Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
Egyetemen végezte. Éveken át páratlan szívóssággal beszélt elképzeléséről, amely szerint a vizet nagy tömegben kell az ország északi feléről a szomjazó délre vezetni Mint a bátor kezdeményezőket általában őt se igen hallgatták meg: főként azok, akik ilyen nagy kérdésekben a döntés ámenjének kimondására jogosultak. Rázós utak 1000 kilométerein rozoga gépkocsiján utazta be az egész végtelen, vad térséget, elképzelésének földrajzi-műszaki ellenőrzése, pontos feltérképezése végett. Már hatvanhárom éves, törődött ember volt, amikor 1950-ben megbízást kapott a Kaliforniára alkalmazható tervek elkészítésére. Ekkor kerülhetett össze végre olyan befolyásos emberekkel, akik a kérdés komolyságának megfelelő módon meghallgatták, és amikor 1957-ben szemét lehunyta, merész, dédelgetett, de mérnökileg kezdettől fogva teljesen reális terve már rajztáblán volt. Három esztendővel később, Kalifornia illetékes testületé államkölcsönt hagyott jóvá Edmonston rendszerének csaknem eredeti formájában való megépítésére. Műszaki szemmel vizsgálva a mű valóban nagy tettnek, és mint ilyen, igazi jótéteménynek számít. Megépítése azonban egészen sajátos, mammutgépek munkábaállítását követelte. A roppant méretű földgépek egyike például 5000 kubikos munkáját pótolja. A másik, kétórai teljesítményével olyan tömeg földet emel ki helyéből, hogy a kialakult gödörbe egy négyemeletes ház méretű kocka volna besurrantható. Az építés során megszámlálhatatlan műszaki újítást alkalmaztak, utak, csővezetékek, kábelhálózat kilométereinek ezreit, megszámlálhatatlan hidat, átereszt építettek. Már a történeti hűség kedvéért is érdemes feljegyeznünk: itt emelték ki helyéből Kalifornia első termő narancsfáját úgy, hogy újonnan áttelepítve a fa azóta is gazdagon terem. Korábban az ilyen gyümölcsfa az építőmunka áldozata lett. Azóta az eljárást tömegméretben alkalmazzák, ahol termő gyümölcsligetek kitelepítése válik szükségessé. A legfontosabb műszaki leckét az orovillei mesterséges tó vízének hőmérsékleti szabályozása adta. Közvetlenül a gát mögötti pisztráng és lazac ívóhelyek vizét a két halfajta szükségleteinek megfelelően alacsony hőmérsékleten kell tartani. Ugyanakkor az ide elég közel fekvő rizsföldek öntöző vizét a növény életfeltételeinek megfelelően jóval magasabb hőfokon kell a földekre kiöntözni. Miután azonban a víz csupán a tenger legmélyén maradhat egyenletesen hideg, a felületen pedig a nap hevétől Kaliforniában erősen felmelegszik, olyan műszaki megoldást kellett találni, amely a vizet mindkét funkcióra alkalmassá teszi. A cél elérésére 24 különböző magassági ponton lefolyókat építettek. Ily módon tavasszal a rizsföldek a felsőbb lefolyó vizét kapják, amikor pedig a két halfajta az íváshoz a jóval hidegebb vizet kívánja, a mélyebben fekvő hidegebb vizet szállító lefolyó nyílásait teszik szabaddá, ily módon a víz a mély rétegből talál utat rendeltetési helyére. A hidegmelegebb víz szállítását ily módon egyszerű, de teljesen a célnak megfelelő módon oldották meg a műszakiak. A roppant berendezés megépítése, elhelyezése sok olyan helyet érint, ahol a Föld felső kérgén szeszélyes, nagy hasadások tátonganak. Senki sem állítja, hogy a vízmű adott drasztikus földrengés hatásaival szemben teljesen biztonságos, bár minden szakasz, minden kis és nagy műtárgya a rezgéshatásoknak maximálisan ellenálló módon van megépítve. Például az alagutak acél védfalazatának anyagát hat milliméterrel méretezték vastagabbra, mint ezt korábban bárhol, hasonló jellegű építmények tervezése során alkalmazták. Az egész berendezés a jelenleg műszakilag megoldható legmagasabb fokon automatizálva van. Ha a mű teljesen üzembe lép, az üzemi és karbantartó személyzet létszáma nem haladja meg majd a 800 főnyi létszámot. Sacramento központtal öt regionális, komputerrel ellátott ellenőrző központ csatlakozik a műhöz, ahonnan két ember a rendszer egész üzemelését műszaki felügyeletét és kormányzását intézheti. Ha pedig az akvadukt bármely pontján meghibásodást észlelnek, az ellenőrző