Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-09-01 / 3. szám
VÍZMÜVEINK HELYTÁLLÁSA a nyári csúcsfogyasztási idényben Közüzemi vízmüveink szolgáltatásának évente próbatétele a nyári csúcsfogyasztási vízigények zavartalan kielégítése. A tanácsi víz-, csatornamű és fürdő, valamint az OVH regionális vízmű és vízgazdálkodási vállalatok ilyenkor úgy vizsgáznak anyagi-műszaki felkészültségükről, üzemviteli fegyelmükről, szervezettségükről, mint ár- és belvízvédekezés idején a vízügyi igazgatóságok. A vízművek feladata: ellátni a lakosságot, a háztartásokat, az ipari és a közintézményeket az igényelt mennyiségű ivóvízzel. A települések vízigénye fejlődésükkel párhuzamosan növekszik évről évre, a lakosszám emelkedése a mind több fürdőszobás lakás építése és az új ipari üzemek telepítése nyomán. A vízművek víztermelő kapacitását, a hálózatbővítést tehát gyorsabb ütemben kell fejleszteni. A vízműveknek naponként, hetenként és évenként számolniuk kell a rendszeresen fellépő fogyasztási csúcsokkal. A munkaidőbeosztástól és vízfogyasztási szokásoktól függő napi csúcsok, valamint az ipar hét végi leállása miatt a hét közepén jelentkező heti csúcsok a víztornyok, tárolómedencék feltöltésével és a különböző teljesítményű szivattyúegységek „kútmenetrend” szerinti működtetésével, a jól vezetett vízműveknél „rutin" munkával elégíthetők ki. Az évenként visszatérő nyári vízfoA parádsasvári víztároló egy részlete gyasztási csúcs már felelősségteljesebb, nagyobb feladat elé állítja a vízművek dolgozóit. Ebben az időszakban a vízigények megközelítik, esetleg meghaladják a víztermelési kapacitást. Ez az általában két-három hónapig tartó, vízbázis tartalék nélküli szolgáltató tevékenység körültekintő felkészülést és szervezett, fegyelmezett szolgáltató munkát igényel. Felkészülni a csúcsidény előtt, a tavaszi hónapokban kell. Az üzemvitelt a csúcsidőszakban körültekintőbben kell irányítani és megoldani a víztornyok, tárolómedencék éjszakai feltöltését, a tartalék szivattyúegységek megfelelő járatását. Szükség esetén mérsékelhető a fogyasztás a hálózati tolózárak tervszerű szűkítésével, átmeneti zárásával és nyitásával: a vízhálózaton belüli kormányzásával (házi kertek locsolása, gépkocsimosás stb.). Vízhiánynál a szakaszos vízellátással minden fogyasztó indokolt, minimális vízigénye is kielégíthető. A felkészülésre és csúcsidényi üzemvitelre vállalataink évente intézkedési tervet készítenek. A tanácsok részére javaslatot is adnak az esetleg szükséges vízkorlátozások bevezetésére. A FORRÁS Tanácsi és Vízügyi Vállalatok Egyesülése már évek óta figyelemmel kíséri a tagvállalatok által telexen, távbeszélőn beküldött napi víztermelési jelentéseket. Az Egyesülésnél az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosztályának megbízása alapján működő Vízellátási Központi Diszpécser Szolgálat különösen a nyári csúcsfogyasztási idényben két éve tanulmányozza és értékeli a vállalatoktól a víztermelésről és a regionális vízművektől átvett vízmenynyiségről naponta érkező adatokat. Ennek keretében elsősorban a nyári víztermelési csúcsok és az időjárási-hidrológiai tényezők alakulása közti összefüggéseket vizsgálja. Az Országos Meteorológiai Intézet szakértőinek bevonásával végzett tanulmányok azt mutatták: a hidrometeorológiai tényezők — napi közép- és maximális hőmérséklet, napfényidőtartam, csapadék, széljárás — és a víztermelés (fogyasztás) között matematikai képletekkel meghatározhatóan szoros összefüggés országos viszonylatban nincs. Pontos összefüggéseket több éves részletes megfigyelések alapján lehetne kidolgoztatni, ám csak kis térségekre. Ezekből viszont legfeljebb egy-két napra vonhatók le következtetések. Az időjárás és a vízfogyasztási csúcsok alakulásának tendenciájáról viszont hasznos összefüggéseket lehetett kimutatni. Ezek megegyeztek a szakágazat korábbi általános ismereteivel és pontosították is azokat. Tapasztalataink szerint az időjárás elemei közül a hőmérséklet és a csapadék a vízigények alakulását döntően meghatározó két tényező, a következők szerint: — a napi közép (maximális) hőmérséklet emelkedése fokozza a vízigényeket, elsősorban a háztartásokban és az ipari hűtővízben. A napfényes órák száma csak áttételesen, a hőmérséklet növelése útján, illetve a talaj nedvességtartalmának párologtatásán keresztül befolyásolja a vízfogyasztást. A házi kertek talaját a szél is szárítja; — a csapadék mennyisége és gyakorisága mérsékli a vízfogyasztást, öszszefügg a vezetéki vízzel rendszeresen locsolt házi kertek talajvízháztartásával, mert megfelelő mennyiségű, gyakori csapadék esetén a vetemény és zöldség locsolóvízigénye minimális. Közvetett hatása: általában hűvös időben hull a csapadék, s így az enyhülés miatt is csökken a vízfogyasztás; — tartós melegben záporból, zivatarokból rendszeresen hulló csapadék kevéssé emeli a vízigényt, mint a viszonylag hűvösebb — mérsékelten meleg — de hetekig száraz, aszályos időjárás; — következésképpen a vízigények aszályos hőségben érik el a csúcsot, ha a szárazság és kánikula a zöldség és vetemény öntözővíz-igényes időszakában, a nyár első felében alakul ki. Mérsékelten meleg és egyenletesen csapadékos nyáron az éves csúcs a víztermelő kapacitás növekedése ellenére is az előző évek szintje alatt marad. Az 1978. évi csúcsfogyasztás tapasztalatai — összevetve a múlt évi nyárral — azt igazolták, hogy a nyári hónapokban viszonylag egyenletes, mérsékelten meleg és csapadékos volt az időjárás, így csak augusztus elején, mindössze egy hétig alakult ki szárazsággal párosult hőség (kánikula). Különösen hűvös volt és sok csapadék hullott június-4
