Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
Magyarországon a korszerű víziúthálőzat megvalósítását a Tisza csatornázásával kezdtük meg. A Tiszalöki és Kiskörei vízlépcsők révén, a jugoszláv Novi-becse ji vízlépcső megvalósítása után és az Al-Dunán épült Vaskapu Vízlépcsőnek a Tisza torkolatáig kiterjedő kedvező hatásaként, már csak a Csongrádi Vízlépcső megépítése szükséges a f oly ó-torkolat és Záhony közötti szakasz teljes hajózhatóvá tételéhez. A Duna—Majna—Rajna Csatorna megépítésével és a Felső-Dunán folyamatban levő csatornázás befejezésével megvalósul a Fekete-tengert az Északi-tengerrel összekötő, nagyhajózásra alkalmas európai vízi út. Az európai víziútrendszerhez történő csatlakozás feltétele a Duna magyarországi szakaszán a vízi út fejlesztése. A Duna—Tisza-csatorna megépítése esetén lehetővé válik az egységes víziúthálózat hatásterületének számottevő kiszélesítése és az ország teljes területének a kontinentális víziútrendszerbe történő bekapcsolása. A Felső-Dunán tervezett közös magyar—csehszlovák vízrendszer, amely a vízi közlekedés mellett kielégíti az árvízvédelem fejlesztésének igényét és hasznosítja a folyószakasz jelentős vízienergiáját is, egyik fontos láncszeme a Duna tervezett komplex fejlesztésének. VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM A vízgazdálkodás egészének alapvetően fontos a szerepe a környezetvédelemben —■ mondotta Dégen Imre. — A vízszennyezés rendkívül komplex, különösen veszélyes környezeti ártalom. Az élővizek szennyezése elleni védekezés különösen kiemelkedő helyet foglal el a környezetvédelemben. A vízminőségvédelem a legrégebben szervezett és szabályozott, legátfogóbb hatású környezetvédelmi tevékenység. Az ipari szennyvizek mennyisége a koncepcióban átfogott időszak végére elérheti a napi 4 millió m:!-t. Megfelelő anyagi-műszaki feltételek létrehozásával és gazdasági szabályozó eszközök alkalmazásával arra törekszünk, hogy 1985-re az összes káros ipari szennyvíz hatékony tisztítás után jusson vissza a természetbe. Felszíni vizeink minőségének romlása fokozódó és egyre súlyosabb feladatot ró a vízgazdálkodásra. A vízminőségvédelem a legközelebbi évtizedek egyik legfontosabb vízgazdálkodási feladata, amely egyben alapvető feltétele más vízgazdálkodási feladatok (vízkészletek biztosítása, víztermelés, vízelőkészítés, stb.) megvalósításának és egyik legfontosabb tényezője a környezetvédelemnek. Az OVH elnöke ezután vázolta a vizek minőségének védelmére vonatkozó minisztertanácsi határozat és más hasonló célú jogszabályok pozitív hatását. A vizeket szennyező ipari üzemekre és egyéb vízszennyezőkre kirótt bírság hatására az előző években tapasztalt gyorsuló vízminőség-romlás lefékeződött ugyan — mondotta, — de az eredmények még mindig elmaradnak a kívánatostól. A vizek szennyezésével okozott népgazdasági kár jelenleg évente több mint 600 millió Ft-ra tehető. Ezért előirányozza a koncepció, hogy a vizek tisztaságának megóvása érdekében: — az ipari üzemekben a szennyvíztisztítást és a szennyvízkezelést a gyártástechnológia részének kell tekinteni, :— a vízbe jutó szennyező anyagok mennyiségének csökkentése érdekében a termelés technológiai folyamataiban be kell vezetni a víz újrahasználatát, — a mezőgazdaság kemizálása terén gyorsan lebomló agrokémiai anyagokat kell alkalmazni, — az ipari szennyvizeket — ahol erre lehetőség van —• újra fel kell használni az iparban vagy a mezőgazdaságban, — tovább kell fejleszteni a vízminőségvédelmi megfigyelő és ellenőrző szolgálatot. A vizek tisztaságának védelme megköveteli a vízminőségvédelem gazdasági ösztönző rendszerének továbbfejlesztését is. A szennyvízbírság mértékét a szennyezés súlyossága és a környezet népgazdasági rendeltetésének figyelembevételével a jelenleginél differenciáltabban kell megállapítani. A természeti környezet védelmének azonban nem a vízminőségvédelem az egyedüli vízgazdálkodási eszköze, — jelentette ki az OVH elnöke. — Valójában a vízgazdálkodás egésze — a vízkészletgazdálkodás, a lakott és művelt területek védelme az elöntéstől, az eróziótól — alapvetően környezetvédelmi jelentőségű. ÁGAZATI FELADATOK A koncepció által átfogott időszakban a lakosság és az ipar vízigénye fejlődik a legdinamikusabban — folytatta a tájékoztatót Dégen Imre. — Az urbanizálódás, s ezzel együtt a lakás- és szociális ellátás korszerűsítése, bővítése megköveteli a települések vízellátásának és csatornázásának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztését. Ez egyben a lakásépítési program megvalósításának is feltétele. A településfejlesztési terv célkitűzéseivel összhangban kívánjuk valóra váltani azt a feladatot, hogy az ország egész lakosságát egészséges ivóvízzel, ezen belül a belterületi lakosságot közműves vezetéken szolgáltatott ivóvízzel lássuk el. Abból kiindulva, hogy a falusi települések ellátási helyzete — a múltból örökölt elmaradottság következtében — jóval kedvezőtlenebb, ezeken a területeken a fejlődés üteme gyorsabb lesz. A városi településeken a legsürgősebb feladat: a lakásépítési program keretében kialakításra kerülő lakótelepek előközművesítése, az üdülő- és idegenforgalmi körzetek hálózatainak kiépítése. A települések vízellátásának gyorsuló ütemű fejlesztése az elmúlt évtizedben kezdődött. Míg 1960-ban az ország lakosságának csak 35%-a részesült közműves vízellátásban, ez az arány — a lakosság számbeli növekedése mellett — ma már mintegy 60%. A vízvezetékes ellátást 1985-re a lakosság 85%-ára indokolt kiterjeszteni és el kell 3
