Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

dik össze, amelynek m számú feladatot kell (párhuza­mos, soros, vegyes kapcsolással) megoldania. A multi­­programozás rendeltetésszerű velejárója a központi ve­zérlés, azaz a csoportok vállalati szervezetben történő irányítása: erre a későbbiekben még visszatérünk. A folyamatábrában a tervezői agyműködéssel kapcso­latban közölt adatok mellé írt (x) jel azt jelenti, hogy az emlékezetfunkciót, legalább részben számítógépre is lehet vinni; míg az (xx) jellel ellátott funkciókat gya­korlatilag teljesen elláthatják számítógéppel is. Vannak azonban olyan funkciók, amelyeket vagy gazdaságossá­gi okok, vagy a lehetetlenülés veszélye miatt nem lehet emberi közreműködés nélkül ellátni. Ilyenek például az input-nál a megbízói adatszolgál­tatás kritikai elemzésével (a ,,visszakérdezés”-sel) kap­csolatos teendők. Ilyen továbbá a range (memória) fá­zisnál a feldolgozáshoz szükséges elemek számbavétele, kiválasztása, felsorakoztatása is. A számítógépes tech­nika terminológiájával ugyanis az emberi agy széles spektrumú közvetlen memóriának tekinthető, melynek hatékonyságát speciális képzéssel éppen úgy és meglepő mértékben fokozni lehet, mint ahogyan segítséget nyújt a rutinműveletek alóli felszabadítás és a háttér memó­riához való ún. hozzáfordulási módszerek erős korsze­rűsítése is. Az emberi agy teljesítőképességére vonatkozó adatok szerint az idegrendszerben tárolható adatok száma 10ln nagyságrendű. Ennek 10%-a lehet szakmai jellegű, azaz tervezőnként 108 nagyságrendű memóriakapacitás kap­csolható be egy tervező vállalat vérkeringésébe. Ugyan­akkor a hazai viszonyok között már nagynak tekintett számítógép memóriakapacitása 105—106 nagyságrendű, azaz 2—3 nagyságrenddel kisebb, mint egyetlen ember memóriakapacitása. Valamivel jobb a helyzet a szá­mítógép javára az elvégezhető műveletek száma terén. Vizsgálatok szerint egy ember évente 105—106 aritmeti­kai műveletet képes elvégezni, azaz egy 1000 fős terve­ző vállalat 103-106 = 109 művelet/év teljesítményre ké­pes. Ezzel szemben egy harmadik generációs közepes számítógép 105 müvelet/sec sebességgel dolgozik. Évi 250 nap á 20 óra = 5000 munkaóra esetén ez 1012 művelet/év teljesítményt nyújt. Ez 3 nagyságrenddel jobb, mint az 1000 fő teljesítménye. Ha figyelembe vesszük, hogy a számítógép előnye különösen az aritmetikai jellegű adat­­feldolgozásoknál domborodik iki, míg a logikai jellegű feldolgozásoknál az emberrel általában nem versenyez­het, nyilvánvalóan adódik a feladatok csoportosításának a lehetősége. Visszatérve éppen a folyamatábra következő fázisához, a feldolgozás élső szakaszában az alternatívák kidolgo­zásánál a számítógép sok esetben nélkülözhetetlen le­het (például, midőn nagyszámú paraméter szisztema­tikus variálását kell megoldani). A döntést azonban a gép csak a „fekeite-fehér” vagy az „igen-nem” egybeve­tésével eldönthető esetekben végezheti el. A mélyépítési és így a vízgazdálkodási tervezésben azonban általában olyan sok a döntéshez figyelembe veendő paraméter (mélyek egy része nem is jellemezhető határozott szám­értékkel, csak tendenciájában, vagy nagyságrendjében), hogy az embert nem lehet kikapcsolni. Végül az output fázisban az lenne a követendő cél, hogy minden reálisan gépesíthető mozzanatnál meg kel­lene szüntetni az emberi munkát. Mindez együtt rávilágít arra, hogy a műszáki terve­zés terén az ember a maga termelési tapasztalatával és munkában való jártasságával milyen helyet foglal el a termelési eszközök mellett. K. T. (Folytatása következik) A Vízgazdálkodási Társulatok választmányának áj elnöke: CSÁSZÁR JÓZSEF Császár József, a Vízgazdálkodási. Víz- és Csatornaműtársulásd Orszá­gos Választmány új elnöke 1935-ben született Debrecenben. Általános és középiskolai tanulmányait Szekszár­­don végezte, majd — felnőtt korban — a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem pénzügy szakán szerzett diplomát 1964-ben, mint le­velező hallgató. Később kétéves bentlakásos pártfőiskolai tanulmá­nyok során szerzett felsőfokú politi­kai végzettséget. Császár József 1953 óta dolgozik — a többi közt — a Tolna megyei Ma­lomipari Egyesülésnél, majd a me­gyei tanács Élelmiszeripari osztá­­tályán, Tervosztályán ellenőrként, illetve előadóként tevékenykedett. 1964-től a Tolna megyei Tanács Tit­kárságán elnöki közgazdász, majd 1965 márciusától Szekszárd Város Tanácsának VB elnöke. 1976. január 1-től a Tolna megyei Tanács elnök­­helyettese. Vezetői munkássága keretében ál­talános, illetve ágazati tapasztalato­kat szerzett az építés, a közlekedés és a vízügy felügyeleti területén. Főleg a városi tanácsi tevékenysége során került kapcsolatba a vízgaz­dálkodással, a vízhasznosítás prob­lémáival, elsősorban a szekszárdi történeiimi borvidék rekonstrukció­jának indításakor, illetve a Szek­szárd—Paksi Vízgazdálkodási Tár­sulat munkájának segítségével. En­nek is köszönhető, hogy a Vízgaz­dálkodási Társulatok Országos Vá­lasztmánya 1976. végén elnökének választotta. * A Vízgazdálkodás szerkesztősége sok sikert kíván Császár József elv­társnak, új, felelősségteljes munká­jához. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom