Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

Vörös szalagok a olepónián A teljesített munkákra ée minden egyéb említésre méltó eseményre vonatkozó feljegyzések у . _ iíc-Л ^ Ллю Лс&гГ fag /> с*­­w л v . / *ye n ч /С_4уГ4*£ €/%+ /УУ*^-р? f....: '^r>ée^y Ъ'УЫ'Э 'j)o^*70/i ->&'*£■ i,# óZ~tst^c~ ,'гут^-ъ~-’ Ж*-? f т-еЖ-» <T^->->o-w og ЖЖ&ъ-гял-? Ж-tz^zJJű <sc faiZe г* < ПЛИй* т.-t?is£üi*Jí­/С*яъыгС0 ^z­íC ■ ■fec’&S'é* -ту- -j-í?Vr.- \£s Ж+ъ2~£>-ъ~ ’£>■&' *H­­■£ fz jr> ^ ъ-сЖ. jt ^ *-/ Részlet a pityókái átmetszés építési naplójából. „Kelt 1932. XI. 12. Tiszavárkony, Szolnok megye. Őméltóságos Űr! Alulírottak kérésünkkel fordulunk a Méltóságos Miniszter Űrhöz, mégpedig olyképpen, hogy Tiszavárkony községben 130 földmunkás teljesen kenyér nélkül állunk, és semmiféle munkát kapni nem tu­dunk ... Szolnok vármegyének a leszegényedett és le­rongyolt földmunkásai, ami Tiszavárkonyon van, tán az egész országban sem található nálánál szegényebbet... Ügy nagyon kérjük az Őméltóságos Miniszter Űrt, esz­közölné ki ennek a szegény községnek a munkásai ré­szére bármerre munkálatokhoz jutását, mert az éhségtől és ruhahiányától majd megdermedünk ... Kérve-kérünk választ és orvoslást a nyomorunk enyhítésére. Marad­tunk alázatos és hűséges, hazának földmunkásai a leg­mélyebb tisztelettel: Jeszenszky József és 100 társa.” Honnan jöttek a kubikosok, akik előtt Jókai tisztel­gett, s akik a világgazdasági válság idején a legkilátás­­talanabb nyomorúságban éltek? Válaszol erre egy kubi­kosdal : Grófi legény nem kubikolt még soha, Mindig csak a parasztoknak a fia. Egykerekű „kocsi”-ba fogta magát, „Űri” hámmal taszította kocsiját! A Tisza szabályozásában, s az azt megelőző próbálko­zásokban is a földmunkákban járatos nép építette a gá­takat, majd az időik folyamán egyre inkább elszakadt a kubikosmunka a parasztitól. A kubikosok jó ideig ugyan hazajártak aratni, de az őszi betakarítási munkák után a következő aratásig kubikoltak. A kubikosság azonban egyre jobban önállósodott, s ez az öntudatos, harcos ré­teg mozgalmaiban megmutatta erejét. Katona Imre fo­galmazza meg. A malgyar kubikosok élete című könyvé­ben, hogy a kubikosok a parasztságból szakadtak ki „de fejlődésük átmeneti helyzetben megrekedt a parasztság és az ipari munkásság, a város és a falu között. A gaz­dasági válságok mint mezőgazdasági és mint ipari mun­kásokat is sújtották őket. Föld híján nem volt visszaút a parasztsághoz, fejlődés és gépesítés híján pedig nem tudtak felemelkedni az ipari munkásság soraiba”. Szomorú sorsukat beleszőtték magukköltötte dalaikba is. Szántó Kovács János mozgalmában indulóként éne­kelték : Megkezdi ő a kubikot gyermekkorába, Keveset van ő otthon a szegény honába. Kubikról mén a kubikra, néha messzire, Ámde azért nincsenek ők jól megfizetve. A kubikosok, a jó kubikosok. A jó kubikosok azonban legtöbbször nem használtak olyan alázatos hangot, mint a végső szorultságukban ké­relmet író tiszavárkonyiak. Rájuk éppenhogy az öntuda­tos, harcos hang volt jellemző, s ők — ahogyan azt Hunya István könyvének címe is hirdeti — Emelt fővel jártak a világban. Az egységes Tisza-szabályozási terv átmetszései közül a pityókái volt az utolsó. Tanulságos az itteni építési naplóból idézni néhány mondatot. A dátum: 1934. má­jus 1. „Reggel, amikor kijöttem a munkahelyre, a depó­­nia telepén májusi fákon vörös papírok voltak feltűzve. Két munkás (kubikos) névszerint Kovács Imre és Ko­vács László a felszólításomra nem voltak hajlandók le­venni a papírokat, amiért is feljelentést tettem ellenük a kőtelki csendőrőrsön. Délután kijött az őrjárat, és fel­vették a jegyzőkönyvet”. Egy karcagi kubikossal, Németh Lászlóval Kunhegyes és Bánhalma között találkoztam, ahol a Nagykunsági Fő­csatornából kiágazik az NK—III-as számú öntözőcsa­torna. „Én 1938-ban lettem kubikos. Mit csináltam volna? Legyek szolgatanyás? Voltam én a más kutyája eleget, mert 38 előtt cselédkedtem. Sokan nem bírták a kubik­­munkát, azok a holdvilágot arra használták, hogy haza­menjenek. Az ilyenek mondták, hogy ha így kell keresni a kenyeret, inkább nem esznek. De a kubikosbanda amúgy jó volt. Sok idős ember dolgozott közöttünk, akik végigküzdötték a vörös tizenkilencet, így azután bor­zasztó harcos volt a szellem. Előfordult, hogy a főmérnök a rendőrfőnökkel merészkedett ki a gödörhöz... Most már egészen más a kubikmunka, teljesen átváltozott. Azért a mostani brigádok is olyan jó összetartok, mint a régi kubikosbandák.” 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom