Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-04-01 / 2. szám
A termelő beruházások hatékonyságának és a vízgazdálkodási infrastruktúra FEJLESZTÉSÉNEK KAPCSOLATA A tartós és megalapozott gazdasági növekedés csak mennyiségileg bővülő és egyre korszerűbb összetételű állóeszközállománnyal, illetve ennek megfelelő kapacitásokkal mehet végbe. Ennek elengedhetetlen feltétele az állóeszközök egyszerű és bővített újratermelése. Az egységnyi termelésnövekedéshez szükséges állóeszköz-növekményt, azaz a gazdasági növekedéshez szükséges eszközigényt és ezen keresztül a beruházási ráfordításokat is alapvetően — a pótlásra és bővítésre irányuló beruházások aránya; — a beruházások anyagi-műszaki összetétele; — a termelési és nem termelési rendeltetésű beruházások aránya; — a beruházások ágazati összetétele; — a meglevő állóeszközök kapacitásának kihasználtsági foka; — a beruházások koncentráltsága; — a természeti környezet határozza meg. A vízgazdálkodási tevékenységek jelentős köre a társadalmi újratermelési folyamatot függetleníti a természeti környezet közvetlen hatásaitól, illetve a természeti környezetet oly mértékben alakítja át, amilyen mértékben azt a társadalmigazdasági folyamatok zavarmentessé tétele indokolja. Ezáltal a vízgazdálkodás a termelés feltételeit teremti meg. Elégtelensége fékezi a termelést azáltal, hogy a társadalmi méretű újratermelési folyamatban helyenként és időnként zavarok támadnak. A vízgazdálkodás, mivel a társadalmi-gazdasági tevékenységek, elsősorban pedig a társadalmi újratermelési folyamat, általános jellegű üzemen kívüli, környezeti szükséges feltételrendszerét jelenti infrastruktúrának tekinthető. Az infrastrukturális és közvetlen termelő beruházások közötti helyettesítési viszony A vízgazdálkodási infrastruktúra fejlesztése szempontjából alapvető kérdés, hogy az infrastrukturális beruházás milyen mértékben előfeltétele a közvetlen termelő tevékenységnek. Ahhoz ugyanis, hogy egy területen gazdasági tevékenység kibontakozhassék vagy további fejlődés következzen be, az alapvető beruházások körében a természeti és- termelési környezet alkalmassá tétele is szükséges. A szükségesség mértékének felismerését az nehezíti, hogy az infrastruktúra — jelen esetben a vízgazdálkodás — és a közvetlen termelő ágazatok közötti kapcsolat technológiailag még nincs kellően meghatározva. Az összefüggés úgy jelentkezik, hogy minél nagyobb a közvetlen termelő tevékenység egységnyi kibocsátásának termelési költsége, annál kevésbé megfelelő a térség gazdasági infrastruktúrája. Ez annak következtében áll elő, hogy a társadalmi vagy gazdasági nagy térségi integrált igények kielégítésére alkalmas infrastrukturális létesítményeket helyi, egyedi megoldásokkal kell helyettesíteni, amelyek összköltsége nagyobb az integrált igények kielégítésére alkalmas megoldásnál. Ezért feltételezhető bizonyos helyettesítési viszony a közvetlen termelési költségek és az infrastrukturális létesítmények költségei között (1. ábra). Az ábrázolás során fel kell tételezni, hogy az infrastrukturális költségek nem szerepelnek a közvetlen termelőtevékenység költségkalkulációiban. Az a görbe egy adott termelőberuházás eredményeként létrehozott közvetlen termelőtevékenység kibocsátásának termelési költségét, a rendelkezésre álló infrastruktúra mennyiségének függvényben mutatja. A b és c görbék nagyobb, technikailag fejlettebb termelőberuházások eredményeként létrejött közvetlen termelőtevékenységek kibocsátásának megfelelő magasabb költségszinteket tüntetik fel. 1. ábra. A termelő és infrastrukturális költségek helyettesítési viszonya 55