Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-07-01 / 1. szám
IPARI VÍZ A Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. és elődvállalatainak vízgazdálkodása (1808—1918) Az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosztály megbízásából a VIZDOK keretében működő Magyar Vízügyi Múzeum már több éve folytat kutatásokat a hazai vízellátás és csatornázás múltjának feltárása érdekében. Az eddigi kutatások az ipari vízellátás kialakulása terén hozták a legérdekesebb és figyelemre legméltóbb eredményeket: az ország első nehézipari nagyüzeme, a „Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt." irattárának anyaga bepillantást nyújtott a korszerű ipari vízgazdálkodás kialakulásának történetébe. Kitűnt, hogy a több vállalat egyesülésével 1881-ben létrejött RMST megalakulása nemcsak ipar- és technikatörténeti szempontból volt korszakalkotó esemény gazdasági-műszaki fejlődésünkben,* hanem a vállalat az ipari vízgazdálkodás terén is alapvető és úttörő munkát végzett: a korszerű technológiák alkalmazása egybefonódott a vízgazdálkodás új problémáinak felme* A Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. volt az első hazai vertikális nehézipari nagyüzem, amelyet műszaki vezetője és szervezője, Borbély Lajos a legkorszerűbb technika alapján teremtett meg. rülésével és megoldásával — az ipari vízért való küzdelemmel — is. Az alábbiakban felvázolt adatok — készülő kiadványunk: a Vízügyi Történeti Füzetek 11. sz. előzeteseként — nemcsak kutatásunk eredményeiről számolnak be, hanem bemutatják vízügyi múltunk eddig teljesen ismeretlen fejezetét: az ipari vízgazdálkodás kialakulását és a vízért való küzdelem mostoha helyzetét a tőkés gazdálkodás viszonyai között. A legégetőbb mai problémák egyikével való kapcsolata miatt ez a munka különös érdeklődésre tarthat számot: az ipari vízszennyezés korlátozásának nehézségeivel kapcsolatban tájékozatlan nagyközönség számára is — meggyőzően mutatja, hogy itt nem új keletű problémáról van szó, hanem a századforduló óta felhalmozódó mulasztások következményeiről: a tőkés gazdálkodási rend súlyos örökségéről, amelyet a világnézetileg túlhaladott ipari szemlélet mellett a környezetvédelmi követelményeknek meg nem felelő korszerűtlen technológiák is konzerváltak számunkra. Az ipari vízhasználat a vízeröhasznositással sokáig egyértelmű volt. A 18—19. századi ipari technológiák fejlődésével jelent meg az iparban a víz, mint (a termelésben felhasznált) nyersanyag. A víz, mint a kohászat nélkülözhetetlen eszköze, előfeltétele — szerepét változtatva és bővítve, de jelentőségében növekedve — jelen volt már a faszéntüzelésű olvasztók, hámorok, majd a koksztüzelés és kavarás korszakában és jelen van a modern vaskohászatban, a nagyipari acélgyártásban is. Az üzemi vízellátás problémája a kohászatban a termelés koncentrációja, a korszerű nehézipari vállalatok kialakulása idején került előtérbe. Ennek a folyamatnak tipikus példája az RMST kialakulása és működése. Az RMST elődvállalatai a 19. század elején még a feudális korban alakultak: a Murányi Uniót 1808-ban, a Rimái Coalitiót 1810-ben alapították a Gömör megyei vasművelők. E két részvénytársaság (!) közös alapításaként jött létre Az ózdi vízműtelep (homlokzat, alaprajz, oldalmetszet az 1890-es évekből) 21
