Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
hogy a természetben előforduló jelenség leírásakor csak részleges lebegőanyag bejutással lehet számolni. Harmadik rész. A szivárgás kinematikai jellemzése. A mozgásegyenletek megoldási módszereit, a lamináris szivárgás kinematikáját, a kezdeti és határfeltételek felvételének módjait, a nem lamináris szivárgás kinematikáját, a különböző vízmozgástípusok leíró differenciálegyenletek számítógépes feldolgozásához, alkalmazásához előkészített rendszerét ismerteti. A szivárgó rendszer peremfeltételeinek behelyettesítésével a változó szivárgási állapotú áramlás mozgásjellemzői számíthatók. Negyedik rész. A szivárgást jellemző mozgásegyenletek megoldása. A permanens síkmozgás jellemzése. A szivárgást leíró differenciálegyenletek más megoldásmódjait, a konform leképezést, az ehhez leggyakrabban alkalmazott leképező függvényeket, valamint a Dupuit-féle közelítés alkalmazásának módjait és korlátáit részletezi. Kevéssé ismert közelítő eljárást ismertet a nem permanens vízmozgások viszonylag egyszerű számításba vételére, a Boussines-féle egyenlet közelítő megoldására. ötödik rész. A különleges határfeltételek figyelembe vétele. A különleges határfeltételek segítségével lehetővé válik az elvi feltételezésektől eltérő körülmények figyelembevétele is. Példákon mutatja be a bonyolult áramlási terek jellemzésére a konform leképezés és a Dupuitféle közelítés alkalmazási módszereit. Hatodik rész. Modellek a szivárgási jellemzők meghatározására. A hidraulikai 'kisminták és kisminta törvények, illetve a szivárgás fizikai analógiákkal való modellezésének kérdéseit taglalja, részletesen bemutatja a Pavlovszkij-féle EGDA-modell, a hálózatmodell a Hele—Shawféle résmodell és a membrán-modell stb. alkalmazását. Jelentős helyet foglalnak el a könyv anyagában a szerző saját kutatásai, kutatási eredményei, amelyek sok vonatkozásban nemzetközi szempontból is újat hoztak. A szerző érdeme, hogy kutatási témáit a nemzetközi irodalomban még feltáratlan területekről, a még tisztázatlan kérdések köréből választotta. Külföldi szerzők által közölt eredményeket sok esetben hazad mérésekkel egészíti ki. Más esetben a korábbi kutatások eredményeinek átértékelését, korrekcióját végzi el. (Az 1. ábra [1.2—10. ábra] a szemcsealak és a hézagtényező közötti, a 2. ábra [1.2—11.] a hézagtényező és a szemátmérő közötti kapcsolatot ábrázolja.) A könyvet bőséges irodalomjegyzék egészíti ki, amelyben a Szerző egyrészt azokat a műveket sorolja fel — témacsoportok szerinti összeállításban —, amelyek alapvetóek és amelyekre a könyv valamelyik helyén hivatkozik, másrészt azokat, melyeket segédanyagként használt. A könyv tárgyalásmódjának kimagasló érdeme, hogy a bonyolult szivárgási jelenségek megismeréséhez, a mozgást leíró egyenletek felírásához, majd a szivárgási feladat kielégítő pontosságú megoldásához rendelkezésre álló ismeretanyagot — saját, több mint másfél évtizedes kutatómunkája eredményeinek keretében — a mű valamennyi fejezetében következetesen rendszerezi. E könyv célja — amint a Szerző bevezetőjében elmondja — elsősorban annak a szintézisnek a megteremtése, melyben egységes rendszerbe foglalva tárgyalhatjuk a szivárgással kapcsolatosan felmerülő fizikai jelenségeket, a szivárgás elméleti kérdéseit. Az így megteremtett egységes elméleti rendszer alapján azután kidolgozhatjuk a megfelelő közelítések és egyszerűsítések figyelembevételével azt a gyakorlati számítási módszert, amellyel a szivárgási feladatok a mérnöki munkában megkívánt pontossággal, lehetőleg egyszerűen és gyorsan megoldhatók. A könyvet, amely a szivárgás elméleti ismeretei mellett jelentős módszertani ismereteket is közölt, követni fogja a második kötet, amely szivárgási problémák gyakorlati megoldásait fogja ismertetni. Noha ez a kötet önmagában is komoly alapokat támaszt, forrást jelent a szakembereknek a szivárgási hidraulikai problémák megoldásához, érdeklődéssel várjuk a második könyv megjelenését. A mű gondos, tetszetős kivitelben készült, ami az Akadémia Kiadó nemzetközi színvonalú munkáját dicséri. László Elemérné tudományos munkatárs A hajózás biztonsága érdekében A Duna román szakaszán bevonják a használatból az úszó- és a parti fényjelzőkhöz használt acetilén-lámpákat. Az Alsó-Dunai Folyami Hajózási Igazgatóság közölte, hogy nemrég megkezdték e lámpák kicserélését relével és fototranzisztoros cellával ellátott villanylámpákkal. Az új lámpákat a NAVROM Hajózási Vállalat szakemberei találták fel és a Bukaresti Politechnikai Intézetben állítják elő. A tengeri övezetben a Fagaras vontatóhajó, Corabia és Drobeta Turnu-Severin kikötő közelében pedig a Giurgiu és Dunarea vontatóhajó eddig 40 korszerű fényjelzőt helyezett el. Ugyanakkor megkezdték több radar-reflektor előállítását, hogy biztonságosabbá tegyék a hajózást ködös időben. Berényi 28 2. ábra. Kapcsolat a hézagtényező és a szemátmérő között
