Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-02-01 / 1. szám
A gépesítés növekvő színvonalának hatása A gépesítés színvonalának javulása két síkon jelentkezik: — mennyiségi hatás: nő a foglalkoztatott létszámú gépi ellátottság; — minőségi hatás: átalakul a lekötött gépi berendezések struktúrája, nő a korszerű gépi állóeszköz-állomány aránya. A két hatás viszonya periódusonként eltérő. Abban az esetben, ha valamely vállalat gépparkjának kihasználását növelni akarja, akkor meg kell állapítani: — milyen tényezőket kell még a munkafolyamatban változtatni, — milyen módon és mikor történjék a változtatás (fejlesztés), — mennyiben adottak a változtatás feltételei vagy milyen módon lehet azokat biztosítani, — a tényezők változtatásának összefüggéseit, egymásra való hatását, — a változtatás várható eredményeit és azok anyagi kihatásait stb. Az itt felvetett követelmények körültekintő és megalapozott szervezési tevékenységet igényelnek. A változás, fejlődés egyben szervezési tevékenységet is kíván, mert a dinamikus előrehaladás csak így biztosítható. Céltudatos, reálisan megalapozott, tervszerűen folytatott munka hozhat csak maradandó eredményeket. Csak ilyen módon lehet biztosítani a rendelkezésre álló vagy fejlesztésre kerülő berendezések, felszerelések hatékonyabb kihasználását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző szervezetek, vállalatok, elsősorban az élőmunka hatékonyságával, illetőleg hatékonyságának növelésével foglalkoznak. Ez részben azért is helyes, mert a termelés egyik fontos tényezője — a munkaerő — az utóbbi években korlátozott mértékben áll rendelkezésre és e téren a termelés fejlesztésének az extenzív lehetősége lényegében megszűnt. Az élőmunkával kapcsolatos termékenység növekedése mellett azonban, súlyának megfelelően, jobban kell foglalkozniuk vízügyi szerveinknek berendezéseik, felszereléseik hatékonyabb kihasználásával is. A gazdaságosság szempontjából egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egységnyi érték előállításához a vállalat milyen értékű termelőberendezést köt le. Az elkövetkező években vízügyi szerveinknél tovább nő a „technikai bázis” és ezzel együtt kell haladnia — a tervszerőségnek, — a szakszerűségnek és — a szervezettségnek a fejlesztés, az üzemeltetés, a karbantartás, valamint a gépekkel, felszerelésekkel való gazdálkodás terén. A vállalatoknak három fő szempontot kell figyelembe venniük a gazdaságosabb termelés érdekében, ha az adott termelőberendezés-állománnyal többet kívánnak termelni. Ezek a következők: — a gépi időalap (munkaidőalap) növelése, — a munkaidőalapon belül jelentkező veszteségek csökkentése, megszüntetése, — a termelőberendezések és technológiai folyamatok korszerűsítése, állandó fejlesztése. Fentiek alapján törekedni kell arra, hogy a vállalatok termelő gépparkjának hasznos üzemeltetése minél nagyobb műszakszámmal történjék. Ezen a téren vállalataink még jelentős tartalékokkal rendelkeznek, melyek felhasználása természetesen több tényezőtől függ. A másik alapfeltétel esetén olyan effektiv tartalékról kell beszélnünk, amely annak következtében jelentkezik, hogy a munkarend szerinti időalap az esetek többségében nincs optimálisan kihasználva. Jelentős eltérés mutatkozik a munkarend szerinti időalap és az ún. hasznos időalap között. Ennek oka sokféle lehet, hatásuk azonban azonos, időbeli kieséseket, veszteségeket okoz. Ezek nagymértékben csökkentik a munkarend szerinti időalapot, ami a termelő berendezések nem kielégítő hatásfokú kihasználását okozza. E belső tartalék felhasználásával arra kell törekedni, hogy a hasznos időalap közelítse meg, vagy érje el a munkarend szerinti időalapot. A harmadik alapfeltétel — azaz a termelőberendezések korszerűsítése, a technológiai folyamatok fejlesztése — önmagában is jelentős a termelés hatékonyságának növelése szempontjából, de az előző két alapmegállapításra is döntő hatással van. Míg az előző alapfeltételnél a rendelkezésre álló időalap jó kihasználásában levő tartalékok felhasználását tűzheti ki feladatául az adott vállalat, addig az utóbbi — a korszerű technika — olyan lehetőséget is biztosít, amelyet a megfelelő technikai bázissal nem lehet elérni. Természetesen az új, korszerű technika alkalmazásával is egyértelműen nő annak kihasználása, ha az megfelelő munkarend szerinti időalappal, ezen belül nagymértékű hasznos időalappal kerül felhasználásra. A műszaki fejlődésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen hatása a termelékenység, a gépi berendezések, a felszerelések (állóalap) hatékonyságának emelkedésében mutatható ki. Ez a termelés (vagy termelésnövekedés) forrásainak munkaerő-állóeszköz oldalról való elemzését teszi szükségessé. A műszaki fejlődés nem feltétlenül azonos mértékben növeli a munkaerőt és az állóeszközök hatékonyságát. Ezért is kívánatos a kétoldalú megközelítés összevonása. Erre is mód van, ha az ágazati kapcsolatok mérlege alapján, az egységnyi állóeszköz élőmunka-tartalma hozzávetőleges pontossággal megállapítható. A termelés során elhasználódott állóeszköz-volument az értékcsökkenés tükrözi, ami az így elhasznált állóeszközökben megtestesülő élőmunka-ráfordításra vezethető vissza. Következésképpen meghatározható a munkaerő és az állóeszközök együttes hatékonyságának és volumenváltozásának részesedése a termelés növekedéséből. 30
