Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)
1978-07-01 / 1. szám
VÍZI RANDEVÚ Nyári őrjárat Csúcsforgalom van a Balatonon, az oda vezető vasútvonalakon, autóutakon, különösen az M 7-esen. Ami a budapestieket illeti, a hétvégi kirajzás már péntek délután elkezdődik: lelassul a forgalom, egymást érik a kocsik és minden autós türelmetlenül várja, hogy elérjen az Osztyapenko szoborhoz, innen már a Budapest táblát elhagyva, nyomhatja a gázt. Mintha sivatagból menekülnénk, úgy vágyunk a vízpartra. A rohanás izgalma nem is enyhül addig, amíg Balatonakarattyánál meg nem pillantjuk a tó vizének varázslatos színekben csillámló felszínét. A Balaton csaknem hatszáz négyzetkilométer vízfelülete, kétszáz kilométer hosszú partvonala hatalmas mágnesként vonzza az embereket nemcsak hazai tájakról, hanem több száz, ezer kilométerekről is. Becslések szerint ezen a nyáron közel egymillió hazai és külföldi üdülőnek, túristának nyújt pihenést, ad szállást hotelekben, motelekben, kempingekben, családi házak, villák vendégszobáiban, vállalati és SZOT üdülőkben, ifjúsági táborokban. A fizető strandok, a szabad strandok kilométereken át szinte egymásba érnek; amikor ragyog a nap és nem zuhog az eső, olyan az egész partvonal, mint egy hullámzó, mozgó virágos rét. Boldogan merülünk el a Balaton selymes, hűs, avagy langyos hullámaiban és ha kiemelünk egy maréknyi vizet, szinte magunk is csodálkozunk, milyen tiszta .,. Vajon tiszta-e? Vigyázunk-e rá mi magunk is, hogy a víz, amelyben fürdünk, minél tisztább legyen? I Úgy tűnik, igen és nem volt hiábavaló a sok szó, amely a „mindnyájunk kincse” — a Balaton vizének védelméről elhangzott és íródott. A szállodák, az üdülők, a fizető strandok partszakaszain nem lehet panasz a tisztaságra, annál inkább a szabad stran-5
