Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-02-01 / 1. szám

2. kép. A vízállástávjelző fémházikóban áll

A tervezési osztályon kezdtem tájékozódásom. Itt készülnek az előtervek, hazai értelemben a beruházási programok. A beszélgetésbe bekapcsolódott a közgazdasági csoport vezetője is. A társalgást ebéd után is folytattuk.

A tervek közgazdasági megalapozottsága iránt érdeklődtem. Kizárólag ráfordítás—haszon alapon számolnak, s ami nem számszerűsíthető, azt vagy elfogadja a kongresszus, vagy nem. Különösen nagy problémát jelent számukra a vízigények előrejelzése a fluktuáló népesség miatt. Növekednek a fajlagos beruházási költségek és ennek megfelelő bizonyítása, valamint a kongresszus felé történő igazolása mindig bonyolult közgazdasági fejtegetést igényel. Nehezíti helyzetüket a sok magánérdekeltség és az a körülmény, hogy nincs az USA-ban egységes vízügyi jog. Irigykedve hallgatták, hogy nálunk a vízgazdálkodás egységes és a vitás kérdéseket a Vízügyi Törvény szerint döntik el.

Délutánra Mr. Hooverhez mentem vissza. Egy köteg újsággal fogadott. Washington D. C.-ből jött, a magyar követség küldött Ludas Matyi-t, Magyar Ifjúságot és Népszabadságot. Micsoda csemege. A lapok meglehetősen sok helyen megfordultak, hisz Davisbe címezték és Denveren át jutottak Tulsaba.

Végigolvastam a november 15. 16. és 17-i magyar újságokat (még az apróhirdetést is) és a Ludas Matyit félretettem, ezt csak a levélírás után, az ágyban olvasom el.

Kilenc óra van. Otthon hét órával több, mint itt, tehát hajnali négy. Talán most indulnak a szolgálati villamosok, a tejeskocsik és az újságot szállító autók, hogy a híreket elvigyék a világ minden tájára, még ide Oklahoma államba is.

JANUÁR 10. Tegnap, kedden reggel, Mr. Hoower ismét várt a Motel halijában. Feltételezi, hogy nem találom meg a szomszéd utcában levő hivatalt? Nem. Mint kiderült, az első két napon így szokták a látogatókat kalauzolni.

Délelőtt két kedves öregúrral a környezetvédelem kérdéseiről beszélgettünk. Megmutatták a környezetvédelmi törvényt, amely az USA egész területére vonatkozó érvénnyel rendelkezik a természeti környezetet érintő létesítmények előzetes engedélyezése ügyében.

Délután a programnak megfelelően az árvízvédelmi tervezési osztályon tettem látogatást. Itt elsősorban a helyi védekezés különböző módozatait dolgozzák ki. Mutattak néhány biztonsági ajánlást, amelyet árvíz által veszélyeztetett helyeken alkalmaznak. A mély fekvésű területeken levő házak ablakait, ajtóit például különleges beton vagy acél lemezekkel fedik le. Az áruházakban csak kerekeken guruló pultokat használnak. A villanyoszlopokat különleges támasztó szerkezettel látják el. Ezeket a módszereket fejlesztik és különböző füzetek formájában adják közre.

Tegnap munka után ismét elsétáltam a Safeway élelmiszerüzletbe. Vettem teát és újabb üveg narancsitalt. Azt hiszem, hogy a délutánonkénti kiadós forró zuhanyozással és a rendszeres, vitaminnal dúsított narancslé fogyasztásával tudom egészségem egyensúlyba tartani.

Az időjárás változatlanul hűvös, bár tegnap és ma újabb hó nem esett. A hőmérséklet ma délben +18 °F (—8 °C) volt, 80%-os páratartalom mellett. Az előrejelzés szerint éjszakára mínusz 15 °C-ig hűl le a levegő, de holnapra már 1—2 órás napsütés is remélhető.

