Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-02-01 / 1. szám
VIZEINK JÖVŐJE* „A víz minden élet alapvető forrása” — ez volt a Környezetvédelmi Világnap jelmondata. A víz és az élet ily módon történő egyenletbe állítása a mai korban különösképpen indokolt, hiszen a vízigényeket nemcsak a népesség szaporodása, hanem a gyorsuló társadalmi, gazdasági fejlődés is növeli. A víz közgazdasági kategóriája is megváltozott, s az ún. „szabad javak”-ból termékké változott, amelyet egyre növekvő fajlagos élő- és holtmunka-ráfordításokkal lehet csak biztosítani. A vízgazdálkodás feladata nemcsak abban áll, hogy térben és időben előteremtse a társadalom és a gazdaság tevékenységéhez a mennyiségileg és minőségileg szükséges vizet. Gondoskodnia kell a szennyvizek elvezetéséről és tisztításáról, védeni kell a lakosság életét és a népgazdaság vagyonát az árvizek és belvizek pusztításaitól, s egész tevékenységével biztosítania kell a bővített szocialista újratermelés előfeltételeit, folytonosságát. Hazánk természetföldrajzi adottságaiból következően a sokrétű feladat megoldását nehezíti, hogy a Kárpát-medencében rendszerint akkor van sok víz — késő ősszel és kora tavasszal —, amikor kevesebb is elegendő lenne és a nyári időszakban van kevés, amikor a legtöbbre lenne szükség. Ezt az adottságot is figyelembe vették az MSZMP XI. kongresszusának határozatai, a népgazdaság 1990-ig szóló hosszú távú és V. ötéves terve, amikor fontos feladatként jelölik meg a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükségletének állandó és egyenletes kielégítését, az árvízvédelmi biztonság növelését, az öntözéses gazdálkodás bővítését, a hatékonyabb, összehangoltabb környezetvédelmet, valamint a Duna és a Tisza vízi energiájának jobb kihasználását. Egyre többen A vízgazdálkodásnak az országgyűlés által is elfogadott legfontosabb célkitűzései 1980-ig a következőkben foglalhatók össze: Mindenekelőtt biztosítani kell a települések, a termelőágazatok indokolt vízigényének kielégítését, ezen belül a lakásépítés gyors növekedése és a meglevő lakások közműellátottsági színvonalának emelésére irányuló társadalmi igény kiemeli a közműves vízellátás és szennyvízelvezetés fejlesztését. A közműves vízellátásban részesülő lakosság száma mintegy egymillió fővel nő és eléri az ország lakosságá♦ Megjelent a Figyelő gazdaságpolitikai hetilap 1977. évi 3. számában nak 72—73 százalékát, további mintegy 400 ezer lakás bekapcsolásával az összlakásállomány 56 százaléka kapcsolódik be a vízellátási hálózatba. A csatornázás fejlesztése ennél lassúbb: a lakosságnak előreláthatóan mintegy 43 százaléka által lakott terület és a lakásállomány mintegy 35—37 százalékát csatornázzák. A rendelkezésre álló korlátozott erőforrások következtében a szennyvíztisztító kapacitások a legkritikusabb helyeken, szigorú, sorolás mellett fejleszthetők, így elsősorban a fővárosban, a nagyobb ipari központokban és az üdülőterületek legforgalmasabb részein. E viszonylag lassúbb fejlesztés következtében a tervidőszak végén napi mintegy 300 ezer m3-rel több tisztítatlan szennyvíz kerül a közműcsatorna-hálózatba, a felszíni vízfolyásokba, ami rontja a vízkészletek minőségét. Az egyensúly helyreállítása csak a későbbi — VI. és VII. — ötéves tervek folyamán várható. Összehangolt vízgazdálkodás Az árvízi elöntésektől veszélyeztetett mintegy 350—400 milliárd Ft értékű nemzeti vagyon megóvása, a kockázati veszély csökkentése érdekében fokozottabban, nagyobb térségekre koncentráltan kell fejleszteni az árvízvédelmi és belvízvédelmi müvek és a védekező szervezet erősítését, s a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében a vízrendezést. Az öntözés fejlesztésében fő feladat a meglevő öntözőrendszerek gazdaságosabb kihasználása; ennek érdekében gyorsítani kell a folyamatban levő öntözőtelepek építésének befejezését. Üj öntözőtelep építésére elsősorban azokban a térségekben kerül sor, ahol a vízkészletek rendelkezésre állnak, amelyekhez konkrét öntözési igények kapcsolódnak és ahol az állami ráfordítások hasznosulása a leghatékonyabban, leggyorsabban és legbiztonságosabban lehetséges (pl. kiskörei térség). A növekvő vízigényeket vízkészleteink hatékonyabb kihasználásával kell tóelégíteni. Ezért egyrészt a Tisza völgyének vízgazdálkodását lehetővé tevő létesítmény-rendszereket kell fejleszteni, másrészt az ország egyes fokozottan igénybe vett vízgyűjtő területein kell az összehangolt vízgazdálkodás további alaplétesítményeit kiépíteni. Ennek érdekében történt 1954-ben a Tiszalöki és 1973-ban a Kiskörei Vízlépcső I. ütemének üzembe helyezése és folyik a Csongrádi Vízlépcső építésének előkészítése. Ez utóbbival befejeződik a Tisza teljes csatornázása, hajózhatóvá tétele. A tervidőszakban kerül napirendre a Duna magyar—csehszlovák közös határszakaszának energiagazdálkodási, hajózási és vízgazdálkodási célú hasznosítását egyaránt szolgáló Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének előkészítése is. A vízgazdálkodás infrastrukturális jellegéből fakadóan, állóeszköz-igényességet tekintve, az első helyen áll a népgazdaságban: Népgazdasági ág Egy főre jutó állóeszközérték (1000 Ft) Ipar 250 Építőipar 59 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 182 Szállítás, hírközlés 620 Kereskedelem 85 Vízgazdálkodás 1410 Termelőágak összesen 253 Népgazdaság összesen 337 Regionális rendszerek... A vízgazdálkodásnak egyre nagyobb vízigényeket kell kielégítenie és fokozottabb biztonságot kell nyújtania a vizek mennyiségi, minőségi védelmére. Az időben és térben szélsőségesen változó vízkészleteink és a növekvő igények közötti ellentmondásók következtében ezek a feladatok mind nagyobb ráfordításokkal, magasabb műszaki színvonalú komplex beavatkozásokkal elégíthetők ki. A helyi vízkészletek kimerülése következtében ma már közigazgatásilag nem ott vannak a hasznosítható vízkészletek, ahol azokat felhasználják. A növekvő vízigények biztosítását ezért csak regionális termelő- és elosztórendszerek kifejlesztésével lehet megvalósítani. A nagyberuházásoknál, az ipartelepítéseknél, és a területfejlesztésnél a vízgazdálkodás egyik döntő és különösen eszközigényes tényezővé vált. A fejlesztési célok megvalósítására a népgazdaság fokozódó volumenű beruházási eszközöket fordított. Az elmúlt években a vízgazdálkodási célú beruházások aránya a népgazdaság összberuházásainak 6—7 százalékát tette ki. Az V. ötéves terv mintegy 45 milliárd Ft összegű beruházást irányoz elő a népgazdasá-
