Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-12-01 / 6. szám
tottak a szakemberek nevelésére; meliorációs képzés a szaratovi egyetemen és a goreci mezőgazdasági akadémián folyt. Érdekes megemlíteni bizonyos korszerű módszerek alkalmazását ebből az időszakból. Moszkva megye geobotanikai felméréséhez légi térképezést alkalmaztak. A fák gyökértelenítését robbantással végezték. Ugyancsak robbantást alkalmaztak a meliorációs csatornák nyomvonalának kialakításánál is. A meliorációs munkálatokhoz rendkívül szerény műszaki felszereltséggel rendelkeztek. 1921- ben az ipar mindössze 1 toronydarut, 30 Francis típúsú turbinát (egyenként 100 LE teljesítménnyel), mintegy 50 szivatytyút, s 5 kisebb kotrót bocsátott a meliorátorok rendelkezésére. Műtárgy az Eszak-Krím Csatornán (Ukrán SZSZK) 1921-ben helyreállították a Volga menti kutatótelepeket (Valujevszk, Kamislag, Tingutinszk, Bezencsuk). Lecsapolási kutató vizsgálatokat a moszkvai, petrográdi és novgorodi megyékben folytattak. Helyreállították a minszki mocsárvizsgálati kutató állomást is. 1921. szeptember 5-én írta alá Lenin a petrográdi Meliorációs Tudományos Intézet létrehozására vonatkozó dekrétumot. Ez a nagy múltú intézet, amelynek feladatait 1921-ben eléggé széleskörűen határozták meg (a talaj elektrolizis optimális öntözési norma nagyságára gyakorolt hatásának, a tenyészidő és talajnedvesség összefüggésének, a vízveszteségek csökkentésének tanulmányozására, stb.) 1931-ig foglalkozott meliorációs feladatokkal, majd a vízerőhasznosítással kapcsolatos kutatási feladatokra specializálódott. Jelenlegi utódja a VNIIG, azaz a Vegyenyej évről elnevezett Össz-szövetségi Vízépítési Tudományos Kutató Intézet. 1921-ben a moszkvai mezőgazdasági kongresszuson Lenin azt mondotta: „Ebben az évben a legnagyobb csapás a ránkzúdúlt éhinség és aszály, ami több megyében a következő években erőteljesen érezteti majd a hatását. Nemcsak a mezőgazdaság, Ljubanszki tároló (Belorussz SZSZK) hanem az egész népgazdaság legalapvetőbb feladata, hogy minden erővel javítsa a mezőgazdasági viszonyokat.” A kormánynak tett jelentésében és a Tanácsok IX. Kongresszusára készített felszólalásában Lenin ismételten megfogalmazta, hogy állami költségvetésből jelentős összegeket kell a mezőgazdasági meliorációra fordítani. 1921—1922 telén több meliorációs értekezlet és ülés folyt le. Novemberben Petrográdon tartották az első Északi Meliorációs kohgresszust, s az ezen elhangzott 66 előadás jól feltárta a helyi gyakorlati feladatokat, a meliorációval kapcsolatos energia- és gépesítési problémákat is. Decemberben Moszkvában ült össze 206 résztvevővel az első Össz-oroszországi földkongreszszus, amelynek állandó témája volt a melioráció. A delegátosok panaszkodtak a szakemberhiányra is. Január 10—17 között rendezték meg a délkelet-oroszországi meliorációs értekezletet, amelyen a Don, Kubány, Terek, Sztavropolj és fekete-tengeri partvidék szakemberei vettek részt. Ezen, majd az 1922. februárjában Moszkvában megrendezett első össz-oroszországi meliorációs Kongresszuson felvetődtek a legsürgetőbb feladatok, az erdőmelioráció, a víz jog, a vízhasználat, a meliorációs szakemberképzés kérdései. A 227
