Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
METEOROLÓGIAI VILÁGNAP Az időjárás és a víz A Meteorológiai Világszervezet (WMO) az 1977. évi Meteorológiai Világnapot „AZ IDŐJÁRÁS ÉS A VÍZ” jegyiében rendezi meg a viliág minden országában. Ezzel a címszóval hangsúlyozni kívánják a meteorológiai és hidrológiai jelenségek szoros összefüggését, illetve a WMO hidrológiai tevékenységét. A levegő és a víz környezeti ártalmaktól legjobban fenyegetett természeti érték, amelyek tisztaságának megőrzése nemzetközi együttműködést kíván. Az 1977. évi Viliágnapnak különleges jelentőséget ad, hogy a március 23-án tartandó Világnap időszakában ülésezik az Egyesült Nemzetek Vízügyi Konferenciája Mar del Plata-ban, Argentínában. A Meteorológiai Világszervezet létrehozása idején szakterületének tekintette — az Egyesült Nemzetek szakosított szerved sorában — a hidrometeorológiát. A 60-as évek második felében a Nemzetközi Hidrológiai Decennium időszaka alatt érlelődött meg az az elhatározás, hogy a tevékenységet a hidrológia teljes területére ki kell terjeszteni. Az 1975. évi kongresszus azt az elgondolást emelte határozattá, midőn a hidrológiát a meteorológia mellett kiemelt szakterületté nyilvánította. A hidrológiai tevékenység szervezetté tételét a Titkárságon szervezett Hidrológiai és Vízgazdálkodási Főosztály biztosítja és nemzetközi méretekben a Hidrológiai Bizottság koordinálja. Az ún. Operatív Hidrológiai Program — az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja mellett — a legjelentékenyebb és sokoldalú nemzetközi világméretű együttműködést 'hozta létre, méghozzá a hidro4ó|gia gyakorlati alkalmazása szempontjából. A WMO a nemzetközi szervezetek által rendelkezésre bocsátott pénzügyi keretekből nagy hidrológiai és vízgazdálkodási nemzetközi projecteket támogat, így jelenleg — többek között — a Níluson, a Nigeren és az Amazonason folyik a hidrológiai észlelőrendszer fejlesztése és vízgazdálkodási alkalmazásának elősegítése. Kiemelt feladatként szerepel a vizsgálatokban a klimatikus változások és az időjárás módosítása, amelyek főként az 1973. évi afrikai és az 1976. évi nyugat-európai aszály hatására váltak sorsdöntő problémákká. A WMO részt vesz az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programjában, amelyek a környezeti szennyezések, a tropikus ciklonok, aszályok és a vízminőség és légszennyezés-észlelés területén folynak. A Meteorológiai Világnap alkalmából kibocsátott WMO-tájékoztató örömmel állapítja meg, hogy a nemzeti hidrológiai szolgálatok erőfeszítései nyomán az utóbbi 50 évben több ismereteit szereztünk a hidrológia és vízgazdálkodás területén, mint amennyit az előző 5000 évben gyűjtött össze az emberiség. Ennek ellenére sajnálattal Ikelil megállapítani, hogy évente emberek ezreit kell az árvizek pusztításai elől elmenekítená, az árvizek óriási károkat okoznak és egyidejűleg a világ számos pontján a szárazság hatására éhínségek veszélyeztetik emberek millióit. A WMO ennek megfelelően a hidrológia területén az árvizek és az aszály elleni küzdelmet tűzte ki fő feladatául. Az időjárás és a víz szerencsétlen kombinációjaként jelentkeznek a pusztító árvizek, amelyek közül a legnagyobb pusztítást 90 évvel ezelőtt a Huang Но (Sárga folyó) okozott, áttörve 20 m magas gátját, Svájc területénél háromszor nagyobb 'területet elöntve, s közben kereken 6 millió ember halálát okozva. Az emberéletben Okozott károk, éppen a hidrológia fejlődése következtében lehetővé váló előzetes 'kiürítéseik hatására ma már elenyészőek ehhez képest, az anyagi károk ugyanakkor megsokszorozódtak. Az Egyesült Államokban a Connecticut folyó 350 mm csapadékot kapott a vízgyűjtőjén, amelynek eredményeiként 186-an haltak meg és több mint 2 milliárd dollár értékű anyagi kár keletkezett. A technológiai fejlődés főleg az észáki félteke fejlett világaiban jól működő árvíz-előrejelző szolgálatokat hozott létre, amelyek előzetes figyelmeztetéseik és előrejelzéseik révén a védekezést és a kiürítést lehetővé teszik, főleg nagyvízfolyások mentén. Egyedül Ázsiában az árvizek és a vihar-dagályok okozta évi kár mefghaladja a 3 milliárd dollárt. Az aszály-károk nem kevésbé riasztóák és épp úgy pusztítják az emberéletet, mint az anyagi javakat. Az afrikai Szahel zónában 1968 nyarától 4 évig egyáltalán nem hullott csapadék. A lakosság kénytelen volt elköltözni, vagy éhen, szomjan halt. A nemzetközi segítség általában túl későn érkezett. A WMO az előbbi problémák megoldására előmozdítja az időjárási és hidrológiai adatok gyűjtését a na\gy vízépítési létesítmények, például a tározó gátak túlfolyóinak méretezéséhez. A vízveszteséget csökkentő módszereket dolgoznak ki és ehhez megfigyelés alatt tartják a vízfelületek és a szárazföld párolgását. Vizsgálják az öntözés hidrológiai kérdéseit, valamint a csapadék és az öntözés egymásra hatását. Érdekes megemlíteni a szól és a tavak vízszintváltozásainak, belső áramlásainak öszszefüggését. Világviszonylatban 130 ezer csapadékmérő állomás, 8 ezer párolgásmérő kád és 50 ezer vízhozammérő állomás, továbbá számos hordalék- és vízminőségészlelő állomás adatait gyűjtik annak érdekében, hogy a hidrológiai folyamatot megfigyeljék és a káros hatásokat lehetőleg megelőzzék. A környezeti beavatkozásokkal függ össze a mesterséges csapadékkeltés, a mesterséges beolvasztás és párolgáscsökkentés. A WMO építi ki a Földi Időjárásjelző Szolgálatot (WWW), amely a földi észlelő, távközlő és adatfeldolgozó rendszert tartalmazza. Az egész világot átölelő operatív napi nemzetközi együttműködés mintája lehet a békés egymás mellett élés jegyében megszervezhető egyéb mindennapi együttműködéséknek. A következőkben a legnagyobb erőfeszítéseket az ún. Hidrológiai Operatív Többfeladatú Rendszer (HOMS) 'kidolgozására kívánják összpontosítani, amely alkalmazható lesiz különböző éghajlati és 21
