Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
pcjCetiAfafe VILÁGSZIN TBESZÁMOLÓ A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (International Water Supply Association — IWSA) Magyar Nemzeti Bizottsága 1973-ban világfelmérést szervezett az ivóvízellátás és csatornázás nemzetközi fejlettségének meghatározása és összehasonlító értékelése céljából. A főtitkártól bekért címjegyzék alapján a Magyar Nemzeti Bizottság a Szövetség valamennyi tagországát (37 ország) tájékoztatta a magyar ivóvízellátás és csatornázás fejlettségéről, egyidejűleg kérte a címzett országra vonatkozó, a magyarországival azonos adatok közlését. Kérésére az Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya az adatokat beszerezte a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének nemzeti titkárságaitól is. A kiküldött kérdőíveknek megfelelően a megkeresett országok az alábbi alapadatok közlésével adtak tájékoztatást az ivóvízellátás és csatornázás 1970. évi helyzetéről: — az ország lakosainak száma (fő), — vezetékes vízzel ellátott lakosok száma (fő), — csővezetéken szolgáltatott vízmennyiség (millió m3/év, háztartások részére, egyéb fogyasztók részére, összesen), — az ország vízvezeték-hálózatának hossza (km), — csatornahálózattal kiszolgált lakosok száma (fő), — az ország csatornahálózatának hossza (km). A kérdőív értelmezése szerint ellátott az a lakos akinek megvan a lehetősége arra, hogy a vízvezetékre, illetve a csatornahálózatra ráköthessen. Az irodalmi forrásokból származó alapadatokkal kiegészített felmérési eredményeket a következők foglalják össze és értékelik. 1. Vízellátás A vezetékes ivóvízellátás fejlettsége (vízzel ellátottak %-os aránya) szempontjából a vizsgálat 22 európai, 1 ázsiai, 1 afrikai és 22 amerikai, öszszesen 46 országra terjedt ki (I. táblázat). A 46 ország a Kína és India nélküli világnak kereken felét képviseli, mind területi szempontból (47%), mind a népesség vonatkozásában (51%). A 20 fő/km2 átlagos népsűrűségű 57,8 millió km2-es területen élő 1179,1 millió lakosból a felmérés éveiben 781,6 millió részesült vezetékes ivóvízellátásban. A fejlettség szintje tehát 66%-os volt (I. táblázat h oszlopa). A %-os fejlettségi mutató 10 európai és 7 amerikai országban volt magasabb az átlagos értéknél. A vízellátottság kiépítettségének sorrendjében (I. táblázat i oszlopa) Magyarország a 24. helyen következett a vizsgálat évében. 55%-os vízellátottsága 11%-kal maradt mögötte a világátlagnak, és 15%-kal volt kevesebb mint a 70%-os európai átlag. A kisebb európai országok közül megelőzték: Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Hollandia, Német Demokratikus Köztársaság, Svájc és Svédország. A vezetékes ivóvízellátás részben a háztartások, részben egyéb fogyasztók (intézmények, ipartelepek stb.) igényeinek kielégítését szolgálja valamennyi országban. A rendelkezésre álló adatok ebben a tekintetben 23 ország vízellátási jellemzőinek meghatározását tették lehetővé (II. táblázat). 21 ország vízmüvei által szolgáltatott vízmennyiségből (Finnország és az USA adatai részleteiben nem ismeretesek) 62% jutott a háztartásoknak és 38% az egyéb fogyasztóknak. Ez az arány Magyarországon a 21 ország átlagának éppen fordítottjaként alakult. A háztartások fejenkénti fajlagos fogyasztása átlagosan 115 1/fő/nap, Magyarországon pedig 101 1/fő/nap volt. A hazai érték meglehetősen alacsony, a nagyobbtól a kisebb felé haladó rangsorban a 17. helyen áll. Ennek oka, több más befolyásoló tényező között, az általános foglalkoztatottságra, valamint az iparosodottságra, illetve az ipartelepek és más üzemek egészségügyi berendezéseinek (zuhanyozók, üzemi étkezdék stb.) kiépítettségére is visszavezethető. A vízvezetékhálózat II. táblázat szerinti fajlagos értékei (egy ellátott főre eső vezetékhossz) általában összhangban vannak a vízellátás %-os fejlettségével. A falusi települések ellátottsága miatt ez a mutató a legfejlettebb országoknál (Egyesült Királyság, Hollandia, Német Demokratikus Köztársaság, Svédország stb.) a legmagasabb. 2. Csatornázás A csatornaellátottság nemzetközi fejlettségéről tájékoztató kevés számú adatból (III. táblázat) is megállapítható az, hogy a vízellátottság szintjéhez viszonyított visszamaradottság majdnem min-
