Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
d) A Sebes-Körös A Sebes-Körös szabályozását lényegében a fentiekhez hasonlóan oldja meg: 1. töltésezéssel és 2. néhány átvágás létesítésével. 3. A mocsár kiszárítását itt a legmélyebb helyen már kiásott (a Poltra-láptól Halasnak vezető) és bevált csatorna fejlesztésével és más csatornákkal való összekapcsolásával kívánja megoldani. Ezek szelvényét 11—20 m szélességben és 2,5 m mélységben határozza meg. 4. A lefolyási akadályok eltávolításával, a kiágazások megszüntetésével itt is egységes mederszelvény és az árvizek levezetésére alkalmas 180—260 m széles árvízi meder kialakítása a célja. (A mai töltéstávolságok 160—300 m között vannak.) e) A Fekete-Körös A folyószabályozás fő feladatának itt is 1. a kanyarok, kiágazások megszüntetését, a vízfolyás összpontosítását tekinti, s ezt már a mellékvizeknél, patakoknál meg kívánja kezdeni. 2. A töltések távolságát, lefelé haladva 100—120 m-től 200 m-ig növeli. (A mai töltéstávolság 120 m.) 3. Az erősen változékony medrű folyó pályáját, a lefolyás meggyorsítása érdekében, Sarkad határában a Szana-fok felhasználásával egyenesebb úton kívánja a Fehér-Körösbe vezetni. Az új meder töltéstávolságát 260 m-ig kívánja növelni, a kiásandó medret viszont — remélve az élő víz erejének közreműködését — lefelé 80 m-ről 60 m-re csökkentett szelvénnyel javasolja. Véleménye szerint az új meder sokszorosan előnyös: megkerüli a nehezen karbantartható erdős szakaszt, másrészt pedig 16 km-rel rövidebb, ami nem kevesebb, mint 32 km hosszú töltés építésének megtakarítását jelenti. De hasonló megtakarítások érhetők el az átvágások terén is. f) A Fehér-Körös A Fehér-Körös szabályozása teszi szükségessé a legnagyobb arányú beavatkozást a meglevő viszonyokba: a hordaléklerakódáson kialakult erősen változékony, „függő” meder helyváltoztatása „természeti törvény”, ez ellen tenni nem lehet, helyesebb a fejlődést emberi beavatkozással segíteni és siettetni, mert különben az, későbben ugyan, de hátrányosabb körülmények között következik be. Ennek érdekében: 1. Butyin térségében az egész folyót át kell vezetni a Teőz medrébe, majd a Kis-Éren és a Szartos medrén keresztül Tamásdánál torkolhatni a Fehér-Körösbe. Ugyanakkor a folyó erősen szabálytalan szelvényét is korrigálni kell. — Különösen hangsúlyozza a Szartosmeder felhasználásának előnyeit, mely e szakaszon a meder pályájának felére való rövidítését (65 km helyett 34 km) és esésének megkétszerezését biztosítja. 2. A szükséges mederbővítések mértékét, fokozatosan növelve, 40—60 m-ben állapítja meg. 3. A kétoldali töltések egymástól való távolsága pedig 80—120 m legyen. (Ma: 100 m.) A Teőz medrének feneke helyenként 5 m-rel is alacsonyabban halad, mint a Fehér-Körösé, a Szartos-meder felhasználása pedig hosszú töltés-szakaszok megtakarítását biztosítja. A munkálatok eredménye mintegy 85 km2 mocsaras és még nagyobb időszakosan vízzel borított terület mentesítése lesz. Végül hangsúlyozza, hogy azt is pontosan meg kell állapítani, hogy az ismertetett vízfolyásokból milyen vízmennyiséget lehet vízhasznosítási célokra kivenni — a meder önfenntartásának sérelme nélkül. Mint ismeretes a Körös-szabályozás megkezdése jóval későbbre halasztódott, s végrehajtása is tovább tartott, mint azt az azonnali munkakezdést sürgető Huszár, vagy a kortársak közül bárki is gondolhatta volna. A munka első szakasza 1830—1834 között lényegében csak a Huszár által tervezett munkálatok első, kezdeti lépéseit jelentette. Ezt követte a fehér-körösi Nádorlom-csatorna építése (Beszédes József vezetésével), ь természetesen a korábbi szabályozási tervek