központnak riasztó jelzést küldenek és a szolgálatban levő technikus a zsilipet a törés vagy egyéb meghibásodás helyének mindkét oldalán egyetlen gombnyomással lezárja. A kaliforniai polgár a mű megéoítését hatalmas jótéteménynek érzi, azonban mégis sok a kritizáló hang. Akad szemrehányás a tervezés egyes hibái miatt. Olyan hangok is szóhoz jutnak, amely szerint a gigászi mű páratlan eldorádója volt a korrupciónak, a panamázók lelketlen alvilágának. Egyesek szerint a valóságos költségeket a tervek szándékosan aláértékelték, ugyanakkor hajmeresztőén nagy összegeket pazaroltak el fölöslegesen, túlzott fényűző anyagok beépítésére. Az állampolgárok, választók 1960-ban a terv megvalósításának finanszírozására 1,75 milliárd dollár államkölcsön felvételét szavazták meg. Ez volt az Amerikai Egyesült Államok szövetségi államainak történetében a legnagyobb összegű államkölcsön. Infláció, emelkedő kamatláb, és tervezési hibák együttesen okozták, hogy az eredetileg megtervezett költség az építés évei során nyomasztó mértékben megemelkedett, ami az ország közvéleményében igen sok ember szájának ízét megrontotta. A mű létesítését kritizálok egyike-másika azt is állítja, hogy a sivatagi klímájú térségbe vezetett víznek elsősorban s jómódú földtulajdonosok lesznek a haszonélvezői, miközben a gigászi arányú beruházás költségeit az adófizető polgárok millióinak kell viselniük. ..Az ország déli része ezek után majd az északi országrész kontójára gazdagszik” — állítja a kritikai hang. Kevés örömet szerzett a mű végül a természet barátainak. Nehéz ütegeik torkát ez idő szerint a terv kilátásba helyezett bővítésére irányítják, amely szerint újabb 70 kilométer hosszú csatorna építésével a vizet a San Franciscoi öböl északi térségéből a Tracy körzetében haladó akvadukt-szakaszba vezetik. Ez az átvezető csatorna — ezt állítják a természetvédelem képviselői — a delta-zónán átfolyó vízmennyiséget csökkentené, ami a torkolat sótartalmának nem kívánatos mértékű növekedését idézné elő. Ez viszont végső hatásaiban a gazdag hal- és vadállomány nagy hányadának pusztulását okozná. Ugyanilyen heves vita lobbant fel a friss víznek a legészakibb parti régiókból tervezett elvezetése miatt. Elkeseredetten védelmeznek a természetbarátok minden elképzelést, amely a szabadon folyó „vadvíz” elvezetését veszi tervbe. Ha ugyanis, az államnak több vízre van szüksége — állítják a természetvédelem képviselői — oldja meg nagyobb menynyiségű tengervíz sótalanításával, több szennyvíz tisztításával, kezelésével vagy az időjárás alakulására gyakorlott nagyobb befolyással, azaz mesterséges csapadékkal. Az Amerikai Legfelsőbb Szövetségi Bíróság rendelkezése nyomán Dél- Kaliforniában a Colorado folyóból nyert vízmennyiség felét Arizonának kell átengedni. A rohamosan növekvő szükséglet kielégítését inkább új műszaki berendezéssel kívánják megoldani, mint további átvezető művek építésével. így például Los Angelesben a szennyvízből ismételt kezelés útján szerzett víz mennyisége a maihoz képest 1990-re, becslés szerint a mainak ötszörösére növekszik. Amíg azonban a megoldások valóban nagyüzemi arányokban műszakilag is alkalmazhatóvá és gazdaságossá érlelődnek, az országos öntözőmű a következő évtizedekben minden hibájával, problémájával Kalifornia túldimenzionált szomjúságcsillapító műve marad. A hatalmas kaliforniai mű azonban csak ízelítő abból, amit a fejlődő civilizáció, a népesség szaporodása, a termelés volumenének növekedése a jövendő vízgazdálkodó szakembereitől, tudománytól és technikától megkövetel. A kontinensek gazdaságosan hozzáférhető édesvízkészletei igen gyorsan kimerülnek és minthogy a víz körforgása a természetben viszonylag igen lassú, a civilizált világ fenntartásához előbb-utóbb a tengerek, óceánok vizére kell építenünk az emberiség vízellátását. Hatalmas sótlanító üzemekből, végtelen hosszúságú és bonyolult transzkontinentális vízvezető rendszerek építésére kell felkészülnünk. És ez nem is túlzottan távlati kép, hanem már az ezredfordulóra felkészülhetünk a roppant akvaduktok megépítésére. Vincze Oszkár 35