Visszatérve a tegnap estére, a tv-ben Bette Davis főszereplésével láttam egy mulatságos filmet, amelyben egy szegény, de vállalkozó szellemű özvegyasszonyt alakít, akitől rendezett körülmények között élő fia és leánya állandóan pénzt kér. Az asszony egy néger sofőr segítségével — hippinek öltözve — minden bankot kirabol és a pénzt — na persze nem nagy összegeket, csak anynyit, amennyi egy kis zacskóba belefér, s a bank pénztárosától gyengéd revolveres fenyegetéssel megszerezhető

— elküldi gyerekeinek. A New Mexico-i rendőség, a vígjátéki fordulatoknak megfelelően, természetesen mindig elkésik. Azzal a trükkel dolgoznak, hogy a férfi a bankban egy dobozból kienged egy kanárit, s míg az ügyfelek és a rendőrök a madarat üldözik, az asszony „elkéri” a zacskó pénzt. Ezután motorra pattannak az öreg hippik és a rendőrség elől minden esetben egérutat nyernek. Végül is az utolsó zacskó pénzt nem küldik el a gyerekeknek, hanem átmennek Mexicóba, hogy új életet kezdjenek. Bár a film morális értéke erősen vitatható, kikapcsolódásra alkalmas volt.

Ma, szerda reggel, az árvízvédelmi osztály egyik munkatársával, Mr. White-tal, a Tulsa környéki vízfolyásokat és vízmércéket indultunk megnézni. Ismételten találkoztam az Arkansas folyóval, amely itt már közel Duna nagyságrendű folyóvá érett.

Amikor az első vízmércénél megálltunk, kiderült, hogy kísérőm nem hozta magával a kulcsokat, így csak kívülről szemléltem a fémházikót az Arkansas partján.

Útközben megebédeltünk, majd amikor visszatértünk a hivatalba, térképek segítségével tájékoztattak a látottakról és fényképek alapján a nem látottakról.

Este vacsorázás, ill. levélírás közben egy Mark Spitz show-t sugárzott a tv. A műsorban fellépő két ismert komikus és az olimpiai bajnok szóvicceinek java részét

— bármennyire is szégyenlem — nem értettem meg. Ügy látszik, ehhez még ez a három és fél hónapos intenzív „nyelvlecke” sem elég (110 napja vagyok Amerikában).

JANUÁR 11. Csütörtök este van. Holnap, pénteken Dallasba megyek. Azt hiszem, hogy most néhány napig nem jelentkezem. Délelőtt Oklahoma állam vízrendszerét és tározóit tanulmányoztam. Délután a Tószabályozási Osztályt kerestem fel. Az osztály két munkatársa elvitt egy közeli automatikus vízmércéhez. Indulás előtt telefonon felhívtuk a vízmércét. Egy búgó „bib-bib” hang ismétlődési számából lehet megtudni a pillanatnyi vízállást. Induláskor feljegyeztük a 261 inch értéket és a helyszínen a mérce valóban azt a vízállást mutatta. A mérce egy fémházikóban áll. A távjelzés egy forgó dob segítségével történik, amely telefonhívásra megindul és letapogatja az úszó vízmérce által forgatott tárcsát.

Visszafelé jövet megnéztük a hivatal műszerraktárát. Meg kell hagyni, hogy hidrometriai és meteorológiai műszerparkjuk irigylésre méltóan gazdag.

Délután az előrejelzés helyi módszereit tanulmányoztam. Itt elsősorban a vízgyűjtő felsőbb állomásairól kapott előrejelzések és tapasztalati képletek alapján készítik a vízállás-prognózist. Sok kérdésemre azonban egyáltalán nem, vagy csak hosszas keresés után kaptam választ. Olyan adatokat, mint a működési terület nagysága, az Arkansas folyó közepes vízhozama, nem tartanak fejben. Arra viszont kényesek, hogy milyen kiejtéssel beszél az ember. Colorado államban például az Arkansas folyót úgy mondják: „Erkenszesz”, itt pedig letagadják, hogy ilyen folyó lenne a környéken. S amikor első megdöbbenésem után leírom a vitatott folyó nevét, közlik, hogy az bizony „Orkanco”.

JANUÁR 16. Bizony néhány nap eltelt legutóbbi levelem óta. Most pedig eseménydús napokról számolok be.

Péntek reggel váratlanul kiszállásra mentünk. Megnéztük az Oologah gátat és a Keystone gátat. Ezek Tulsatól kb. 50—50 km-nyire vannak, de ellenkező irányban. Az Oologah-gát a Verdigris folyón, a Keystone-gát pedig az Arkansas-on épült.

24