jelentős mb, dosításával járt. A következő időszakban az érdeklődés a Tisza problémái felé fordult, s a Körös-völgy rendezésének folytatása a szabadságharcot követő korra maradt. A megváltozott viszonyok miatt azonban ekkor a terv további módosítása vált szükségessé. Ezt a munkát az érdekeltségek által megbízott Bodoki (Henter) Károly, valamint a főhatóság részéről kiküldött Keczkés Károly hajtották végre. A kivitelezés 1855-ben kezdődött meg s 1879-ig tartott. Az „új” terv változatlanul érvényesítette a Huszárféle tervek alapelveit, főleg a vízszintleszállítás és a vízösszpontosítás követelményét. Huszár tervének számos, igen fontos részmegoldása — mint pl. a Bakonszeg— Szeghalmi-csatorna, ill. új Berettyó-meder — is megvalósult. Más pontokon azonban, mint pl. a gyulai árvíz (1855) miatt szükségessé vált gyula—békési-csatorna, ill. Fehér-Körös-meder esetében — jelentékenyen módosították azt. Azokon a pontokon azonban, ahol a Huszár-féle terv alapelveitől is eltértek, mint pl. a teljes szelvényű alsó átvágások mellőzésénél, a szabályozás későbbi (1879— 1895 közötti) szakaszában, vissza kellett térni ahhoz. Nem vitás, hogy a Körös-völgy szabályozásának, sokszor hangsúlyozott mintaszerű megoldása: a növekvő vízhozamokat tekintetbe vevő, lefelé bővülő egységes mederszelvényekkel és párhuzamos töltésekkel kialakított szabályos hullámtérrel — Huszár Mátyás tervein alapul. A több mint fél évszázados munka során végrehajtott módosítások nemcsak szükségszerűek, hanem — mint az Huszár szavaiból és főleg Schemmerl professzor szakértői véleményéből is kitűnik — előre láthatóak voltak. Hiszen ilyen hatalmas terület szabályozását — Schemmerl szavait idézve — „lehetetlen minden részletében, mint egy egyetlen műtárgyat megtervezni...” „ . . . itt nemcsak az emberi közreműködés, hanem a természet is beavatkozik...” „ ... az egyik művelet hatását ki kell várni, mielőtt a következőhöz eredményesen hozzá lehet fogni. . Az biztos, hogy Huszár és munkatársai „az eddigi felvételekkel és az egész — elárasztásnak kitett — területről összegyűjtött egyes tervek összeállításával megvetették az alapját egy nagy vállalkozásnak, amely . . . sokféle bajon hivatott segíteni és a lecsapolandó területek és mocsarak nagy terjedelme révén egy nagy országrész meghódításához hasonlítható.” (Schemmerl.)-’ Ideje, hogy a kortárs szakértők elhallgatott és feledésbe merült elismerése helyett, műszaki életünk e mellőzött kiválósága legalább a késői utókortól kapja meg méltó elismerésének és hálájának kifejezését. P. Károlyi Zsigmond Jegyzetek: 1 Ezekben az „általános elvekben” már felismerhető a későbbi Tisza-szabályozási tervek alapelveinek első megfogalmazása is. 2 Huszár fogalmazása meglevő öntözésekre utal. Valószínű, hogy árasztásos rétöntözésről, az ún. „vadöntözésről” volt szó. Tehát a peremvidékek e közismert öntözési módját a Körösök völgyében is gyakorolták. :J Figyelemreméltó, hogy Huszár már 1818—1823 között végzett hidrometriai méréseket s ezek során érdekes összefüggések felismerésére jutott. Ez egyszersmind fényt derít — az itt dolgozó — Vásárhelyi hidrometriai érdeklődésének eredetére is. 4 Érdekes történeti adalék, hogy a csongrádi Tiszaszakaszon már 1811-ben végeztek partvédelmi munkálatokat. 5 Schemerl profeszor véleménye a Körösök szabályozásáról. Bécs, 1826. X. 3. (Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár 12 081,1825.) Az ismertetés a szervezés alatt álló Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár adattárának, filmtárának és fordításgyűjteményének vonatkozó anyaga alapján készült. (Az értekezés fordítását Tőry Kálmán készítette.)
