Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

— Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak. A vizek nem ismernek határokat! Célunk és érdekünk tehát az, hogy a vizet, mint közös érdekű természeti kin­cset —1 az érintett országok méltányos érdekeit tiszteletben tartva — gazdaságilag és műszakilag a legjobb hatásfokkal védjük és hasznosítsuk. A vizek kártételei ellen pedig egymással szoros együttműködésben védekezzünk. E célkitűzések jegyében törekszünk a kétoldalú vízügyi egyez­mények továbbfejlesztésére, arra, hogy azok az egységes vízgyűjtő területre kiterjedő vízügyi együttműködéssé váljanak. Nemzetközi együttműködés — E törekvések megvalósításának hatékony fó­ruma a KGST. A Komplex Program kiemelten ke­zeli a Tisza- és a Duna-völgyi együttműködést, a vizek szennyezés elleni védelmét és a tagállamok népgazdaságának megfelelő vízellátását. Ennek jegyében már elkészült az öt Tisza-völgyi szocia­lista ország közös terve e nemzetközi vízgyűjtő fejlesztésére. A gazdasági együttműködésnek te­hát széles perspektívája nyílik a KGST-n belül a vízügyi szolgálat számára is. Ehhez új típusú együttműködési formák is kialakulóban vannak. — A nemzetközi vízgazdálkodási együttműkö­dés fontos területét jelentik a kétoldalú műszaki­tudományos együttműködési megállapodások. A magyar—szovjet együttműködés eredményekép­pen például földmunkagép-parkunk zöme szovjet termék, az Észak-pesti szennyvíztisztító telep szovjet berendezésekkel és szovjet tervek alapján épül. Valamennyi KGST-tagországgal, több nyu­gati és fejlődő országgal is van hasonló megálla­podásunk. A magyar vízügyi szakemberek tevé­kenyen részt vesznek a nemzetközi szakmai élet­ben, elsősorban az ENSZ különböző szerveinek munkájában — mondotta az OVH elnöke, majd befejezésül kijelentette: — Beszámolóm nyilván­valóan nem tarhatott igényt a teljességre. Sem az elért eredmények, sem a gondok felsorolása nem volt teljes körű. Tudjuk, hogy pótolnivalónk, ten­nivalónk van bőven. Hatásosabb intézkedések kel­lenek pl. a belvízkárok gyérítésére helységeink­ben és a földeken egyaránt. Jórészt hátra van még a nagy-alföldi kutak gáztalanítása is. Az öntözés­sel is mehetnénk gyorsabban előre. A termálvi­zeknek is csak kis hányadát hasznosítjuk még. Tudjuk, hogy fürdőink jelenlegi állapota és háló­zata sem elégíti ki a növekvő igényeket. Szemlé­letünkön és fegyelmezettségünkön is van itt-ott igazítanivaló. És sorolhatnánk tovább a még meg­oldásra váró vízügyi feladatokat. De tudjuk, hogy nagyon mélyről indultunk. Erőnkből, anyagi ja­vainkból eddig ennyire futotta: és ez nem is ke­vés — mondotta az OVH elnöke, majd kifejezte reményét, hogy az írásban átadott tájékoztatóval együtt sikerült bemutatni vízgazdálkodásunk valós helyzetét és jövőbeni feladatait, perspektí­váját. — Utunk helyességéről a közelmúltban az ENSZ Vízügyi Világkonferenciáján is meggyőződ­tünk. A Konferencia képet adott a világ országai­nak rendkívül differenciált, ugyanakkor sok ha­sonlóságot is mutató vízügyi helyzetéről. Általá­nosítható tanulságokkal is szolgált. Megállapíthat­tuk, hogy hazánkban a szocialista tervgazdálkodás eszközeivel kialakított vízgazdálkodás-politika el­vei helyesek, gyakorlati eredményei jók, struktú­rája korszerű, fejlődésünk kedvező mederben ha­lad. Vízügyi politikánk változtatására nincs szük­ség: megfelel társadalmunk és gazdaságunk mai és jövőbeni érdekeinek. Ennek birtokában jó köz­érzettel, magabiztosan dolgozhatunk a magyar vízgazdálkodás további fejlesztésén, azon, hogy vízgazdálkodásunk segítse és serkentse társadalmi és gazdasági életünk fejlődését, növelje igényessé­gét; és azon, hogy sehol és soha ne hátráltassa azt — fejezte be beszámolóját dr. Gergely István ál­lamtitkár, az OVH elnöke, majd kérte az Ország­­gyűlést a beszámoló megvitatására és elfogadá­sára. Hozzászólások... Mint elöljáróban már említettük, a vízgazdál­kodás helyzetéről és feladatairól szóló szóbeli, il­letve a képviselők rendelkezésére álló írásos be­számolóval kapcsolatban 16 országgyűlési képvise­lő fejtette ki véleményét. Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.): a Gödöllői Agrártudományi Égyetem tanszékvezető tanára, a vita első felszólalója a mezőgazdasági bizottság ülésén elhangzottakra utalva a villamosenergia­ipar hűtővizének hasznosításáról számolt be. A költséges hűtés helyett a meleg vizet más formá­ban alkalmazzák. Ilyen a százhalombattai tempe­rált vizű halgazdaság, az Inotai Hőerőmű mel­lett létesült zöldséghajtató telep. Vadkerti Miklósné (Heves megye, 5. vk.): a fel­­debrői Rákóczi Termelőszövetkezet párttitkára a többi között elmondta, hogy az árvízvédelmi töl­tések a Tisza jobb partján 45 ezer hektár terület Cselőtei László, Pest megye 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom