Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
gondjai" a mi vállunkra nehezednek. Az embernek el kell jutnia a gondolat nagykorúságához, hogy a körfolyamatokat ne csak szemlélje, hanem óvó tervszerűséggel alakítsa is. Földünkkel kapcsolatban az 1972-es stockholmi konferenciáról szóló beszámoló teszi fel a kérdést: „Nem érdemelné meg, hogy szeressük? Nem érdemelné meg, hogy minden ötletességünkkel és bátorságunkkal ... azon legyünk, hogy megóvjuk a romlástól és pusztulástól és ezen keresztül biztosítsuk saját fennmaradásunkat?" Erre a kérdésre ad egyértelmű IGEN választ ez a kiállítás. A kiállítás nem kisebb célt tűzött maga elé — és el is érte —, mint bemutatni az ember és természet viszonyát átfogóan a föld születésétől, az Élet keletkezésétől a máig. Csak címszavakra szűkítve: feltárja a klorofill szerepét az anyag körforgásában, jó térritmusú, hatásosan megvilágított diórámában szinte élő közeibe hozza a „tiszai ártér állatvilágát”. Itt nincs hatást rontó betűfelirat, hanem oldalt rajzos — a nézőt oda-visszatérítő — megoldás. Külön kellene szólnunk a dél-alföldi növények látványos bemutatásának módjáról. Félköríves, fekete-fehéi pipitérvirágos rét háttérfotóként előtte színes fényképek és eredeti növénypreparátumok kollázsszerű kompozíciója. A galéria lépcsője alá rejtve színes diavetítő körtárcsás automata — működik! A természetes és mesterséges ökoszisztémák ellentétpáros bemutatására szolgál és igen sok „vizes” témát ölel fel. Kis helyen nagy információbázis. Szórakoztatva tanít. A vízszennyeződés témáját erősen kiemeli a kiállítás. Egy látványos rajzos megoldás: annyi szennyvíz kerül a Dunába, hogy ha ezt mind tartálykocsikba raknák, négy és félszer hosszabb szerelvény lenne, mint az Egyenlítő. Felvonultatja a forgalomban levő 221-féle növényvédő szer legkárosabbjait. A levegőszennyeződésre, biológiai hatására a zúzmók mint élő mutatók hívják fel a figyelmet. Külön foglalkozik — sokkoló tematikával, a zaj és egyéb neurotikus ártalmakkal. Szellemi pihenőként megmutatja a kiutat is: aktív környezetvédelem. Megdöbbentő az a külön vitrin, melyben az utóbbi 150 évben kiveszett állatokat mutatják be (hód, reznek, siketfajd, gödény). A galérián településpolitikánk kritikáját és a kivezető utat, természetvédelmi térképet — nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület bontásban — mutatnak be. Külön tablókat szenteltek az erdőknek. Azok vadgazdálkodási, esztétikai és egészségügyi szerepükre irányítva a figyelmet. Az erdők mellé helyezték el a mesterséges ökoszisztémák, mint a természet szépségeinek tükreit. Nemzeti parkjainkat bemutató nagyméretű színes fotók kikapcsolódást, pihenést fogalmaznak meg a nézőben. Növény- és állattenyésztésünk eredményeinek a bemutatása alkalmat ad arra is, hogy érzékeltessék a káros hatásokat is magukban foglaló szerek elleni egészségügyi védekezést. Zárásként egy igen ötletes tabló: „Akit még érdekelnek ezek a kérdések” címszó alatt szak-kézikönyvek, folyóiratok, a National Geographic-től a Vízgazdálkodás és Környezetvédelem-ig képes irodalmi tájékoztató egészíti ki a múzeumlátogató igényeit. Kifelé tartva a kiállításról el lehet gondolkozni azon, hogy a környezetvédelem ott kezdődik, hogy felismerjük a következő tényt: az örökül kapott bioszféra és az ember alkotta technoszféra kívánatos egyensúlya felbomlott. Ma már tudjuk, hogy az oly sokat vitatott Rachel Carson könyv, „A néma tavasz” jóslata nem következhet be. Az a kiállítás, amely átalakítja az ottjáró látogató érzésvilágát és mint ember, gazdagabban távozik, az elérte célját. — Ez a kiállítás ilyen. Dr. Pataki Zoltán Gerinchálózat-Nyíregyházán Nyíregyháza mind nagyobb vízigényének kielégítésére a tervidőszakban összesen 106,5 millió forintot áldoz az alapközművek fejlesztésére a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Ehhez saját fejlesztési alapjából 35 milliót ad, 45 milliót pedig a tanács ajánlott fel. A többi viszont közműfejlesztési hozzájárulás. A fejlesztés jelentősebb részét — több mint 72 milliót — a vízmű II. második üteme kívánja. Eredményeként napi 10 ezer köbméterrel szállítanak majd több vizet. A gerincvezeték-hálózat fejlesztésére 34 millió forintot költenek. Tavaly és az idén több mint 40 millió forintot használtak fel. A következő esztendőben és 1980-ban pedig újabb 30—30 millió forint a szükséges összeg. A városi gerinchálózatból elkészült a Korányi Frigyes utca és a Jósaváros térségét ellátó, illetve megerősítő szakasz. Ezt követi jelenleg a Tó utcai fogadóállomást a Tünde utcai csomóponttal összekötő 600 milliméteres átmérőjű főgerincvezeték megépítése. Elkészült a Marx tér—Család utca közötti főnyomóvezeték kiviteli terve is. Ezt azonban akkor fektetik, amikor több ezres lakásszámmal, 1980-ig a Keleti lakótelep felépül. A fejlesztés során tíz új kutat terveztek. Eddig öt kút fúrását fejezték be. Kettőnek már elkészült a bekötő vezetéke is. Ezek vízhozamára már az idei csúcsfogyasztási időszakban számíthat a város. A többi kút bekötését, illetve fúrását is úgy ütemezték, hogy lépést tarthassanak a megyeszékhely növekvő vízigényének kielégítésével. Suba Ernő 24
