladatok irányá­ba. A számítógépet egyre általánosab­ban úgy fogják fel, mint a már koráb­ban is alkalmazott adatfeldolgozó be­rendezések (könyvelőgépek, lyukkártya­­gépek) nagy teljesítményű továbbfejlesz­tését. Ennek oka kézenfekvő: az ügy­viteli jellegű feladatok megfelelő meg­oldása többnyire kialakultabb, így ezek alkalmazása kevésbé kockázatos. A szá­mítógép azonban elsősorban a döntés­­hozatal és nem az ügyvitel eredménye­sebbé tételének az eszköze kell hogy legyen. Ezért az igen hasznos ügyviteli feladatokat ellátó alkalmazások mellett, a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni a döntéshozatallal kapcsolatos felada­tokra, ami szükségessé teszi a vízügyi információrendszer kidolgozását, vala­mint a döntéselőkészítéshez szükséges eljárások megfogalmazását és gépre vitelét. Az R—40 számítógép kiépítettségénél és képességeinél fogva alkalmas a víz­gazdálkodási feladatok és célkitűzések korszerű, számítógéppel támogatott el­látására. Az R—40 a szocialista orszá­gok számítástechnikai együttműködésé­nek (Egységes Számítógép Rendszer, ESZR) eddig kifejlesztett legkorszerűbb terméke, amelynek Szentendrére telepí­tett konfigurációját és a legfontosabb műszaki paramétereit az alábbi ábra szemlélteti. A számítógép „szellemi" képességeit a rendszerprogramok (alapsoftware) és az alkalmazói programok (felhasználói software) jellemzik. A rendszerprogra­mok alapja a 21. 8. sz. OS operációs rendszer, amely kiegészül az adatok kezelésére, felépítésére szolgáló segéd­­programokkal, valamint a programok kezelését segítő szabványos eljárások­kal. A rendszerhez a következő fordító­­programok állnak rendelkezésre: ALGOL ASSEMBLER COBOL FORTRAN PL/1 RPG. A berendezés üzemmódja egyelőre a helyi kötegelt (local batch) feldolgo­zás, de a következő tervidőszakban a SZÁMÍTÓGÉP KONFIGURÁCIÓJA 181 54 к byte/s 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom