Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-10-01 / 4. szám
. /Н indulj áji i íik ünnepén м Összefogás a leemelési biztonság érdekében П mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciója A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Hivatal 1978. március 28-án megtartott közös vezetői értkezletén megtárgyalta és elfogadta a mezőgazdasági vízgazdálkodás Hosszú távú fejlesztési koncepcióját. Az öntözés, vízrendezés, halászat és a mezőgazdasági üzemek vízellátásának és csatornázásának fejlesztését magába foglaló anyagrészek készítésében mintegy 25—30 szakember vett részt. A koncepciót véglegesítés előtt megvitatták és értékes javaslatokkal kiegészítették a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságának és az Agrártudományi Egyesület és a Hidrológiai Társaság Öntözéses Növénytermesztési és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási szakosztályainak tagjai. A koncepció legfontosabb célkitűzései és feladatai: Azon az 1917-es késő őszi estén, amikor eldördültek az Auróra cirkáló ágyúi, s jelt adtak a Téli Palota ostromára, még csak kevesen tudták — hitték, hogy új korra ébredt az emberiség. Pravoszláv időszámítás szerint október 25-én az orosz munkások és forradalmár katonák Péterváron megdöntötték az ideiglenes kormányt: a nép maga vette kezébe sorsának irányítását. Ugyanazon a napon összeült a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa, hogy kimondja: minden hatalom a munkások, a parasztok, a katonák szovjetjeinek kezébe ment át. Történelmi jelentőségű dokumentumokat fogadott el az az ülés: a békéről és a föld szétosztásáról szóló kiáltványt, majd az Oroszország népeinek egyenlőségét és önrendelkezési jogát kinyilvánító dekrétumot. Ezzel is bizonyítva: olyan erő került hatalomra, amely megvalósítja a nép legszentebb és legsürgetőbb követeléseit. A világ egyhatodán győzött a szocializmus. S hiába támadtak ordasok a fiatal szovjet államra: a Vörös Hadsereg véres harcban szétzúzta a belső ellenforradalmat, a külső intervenciót pedig távozásra kényszerítette. Hat évtized és egy esztendő telt el a nevezetes dátum óta, s ez idő alatt a szocializmus világrendszerré nőtt. A történelmi példa termékeny talajra talált Közép-Európában, Indokínában és Ázsiában, Afrikában, s immár a latin-amerikai Kubában is. Amikor tehát a világ minden tájáról üdvözlik a szovjet népet nagy nemzeti ünnepén, számosán saját ünnepüket köszöntik november 7- ében. Az „orosz példa”, a lenini útmutatás világosította meg az emberiség előtt: kell és lehet eredményesen küzdeni a kizsákmányolás ellen. A szocialista társadalom, a kommunista állam eszméje többé nem utópia, hanem kézzel fogható, reális valóság. A magyar nép különös szeretettel és hálával gondol ezen a napon a Szovjetunióra. A szovjet állam testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a Kárpát-medencében is megvalósulhasson a proletárforradalom, Magyarországon is létrejöhessen a munkások és parasztok állama. Közös ünnepünkön, a világ valamennyi haladó erejének ünnepnapján köszöntjük a világ első proletárállamát: a Szovjetuniót és az egész szovjet népet: a kizsákmányolásmentes társadalom eszméjének hordozóját és letéteményesét. Az elmúlt időszakban hozott párt- és kormányhatározatok célkitűzéseivel összhangban a mezőgazdasági termelés fokozott fejlesztése, a termőföldnek, mint az élelmiszertermelés és az egyes ipari alapanyagok termelési bázisának megvédése, a termelési biztonság növelése népgazdaságunk alapvető érdeke. A termelési biztonság növelése a vízgazdálkodási ág részéről legközvetlenebbül az egyes mezőgazdasági területek természetes vízháztartási viszonyainak a mezőgazdasági termelési igényekkel való összehangolásában, a korszerű mezőgazdasági vízgazdálkodás alkalmazásában valósul meg. Ez egyben a mezőgazdasági és vizügyi ágak szoros együttműködésének szükségességét is jelenti. Ennek figyelembevételével kimunkált hosszú távú (1990) fejlesztési koncepció tartalmazza: az öntözés, a vízrendezés, a halászat, a mezőgazdasági üzemek vízellátásának és csatornázásának hosszú távú fejlesztési koncepcióját. Az öntözött területek fejlesztésében a termelőerők fejlődésének alapulvételével a természetes csapadék maximális hasznosítása után mindinkább a termesztett növény vízszükségletéhez igazodó mesterséges vízpótlás igénye jelentkezik. A mesterséges vízpótlás hatékony hasznosításának, biológiai, anyagi-műszaki és személyi feltételeit csak fokozatosan lehet és komplexen (együttesen) célszerű megteremteni. A feltételek kialakítása során figyelembe kell venni, hogy az ország természetes felszíni vízkészletének mintegy 95 százaléka más országokból érkezik. A hasznosítható vízmennyiséget a szomszédos országok által felhasznált vízkészlet kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért a vízkészletek tározással történő növelésének hazánk természeti és földrajzi adottsága következtében meghatározó szerepe van. A mezőgazdasági vízhasznosításban is kiemelt jelentőségű a felszíni vizeink minősége, amely a hazai vízszennyezések mértékén túl az érkező vizek szenynyezettségétől is függ. A vízminőség védelmének nemzetközileg is koordinált fejlesztése tehát megkülönböztetett figyelmet igényel. A mezőgazdasági érdekek miatt az öntözőviz minőségének ellenőrzését szervezetten kell biztosítani. Az elmúlt évtizedek öntözésfejlesztésének eredményeként 485 ezer hektáron alakultak ki a feltételei a mesterséges vízpótlásnak. A meglevő kapacitásból 34 ezer hektár üzemeltetésre már alkalmatlan. A többinek is számottevő része műszakilag elavult. Cserélésükhöz a hazai ipar által gyártott gépi áttelepítésű berendezések megfelelő alapot adnak. Figyelemmel erre, a rekonstrukciós munkákat az öntözésfejlesztési célkitűzéseink fontos feltételének kell tekinteni és a meglevő kapacitások intenzívebb kihasználásáról is gondoskodni kell. Az öntözőtechnika továbbfejlesztéséhez gyorsabb ütemben kell a külföldi tapasztalatokat és eredményeket átvenni, elsősorban az energiatakarékos és kevés élőmunka-ráfordítást igénylő megoldásokkal. Vizsgálni szükséges a koncentrált fejlesztésekhez külföldi tőke igénybevételét is. Ezzel egyidőben az öntözéses gazdálkodás hatékonyságának és eredményességének javítására kell a fő figyelmet fordítani. Nagyobb gondossággal kell vizsgálni az öntözés, a víztározás és a vízrendezés műszaki és agronómiái kapcsolatait és összefüggéseit, mert egyikük hiányában a másik haté
