Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
got, az NlSZK-t, Spanyolországot és Franciaországot. Az ország e jelentős természeti kincsét azonban hosszú ideig nem becsülték kellőképpen. Az 1864. évi vízügyi törvény életbelépésével a gyógyvízkészletet feltérképezték, ma már 21 jogosított fürdőt, 52 ásványi, illetve gyógyvizet tartanak nyilván. Megemlítette azt a nagyon jelentős munkát, amelyet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával a regionális fejlesztési, tervezési iroda végzett az ENSZ anyagi támogatásával. A felmérés eredményeit összegező dokumentum „A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom távlati fejlesztési koncepciója”, amely jelenleg a kormány előtt van, megszabja a távlati fejlesztés irányvonalát. Dr. Vámos Marietta (Pest megye, 5. vk.): Pest megyei körzeti orvos kiemelte: a vízellátás és a csatornázás megoldását állami támogatás mellett széles körű társadalmi összefogás is segíti. A lakossági hozzájárulás eléri a 12 ezer forintot is. A továbbiakban a termálvizek hasznosításáról szólt. Az országgyűlés nyári ülésszakán a vízgazdálkodás feladatairól szóló beszámolóhoz, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a következőket fűzte hozzá: Dr. Romány Pál: a mezőgazdasági tevékenység meghatározó tényezője a vízgazdálkodás A miniszter bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz-felhasználása a felszabadulás előtt éves átlagban nem érte el a ÍOO millió köbmétert, jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ. A felszabadulás előtti mintegy 12 000 hektáros öntözött terület ma meghaladja a 400 000 hektárt, a mezőgazdasági terület 6—7 százalékát. Évente változó az öntözhető területek hasznosítása. Az elmúlt 16 esztendő adatai szerint mindössze három olyan év volt, amikor csaknem teljes mértékben öntözték az öntözéssel hasznosítható, úgynevezett berendezett területet, öt évben a terület mintegy 60 százalékát, három évben csak mintegy 30 százalékát öntözték. Ez arra utal, hogy sok még a tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesítésében és az öntözési feltételek alakításában. Kitért a miniszter arra, hogy a mezőgazdaság lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége alapvetően, a gépiparé pedig nagymértékben meghatározza. A magyar mezőgépipar immár több, korszerű elemekből összeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. Erre nagy szükség is van, mert a gépesített öntözőberendezésekből tavaly még 16-féle számyvezetéket, esőztető berendezést forgalmaztunk, ami nyilvánvalóan hátrányos. A berendezett öntözési területek jó kihasználása az üzemi érdekeken túl egyben népgazdasági érdek is. Tavaly a nagyüzemi zöldségterületek Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalását tartja egyharmada volt öntözhető, de ez a terület adta az áruzöldség 60 százalékát. Tavaly a nagyüzemek összesen 6000 hektár burgonyát tudtak öntözni, itt az országos termésátlag kétszeresét érték el. A kihasználatlan lehetőségekről szólva elmondotta a miniszter: az öntözést fejlesztő munkában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a racionalitásnak, mindinkább előtérbe kerülnek a víztakarékos és beruházástakarékos öntözési megoldások, mint például a csepegtető öntözés. Néhány üzem ma is csak „végveszélyben” használja berendezéseit. Pedig az öntözővíz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet biztonságos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Az öntözőhálózat fejlesztését terveink szerint mind a Tisza-völgyben, mind más területen tovább kell folytatni. Az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött az élelmiszeripar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasztott követelmények — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt. A rendezett vízgazdálkodás, a vízgyűjtő területek szakszerű talajhasználata egyaránt alapja a talajvédelemnek és a vízgazdálkodásnak, és ezzel együtt az ár- és belvízvédelemnek is. A vízgazdálkodásban országosan és regionálisan egységes rendszerre kell alapozni, hasonlóan a közlekedési hálózathoz vagy az energiarendszerhez. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar érdekelt a folyamszabályozási munkákban is. A szállítási feladatok ellátása során a víziút-hálózattal jobban kell számolni, örvendetesnek mondotta a miniszter, hogy az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaság dolgozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szükséges ismereteket, s ebben sokat segített a szervezett vízügyi szolgálat. Romány Pál, utalva arra, hogy a pénzügyminiszter Ígéretesnek mondta az idei határt, megjegyezte: 130
