Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
Gépi számítástechnika alkalmazása az ATIVIZIG termelésirányításában Az elmúlt 5 év folyamai, az Igazgatóság termelési volumene erőteljesen növekedett és értékben kétszeresére nőtt. A termelés növekedésével egyidejűleg csökkentek a viszonylag könynyen szervezhető és termelékeny gépi földmunkák, de növekedtek a jóval bonyolultabb, nemcsak magas műszaki igényű, de nagyobb szervezettséget, tökéletesebb előkészítést megkövetelő feladatok, mint a szivattyútelep-építések, öntözőtelepek létesítése, a szegedi partfal átépítése, tömeges híd- és egyéb műtárgymunkák. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a volumennövekedés a beruházásoknál jelentkezett, ahol a fokozott banki ellenőrzés, a megvalósításra és üzembeállásra előírt szoros határidők a követelményeket élesebben határozzák meg. A termelés növekedését létszámnövekedés nélkül kellett biztosítani (valójában is így történt) és ehhez a gépesítési szint növelése csak igen csekély mértékű segítséget nyújtott. Döntően tehát а типка és üzemszervezés magasabb szintre emelése adta meg a lehetőséget. A termelékenység emelésével egyidőben azonos súllyal, de még öszszetettebb feladatként jelentkezett a gazdaságos termelés biztosítása és ennek érdekében számos intézkedés vált szükségessé, hogy a kívánt üzemi eredmény a folyamatosan emelkedő bérek, az ezzel lineárisan növekvő általános költségek, továbbá emelkedő árú szolgáltatások hatásai ellenére biztosítható legyen. A gazdálkodás belső irányításában éppen ezért a bázis-adatokon vagy rutin ismereteken alapuló feladat, ill. követelmény meghatározások már nem felelnek meg. Szükség van az egyes költségnemek lehető legpontosabb meghatározására, mivel az eddig alkalmazott bázis-szemléletben nem lehet alkalmazkodni az évről évre változó öszszetételű feladatok költségigényeihez. Szervezeti egységeink nagyfokú önállósággal rendelkeznek, mely önállóság felelősséget is jelent. A felelősség megkövetelése csak reális feladatmeghatározások alapján történhet. A tervezés mellett a gyors és megbízható ellenőrzés is hasonló adatokat követel mind a termelő egységek, mind az egyes munkák (ép. vezetők) tekintetében. A későbbiekben ismertetendő és általunk alkalmazott számítási módszer — annak ellenére, hogy kézi úton is elvégezhető munkát jelent — számítógép segítségét követeli meg a számítások nagy időigénye miatt. Fentiek miatt kezdtük meg 1972. évben először csak az építőipari számlák, majd 1973-tól a költségvetések és számlák gépi úton történő költségbontását, melynek során az alábbi adatokat kapjuk az ÉKN-tételek megbontásával: közvetlen bér, szoc. költség, gépköltség, építéshelyi ált. költség, díj összesen, valamennyi (segédanyag is) anyag Ft-ban, természetes mennyiségben, szakmánkénti munkaidő-szükséglet órában, gépidőszükséglet műszaikórában. Fentiekből az anyag + fuvarköltség összege már egy kivonással számítható. A feldolgozás a Szegedi Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumának MINSZK—22 tip. elektronikus számítógépén történik. A számítógépre a DÉLÉP megbízásából az építőipari költségvetések gépi feldolgozására készült programrendszer a felhasználós során állandóan fejlődött, bővült. A feldolgozás költsége jelenleg kb. 10,— Ft adatsoronként. A gépi idő díja 1500, Ft/óra. A számítógép sebessége 6000 művelet/sec, azonban ez az átlag adatfeldolgozásnál nem irányadó, mivel a perifériákra vonatkozó utasítások nincsendk beleszámítva (pl. nyomtatás, mágnesszalag-műveletek). A programok INZSENYER autokód nyelven készültek. Az ÉKN-kötetek közül 4 mágnesszalagra egy erre a célra készített program felvitte a következőket: az 1, 2, 3, 4, 6, 8 kötet és az 5. kötetből az 50, 51, 53 fejezet. Amikor a kigyűjtés mágnesszalagra megtörtént (egy ötödik mágnesszalag kell munkaszalagnak), elkezdődik az egy számlához tartozók összesítése és az eredmények nyomtatása számlánként számlakód szerinti sorrendben szálesnyomtatón. Az összesített mennyiségek nyomtatása több példányban történik a biztonság kedvéért. A feldolgozás menete a következő: A számlákat a lyukszalagra perforáláshoz megfelelő formátumra bekódolják. Egy adatsorba kerülnek a következők: számlakód, ÉKN-szám, mennyiség. Ha az ÉKN-tételben keverékek vannak, akkor a keverékekre külön adatsorokat kell kitölteni közvetlen a tétel után elhelyezve: számlakód, keverék, ÉKN-szám — egységre eső keveréfcmennyiség. A számlakód háromjegyű egész szám, amelynek a szerepe az összetartozó összesítendők megjelölése. Erre azért van szükség, mert egyszerre több számlát érdemes feldolgoztatni, és a feldolgozás során a mágnesszalaghoz fordulások számának csökkentése érdekében ÉKN- szám szerint lerendezve a különböző s' ámlákhoz tartozó sorok összekeverednek. A leperforált adatokat egy ellenőrzőprogram megvizsgálja, hogy formai hiba van-e? (Pl. kódolásnál vagy perforálásnál lemaradt-e valamelyik adat?) Ha formai hibát talál, akkor jelzi a hibák helyét. A formai hibát egy javító programmal ki kell javítani és újra ellenőriztetni a szalagot. Ha formai hibát nem talál, akkor ÉKN-szám szerint rendezi a sorokat és utána az ÉKN-tételek mágnesszalagon levő katalógusában, amelyik ÉKN-számot nem találja meg, azt az őt tartalmazó hibás sorba beágyazva kinyomtatja. 101
