Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-02-01 / 1. szám
tiengesellschaft korunkban megkezdte a szükséges, korszerű vízlépcsők és a csatorna építését. Jugoszlávia és Románia 1972- ben üzembe helyezte a Vaskapu Vízlépcsőt, Ausztria pedig 1950 óta építi folyamatosan a dunai vízlépcsőket. Hazánk is megkezdte a Csehszlovákiával közösen építendő vízlépcsőrendszer előkészítését. * * * A kiállítást Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese nyitotta meg az alábbi gondolatok jegyében: Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Vendégeink! A Duna a világ legnemzetközibb folyója. Nincs még egy olyan folyam földünkön, amelynek vízgyűjtőjén 8 ország osztozna, amelynek partjai mentén 8 nép élne. E kiállítás megteremtői és szervezői azt a nemes célt tűzték ki maguk elé, hogy — ha nagyon vázlatosan és töredékesen is — de bemutassák a Duna menti népek történelmi múltjának emlékeit, a Duna szerepét és jelentőségét a népek barátsága és együttműködése szempontjából. A kiállítás tablói felvillantanak egy-egy jellemző korszakot a Duna sok-sok évezredes életéből, a Duna menti népek sorsfordulóiról. A bronz- és vaskorból származó leletek az ősemberi kultúra nyomairól tájékoztatnak, a római kort bemutató képsorok viszont már a Duna első igazi fénykorát mutatják be. A Tibérius és Trajánus császárok kezdeményezte építkezések kétezer év távlatából is csodálatot keltenek a ma emberében. A népvándorlások viharos évszázadai után már emlékeink vannak arról, hogy a XII—XIII. században személy- és vízszállítással foglalkozó céhek hajóztak a Dunán. A dunai kereskedelem fejlesztése érdekében a szabad hajózás első elismeréseképpen Nagy Lajos 1351-ben megtiltja, hogy a folyó hosszában közlekedő hajóktól vámot szedjenek. A feudalizmus virágkorában a Duna már egyik ütőereje az európai kereskedelemnek. Fellendülnek a kereskedővárosok, virágzik a kézműipar és a céhrendszer. A XVII. és XVIII. század a Duna-táj történetében a harcok évszázada. A Budát megszálló és Bécset ostromló török seregek hajói járták a Dunát. A kapitalizmus és az ipari forradalom kialakulása ismét fejlődést hoz. A Dunán meginduló vízi életre jellemző, hogy kereken kétszáz évvel ezelőtt az 1770-es években már megszervezték a Pesti Hajózási Hivatalt, amelynek épülete valahol a mai Vigadó téren állt. A reformkor nagy építkezései, Széchenyi és Vásárhelyi nagyszabású munkálatai megteremtik a lehetőségét a hajózás kiterjesztésének. 1817-ben Bernhardt Antal megépíti az első dunai gőzhajót, 1829-ben pedig megalakul az Első Dunagőzhajózási Társaság, a DDSG. A hajózás fejlődésével kialakul a hajóépítő ipar, először Komáromban, majd az óbudai szigeten. 1895. január 1-én létrehozzák a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot, a MAHART elődjét és a vízi közlekedés töretlenül fejlődik. A második világháború vérzivatara a Duna életét is megbénítja időlegesen, a felszabadulás után azonban gyorsan kibontakozik az újjáépítés. A Duna menti országok 1948-ban aláírják a belgrádi konvenciót, amely minden nép számára biztosítja a szabad hajózást és megalakítják a Duna Bizottságot, amely gondját viseli a vízi út fejlesztésének és gazdaságos kihasználásának. Az utolsó tablón elénk tárul a Duna jövője. A tudományostechnikai forradalom következtében a Duna menti országokban is meggyorsul a gazdasági fejlődés és rendkívüli mértékben tovább bővül a nemzetközi 19
