Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
A világon elsőként — múlt századi törvény: „Kényszer útján is eszközölheti" Az emberi környezet totális veszélyeztetettsége a XX. század második felének jelensége. Helyi környezeti gondok — főként a nagyvárosok körzetében és a vizeknél — már jóval korábban jelentkeztek. Elhárításuk érdekében az állam jogi eszközök felhasználásával is intézkedett. A környezetvédelem — az állam egyik szervezett feladataként — nem mai keletű. Ezért érdekes a korábbi idők törvényhozói előzménye. EURÓPA JOGALKOTÁSA Már a múlt század elején kifejlődött a — természeti környezetben döntő szerepet játszó — víz tisztaságának véÁrvédelem a Zagyva mentén delme az emberi szennyezés ellen. A folyóvizek elszennyezése járványos betegségek forrása lehet. Angliában például az úgynevezett „Királyi Bizottsági Előírások" értelmében a kibocsátott szennyvíz lebegőanyag-tartalma nem haladhatja meg a 30 mg/l-t. míg biológiai (5 napos) oxigén igénye a tiszta vizű befogadóban legalább nyolcszoros hígítást feltételezve nem emelkedhetett 30 mg/l fölé. Később már az egyre fogyatkozó halállomány védelme érdekében is tiltották a vízszennyezést. Ilyen értelmű rendelkezéseket tartalmazott az 1829. évi francia, az 1874. évi német és az 1875. évi svájci halászati törvény. A városok vízszennyezésén túl új veszélyforrás jelentkezett: az ipar vízszennyezése. A XIX. századi Nyugat- Európa vezető ipari országai különböző jogi szabályozást, korlátozásokat vezettek be. A tudatosodást jelzi például az 1894. évi német vízjogi törvény. Ez nyolc pontban szabályozza a vízszennyezéssel kapcsolatos teendőket. Mégis a századforduló táján a Ruhr és a Lippe folyók térségében — Németország már ekkor is legjobban iparosított területein — a mértéket meghaladó vízszennyezést külön törvénnyel hozták létre 1904- ben az úgynevezett Preussisches Sondergesetz-cel az Emschergenossenschaft-ot, « Európa első vízvédelmi szervezetét. Később az Emschergenossenschaft példájára sorban megalakultak a Verband-ok és a Genossenschaft-ok, s ezek dolga már a vízminőség-gazdálkodás. A második világháború után Nyugat- Európa országaiban hatalmas méreteket öltött az ipari termelés. Iparszerű lett a mezőgazdaság és erőteljesen fejlődött a városiasodás. Együttes hatásukra az egyes országok felszíni vizei rohamosan tovább szennyeződtek mindaddig, míg néhány jelentős vízfolyás a későbbiekben elvesztette öntisztuló képességét. Az okok arra késztették az országok törvényhozóit, hogy átfogó szabályozást léptessenek életbe. A szennyvízkibocsátóktól a korábbiaknál hatékonyabb vízvédelmi intézkedéseket követeljenek. Előtérbe léptek az egészségügyi szempontok érintetlenül hagyása mellett a vízminőség-védelmi, majd környezetvédelmi előírások. VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM RÉGI JOGALKOTÁSUNKBAN A magyar környezetvédelmi törvényhozás történeti gyökereit keresve vízminőségvédelmi jogi irodalmunkban legendaként keringett: már Könyves Kálmán törvényt hozott a halászló vizek védelméről. Valójában e törvény a környezetvédelmi törvényhozásunk őse, noha nem egyéb kegyes csalásnál. Kilényi Géza kimutatta: a halászó vizekkel kapcsolatos rendelkezés nem vízvédelmi töltetű, mindössze a királyi hatalom gazdasági megerősítését szolgáló norma. A halászó vizekről szóló törvénykönyv 15. és 16. fejezete ugyanis így rendelkezik: „Mivel a királyi udvar annál kevesebb erőt látszik venni, mennél inkább megfogyatkozik a szükségesekben, azért, nehogy a mi gazdaságunk felettébb való ínségre forduljon tetszett minden halászó vizeket a királyi széknek adunk vissza, kivéve amelyeket Szent István király adományozott vala oda, mert nem illik, hogy mi alább szállván velünk szálljon alá az udvar méltósága, holott jobb magunknak a hozzánk jövőkkel együtt tisztességben bővelkednünk. Hasonlóképpen végeztünk, hogy a monostoroknak és egyházaknak ajándékozott halászó vizeket vissza kell venni, de maradjon annyi, amennyi a barátok mindennapi élésére szükséges és csak a felesleges valót adják vissza." Törvényhozásunk már a XIX. század első évtizedeiben, pontosabban 1807-ben törvényt hozott az erdők fönntartásáról és a futóhomok által elöntött területek termővé tételéről. 1840-ben pedig, a X. törvénnyel szabályozást tett közzé a vizekről és a csatornákról. A jogszabály 14. §-a, mely szerint „a vizek vagy csatornák ágyaiba szemetet, földet vagy trágyát hordani.. . 100 Ft, vagy egy hónapi árestom büntetés alatt tiltatik”, — a magyar vízminőségvédelmi jogalkotás legősibb normája. Az ezt követő idők jogfejlődésére jellemző, hogy az 1872. évi ipartörvény már külön szakaszban mondotta ki: „ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelepek gyakorlásával jár, mely fekvésük, vagy az üzlet minémüsége által .. . a közönséget háborgatják, megkárosíthatják vagy veszélyeztethetik, ily telepek az alább körülírt eljárás mellett csak iparhatósági engedély alapján ál-26
