Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-04-01 / 2. szám
A tanácskozás részvevői dasági fejlődése is sürgeti. A vízlépcső hozzájárul a hasznosítható vízkészlet növeléséhez közvetlen hatásterületén kívül a kiskörei térségben is. A vízlépcső lehetővé teszi majd a későbbiekben a Duna—Tisza-csatornán átvezetendő vízmennyiség szétosztását és a Körös-völgy további vízpótlását. E komplex létesítmény jelentős mértékben hozzájárul a térség ipari struktúrájának kedvező irányú változásához és az öntözött terület mintegy 180 A tanácskozás részvevői ezer hektárral történő kiterjesztéséhez. A vízlépcső megépítésével nemcsak a Tisza alsó 600 km-es szakasza válik hajózásra alkalmassá, hanem az egész Alföld és a Komoró—Záhony áruforgalmi csomópont is bekapcsolódhat az al-dunai hajózóúton keresztül a duna—fekete-tengeri hajóforgalomba. Később pedig a megépítendő Duna—Tisza-csatorna révén hazánk keleti térségei vízi úton közvetlen összeköttetésbe kerülhetnek a nyugat-európai tengeri kikötőkkel is, így bekapcsolódhatnak földrészünk víziútrendszerébe. Már szó volt arról, hogy a növekvő vízigények kielégítése csak a vízkészletek gyarapításával lehetséges. Ebben kulcsszerepet kapnak a víztárolók. A jelenlegi mintegy 600 millió köbméteres tározási kapacitás utal az elmúlt időszak nem jelentéktelen, de a jövő feladataihoz mérten még szerény tározóépítési eredményeire. A következő években gyorsabb ütemben kell továbbfejlesztenünk a tározók építését, általában a tározásos vízgazdálkodást. Ehhez nagyarányú és összetett erőfeszítésekre van szükség. Egyfelől az új és növekvő igényeknek megfelelően fejlesztenünk és formálnunk kell a tározással kapcsolatos szemléletet, másfelől az erőforrások ésszerű koncentrálásával számos új tározót kell létesítenünk. Már a korábbi években is fontosnak tartottuk, s a jövőben méginkább hangsúlyozni kívánjuk a vízgazdálkodás környezetvédelmi és környezetformáló szerepét. Országunk viszonylag kis területe, nagy laksűrűsége, a beépített területek növekedése, a városiasodás gyorsuló üteme ... a vízi környezet fokozott óvását nagy súllyal követeli meg, hogy a komplex vízgazdálkodás keretében minden négyzetkilométernyi területet, minden köbméternyi vizet megóvjunk a környezeti ártalmaktól. Nem véletlen, hogy hazánkban a vízgazdálkodás területén történtek első ízben és legszélesebb körben intézkedések a céltudatos és átfogó környezetfejlesztés, környezetvédelem érdekében. Ma már nagy tapasztalatokkal rendelkező, jól felkészült, széles körűen decentralizált szervezet látja el a vizek minőségének védelmét. Külön kiemelendő, hogy az árvízvédelem jól bevált szervezetére támaszkodva ez a vízminőségvédelmi szervezet hatékonyan és az erők gyors mozgósításával eredményesen lép fel a katasztrófa jellegű véletlen szennyezések elhárításánál, amilyen az utóbbi időben a zalai olaj-, a dunaújvárosi pakuraszennyezés volt, és amilyenek a külföldi eredetű váratlan folyószennyezések voltak. Bár értünk el eredményeket, sok még a tennivaló ezen a téren. Fontos lenne, hogy az iparvállalatok a szennyvíztisztítást és szennyvízkezelést a gyártástechnológia részének tekintsék. A termelés technológiai folyamataiba be kell vezetni a víz újrahasználatát. A szennyvizeket lehetőség szerint újra fel kell használni az iparban vagy a mezőgazdaságban. A referátumban ezt követően a tudományos kutatásról és a műszaki fejlesztés kérdéseiről esett szó, hangsúlyozva, hogy a tudománynak egyre meghatározóbb szerepe van a vízgazdálkodás fejlődésében is. 44
