Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-11-01 / 5. szám
Vízügyi repülőszolgálat A repülőgépek felhasználásának a vízügyi szolgálatban már voltak hagyományai, amikor 1960. január 1-ével megalakult a vízügyi repülőszolgálat. Árvízvédekezéskor felderítésre már több esetben vettek igénybe sport- és katonai repülőgépeket, 1956. februárjában a Dunán kialakult jeges árhullámnál bombavető gépekkel igyekeztek a jégtorlaszokat eltávolítani. A helyreállítási munkálatokat és a vizek mederbe való visszavezetésének lehetőségét légi felderítéssel vizsgálták meg 1956. március 20-án a MÖHOSZ négyüléses SOKOL repülőgépéről a Duna déli szakaszán. Az 1956 után létrejött mentőrepülés és mezőgazdasági repülés megnyitotta a lehetőséget, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság is vásároljon egy felderítő repülőgépet. A választás a csehszlovákok által gyártott és jól bevált Super Aero négyüléses, kétmotoros (2X105 LE) kis gépre esett, amely 1960. január 15-én a HA-ОМЕ lajstromjellel érkezett meg. A típuskiválasztás sikerét bizonyítja, hogy ez a kis gép 1971. március 31-ig — kiselejtezéséig — 2493 felszállást és 2511,52 órát töltött a levegőben, részt vett az 1964. március—áprilisban a Tiszán és mellékfolyóin, az 1965-ös három hónapig tartó dunai, az 1970-es nagy Tisza-völgyi és számos kisebb árvíz elleni védekezésben. A következő repülőgép 1962. május 11-én repült haza Csehszlovákiából. Az L 200D Morava típusú gép a HA—LDA lajstromjelet kapta. A Morava tulajdonképpen a Super Aero korszerűsített változata. A gép teljesen kielégítette a modem, ún. taxikategóriájú géppel szemben támasztott követelményeket. Két 210 LE-s motorja van. Jó kilátása, orrkerekes elrendezése, ötüléses kabinja, vakrepüléshez szükséges műszerei tették lehetővé, hogy túlmenően a védekezéseken, kialakuljon az állandó igény e gépek egyéb célú felhasználására. így a védekezésen kívüli időszakban a folyók, belvizek, csatornák helyzetének rendszeres figyelemmel kísérése, valamint a szakemberek, anyagok gyors szállítása országon belül, és még sok más egyéb feladat adódott a repülőgépek okos és célszerű felhasználására. A megnövekedett igények a repülési kapacitás növelését tették szükségessé. Az CVH újabb repülőgépet vásárolt és 1966. április 8-án megérkezett a HA—LDF lajstromjelű Morava gép. Most már három gép látta el a vízügyi repülőfeladatokat. Mind a három repülőgépet a navigációs rádióberendezéseken kívül elláttuk olyan URH sávban dolgozó rádióberendezéssel, amelyeken keresztül az egész ország területe felett rádiókapcsolatot tarthatunk a vízügyi szervezetekkel. Később ez korszerűsödött, s rádiótelefont használtunk, ami lehetővé tette, hogy a gépben ülők rádióállomásokon keresztül a telefonhálózatba számtárcsás telefonon csatlakozhassanak. Közben szükség volt arra, hogy a Duna déli szakaszán Baja környékén — a jeges védekezés irányításának közelében — létrejöjjön egy vízügyi repülőtér. így hozták létre 1964-ben az érsekcsanádi repülőteret, amely teljesen kielégíti a vízügyi követelményeket, sőt segítséget ad a mentőrepülők Bajakörnyéki mentési-, szállítási feladatainak ellátásához is. A vízügyi igazgatóságok közül mint repülőgép-felhasználó, messze kitűnt a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (Pécs). Ez tette szükségessé, hogy egy STOL (Short take-off and landing, rövid fel- és leszállás rövidítése) kategóriájú repülőgépet önállóan üzemeltessen. Az igazgatóság az OVH segítségével beszerzett egy lengyel PZL 101-es, négyüléses, egymotoros (240 LE), felsőszárnyas repülőgépet, amely 1968. május 14-én HA—YGA lajstromjellel megkezdte eredményes működését. A jól bevált gép megadta a lehetőséget a pécsieknek, hogy több szükségrepülőteret hozzanak létre, így a Duna partján Kölked, a Dráva partján Szt. Borbás és a Mecsek háta mögött az orfüi-tó partján Tekeres községek mellett létesültek szükségrepülőterek. A pécsi PZL repülőgép 1976-ban átadásra került az MHSZ részére, ezzel a Pécs környéki repülőterek megszűntek. A Super Aero kiselejtezése és a feladatok további növekedése szükségessé tette, hogy a vízügyi repülőszolgálat olyan géppel bővüljön, amely részben a STOL kategóriába tartozik, részben olyan a sebességtartománya, hogy nagyobb távolság beutazása vagy a folyók feletti kis sebességű repülés egyaránt lehetséges legyen vele. így esett a választás a svájci nyolcszemélyes Pilatus Turbo Porterre. A gép hajtóműve a kanadai PT 6 A20 típusú 550 LE-s gázturbina. A Pilatus sítalpakkal felszerelve, hóban és jeges mezőn is képes fel- és leszállni. A gép rendkívül kellemes repülőtulajdonságokkal méltán aratott elismerést repülőkörökben, s így került sor 1971-ben a HA—YDC jelű Pilatus Turbo Porter gép vízügyi alkalmazására. A vízügyi repülőszolgálat megalakulása óta személyzetével és gépeivel minden jelentős védekezésben (vízkárelhárítás) részt vett. Ezenkívül nagy segítséget nyújtott a vízügyi szakembereknek, új létesítmények tervezését megelőző légi szemlék során, valamint az új mérnököket, technikusokat hozzásegítette ahhoz, hogy légi szemlék során megismerkedjenek a területükkel. Az utóbbi években egyre nagyobb teret kap a repülőszolgálat munkájában a vízminőség-védelemmel kapcsolatos kísérleti és ellenőrző munka és a VIZDOK által végzett légi fényképezés ma már nélkülözhetetlen folyamata lett a tervező, alkotó és ellenőrző tevékenységnek. A rendkívül szerteágazó vízügyi érdekű munka mellett, a szabad kapacitás terhére népgazdaságilag fontos területeken is igénybe veszik repülőinket. Ilyen pld. a hazánkat egyre jobban behálózó kőolaj- és földgázvezetékek levegőből történő rendszeres ellenőrzése és a geofizikai program keretében végrehajtott gravitációs méréssorozatok elkészítése. De 20
