Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-12-01 / 6. szám

ww *

ELŐKÉSZÜLETBEN

a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi újítók és feltalálók

TANÁCSKOZÁSA

A Minisztertanács 2013/1973. (IV. 29.) sz. határozata alapján az Országos Találmányi Hivatal és a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1974. év tavaszán rendezi meg az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozását.

Az országos tanácskozást megelőzően vállalati, majd ezt követően ágazati, illetve szakágazati tanácskozást kell tartani. A vállalati tanácskozásokat ez év második felében, legkésőbb november hó 30-ig kellett lebonyolítani, melynek célját, rendeltetését három fő gondolat köré lehetett csoportosítani:

— számvetés, melynek a keretében őszinte tájékoztatást kell adni a dolgozóknak a mozgalom helyzetéről, eredményeiről;

— a mozgalom szélesebb körű kibontakozását akadályozó tényezők, és azok elhárítási módozatainak megvitatása;

— vélemények, javaslatok kidolgozása a vállalati hatáskörben és az azt meghaladó, a mozgalom továbbfejlesztése érdekében megteendő intézkedésekre.

A jelenleg érvényben levő kormányrendelet hatálybalépése óta eltelt hat év alatt — miután csaknem felére csökkent a mozgalom számszerű eredménye — különböző módon és különböző alaphelyzetből kiindulva, többször vizsgáltuk ennek a nagymértékű visszaesésnek az okát, azonban egyértelmű választ a mai napig sem sikerült kapni, illetve adni. Kétségtelen, hogy ez a téma annyira bonyolult és összetett, hogy csak elemeire bontva és így vizsgálva tudnánk megfelelő választ kapni. Ha a mozgalom legfontosabb alkotó elemét, az embert, az újítót tesszük vizsgálat tárgyává, azt a furcsa és látszólag ellentmondásos helyzetet kapjuk, hogy az egy újítóra eső statisztikai eredmény nem csökkent, hanem emelkedett. Tehát minden kétséget (kizáróan megállapíthatjuk, hogy a mozgalom minőségileg, színvonalában fejlődött. Ha azonban a mozgalom tömegjellegét vizsgáljuk, akkor talán még az ossz. vállalati eredmény forintban is kifejezhető csökkenésén túl, — ami önmagában is komoly bevételtől üti el a népgazdaságot — annál sokkal aggasztóbb jelenségre kell felfigyelni, mert, ha a dolgozók, újítók aktivitását számokkal mérni lehet — és ebben az esetben kénytelenek vagyunk így is mérni —, úgy azt a szomorú helyzetet kell konstatálni, hogy az egyébként sem nagyszámú mezőgazdasági újítók tábora — becslésünk szerint — mintegy 70%-kal csökkent, önkéntelenül is adódik a kérdés, dolgozóink talán jelenleg kevésbé

tekintik szívügyüknek: vállalatuk gazdaságos működését?, munkavégzésük technikai színvonalának fejlesztését?, a könnyebb és biztonságosabb munka feltételének keresését. Azt hiszem az esetek és helyek túlnyomó többségénél e három kérdésre határozott nemmel kell felelni, vagyis, hogy jelenleg is elkövetknek mindent — a lehetőségek határain belül — annak érdekében, hogy a hármas érdekazonosságon belül a vállalati és az egyéni érdek ne kerüljön háttérbe a népgazdasági érdekkel szemben. Osak hát a „lehetőség határai” szűkültek.

Feltehetjük persze a kérdést úgy is, hogy vajon a vezetők részéről egyértelműen pozitív-e a hozzáállás: az újat, a korszerűbbet kereső dolgozó kezdeményezése iránt? A rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi lehetőségekből mennyit állít e nemes és hasznos mozgalom szolgálatába? Törekszik-e arra, hogy az adott munkahelyen osztatlan megbecsülés és tisztélet övezze az eredményesen tevékenykedő újítókat, feltalálókat. Ügyelnek-e arra, hogy a jól hasznosítható javaslatok ne vesszenek el a bürokrácia útvesztőjében, hogy az így felszínre hozható tartalékok minél rövidebb idő ‘alatt realizálódjianak?

Azt hiszem e kérdés-komplexumra — sajnos az esetek nagyobb többségénél — már nem lehet egyértelműen igennel felelni. De nem is lehet célunk, hogy e helyen tisztázzuk az újítómozgalom kibontakozását akadályozó szubjektív és objektív okokat. Erre lesznek hivatva a vállalati, ágazati és az országos újítói tanácskozások, 'ahol feltehetően megkísérlik a választ megkeresni mindazon kérdésre, .amelyek jelenleg akár személyi, akár szervezeti vagy jogi vonatkozásban akadályozzák az alkotni akaró ember tevékenységét.

A vállalati tanácskozásdkon feltétlenül beszélni kell a következőkről:

— Értékeljék a vállalati újítómozgalom eredményeit, gondjait és prdblémáit. Ennek során mutassanak rá az újítói tevékenység hasznosságára az egyéni, a csoport és a vállalati érdekek szempontjából egyaránt. Beszéljenek arról is, milyen szerepet biztosít az újítási mozgalomnak a vállalati vezetés és hogyan biztosítja az újítási mozgalom eredményességéhez a feltételeket.

— Foglalkozzanak azzál, hogy a vállalati újítási tevékenység tervszerűsége, irányítottsága mennyiben képes az alkotói aktivitást kiváltani és a benyújtott újítások hogyan segítették a vállalati célkitűzések megoldását.

246