Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-07-01 / 1. szám
Nag у lehetőségek A Délisark-klub találkozója Camberrában Idén március végén Ausztrália fővárosában, Camberrában, tizenhárom ország Délisark-klubjainak képviselői összeültek az Antarktisz biológiai tartalékainak megmentése, konzerválása érdekében. Megállapították, ma az Antarktisz a világ egyetlen olyan ismert térsége, ahol még felbecsülhetetlen tömegű, szinte érintetlen mennyiségű nyersanyag vár kiaknázásra, s ez a világ nyersanyagéhsége folytán napról napra sürgetőbbé válik. Minthogy az élelmiszer, ipari nyersanyag, energiahordozók és ásványi anyagok iránti kereslet mindinkább nő, a nemzetközi gazdasági élet figyelme is mind nagyobb várakozással fordul az Antarktisz ígérte nagy lehetőségek felé. E földrész nyersanyagvagyonának mennyisége, értéke mekkora? — ma még jobbára tisztázatlan. Annyit tudunk: a terület 14 millió négyzetkilométerrel nagyobb, mint Európa és Amerika együtt, noha csak néhány roppant áldozat árán fenntartott kutatóbázison élnek itt emberek. E leghidegebb földrészen mindössze hat szovjet kutatóállomáson 239 ember, az Amerikai Egyesült Államok négy kutatóállomásán nyáron 1000 ember, télen legfeljebb 96 kutató tartózkodik. Kevés létszámú állomást tart fenn Argentina, Ausztrália, Chile, Franciaország, Japán, Új-Zéland, Lengyelország, Dél-Afrika és Nagy-Britannia. Az Antarktisz és a világ ivóvízproblémája A tengervíz édesítése csaknem a teljes Afrika, Dél-Amerika, Közel-Kelet, Belső-Azsia sivatagi térségeinek is állandó gondja. Az uralkodó szemlélet szerint az ivóvíz — sőt nem is csupán az ivóvíz — de általában az édesvízhiányt főként a tengerközeli országokban a tengervíz sótlanításával lehet megoldani. Más koncepció hívei az Antarktisz jégbirodalmának hegyeit akarják a vízszegény térségekbe „szállítani, vontatni. A jéghegyvontatás költségei szerint a beruházások visszatérülési idejét, a vontatást is kalkulálva, ez a módszer olcsóbb a sótlanításnál. A megérkező jégtömeget előbb természetesen olvasztani kell, majd a vizet sterilizálják. Az ilyen jégtömegből olvasztott vizet pedig sehol a világon nem szabad közműhálózatba bocsátani, mert a fertőzés veszélye teljesen kiszámíthatatlan. E tény ismeretében tehát e hatalmas frissvízbázisról egyelőre le kell mondani még akkor is, ha a Föld frissvízkészletének kilencven százalékát az Antarktisz gleccservilága zárja magába. Ásványi kincsek Az Antarktisz jégtakarója alatti platina, nikkel, króm, horgany, vanádium, kobalt, arany, uránérc és rézelőfordulások arányairól megbízható felmérések helyett csupán feltevésekre támaszkodnak. Vitatják viszont az Antarktisz ásványolaj- és földgázvagyonát az alaszkai leletekhez viszonyítva. Kétséget kizáróan beszélnek az érdekeltek az Antarktisz hatalmas halvagyonáról. Az ausztrál kulturális miniszter nyilatkozata szerint gigászi menynyiségben élnek e térségben a közönséges tőkehalak és sok más ismert igen hasznos fajták. A szovjet és a japán halászflotta 1973-ban például 340 000 tonna tőkehalat zsákmányolt e földrész körzetében. A brit és izlandi halászoknak 160 000 tonnát sikerült zsákmányolniuk. A legnagyobb kincs azonban a rák. A rövid farkú rákok 4—5 centiméteresek. E kis élőlények nedvesen 15 százaléknyi proteint tartalmaznak. A hatalmas, sűrű raj vonulása két kilométernyi. A nyugatnémet halászhajók gyakran — nem tévedés — óránként'40 tonnát is halásznak itt. Igaz, a fogási idő igen rövid — mindössze 90 nap. Az apró rákfajta húsa könnyen romlik. Csak olyan hajóval halászható, amelynek fedélzetén a zsákmány azonnal fel is dolgozható. Ökológiai egyensúly Szovjet jelentések szerint 800 milliótól 5 milliárd tonnára tehető a kis rákok dél-sarki állománya. Ez pedig az évi 100 millió tonna kihalászásával nem veszélyezteti az állomány stabilizálódását. Egyes országok csupán 150 millió tonnára becsülik ezt a számot. A ^ennyiség felmérése nagyonis lényeges, noha e kis rákfajta az Antarktisz táplálékláncában az egyik legfontosabb szem: a bálna, a pingvin, a fóka és az egész vízimadár-állomány létének meghatározó tényezője. Túlhalászatuk súlyos zavarokat okozhat az egész ökológiai rendszerben! Minden szerződés annyit ér, amenynyit betartanak belőle. A Földközi-tengert jó néhány ismert egyezmény védi, ha védené. Sajnos szennyeződése a szerződések ellenére tovább folytatódik. Javulásra aligha számíthatunk. Ha a szennyezést előidéző országokat, légitársaságokat megfelelő büntetésekkel elrettentenénk, akkor az eddig érintetlen világrészt is megvédhetnénk. A pohár csordultig telt, a helyzet egyik napról a másikra kritikussá válhat. (Lásd az angol partok térségében nemrégiben szerencsétlenül járt olajtankhajó esetét.) Vincze Oszkár A Sarkkörön túl az örök hó és jég birodalmában a Szovjetunió dolgozói állandó lakosok. Megszokták az ottani zord viszonyokat. A mostoha körülmények között élve gyönyörködnek az északi fényben, s a hóvihar nem jelent többet nekik, mint egy nyári zápor a diák-vakációban. A repülőgép gyakori vendég A tudományos úszóállomás táborhelye 10
