Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
vékenységével biztosította a Vízügyi Alap működési feltételeit, gazdálkodási rendjét. E munkásság közvetett és közvetlen haszna immár országos jelentőségű, értéke még sokáig tükröződik nagyszerű vízgazdálkodási alkotásainkban, a vízellátás javulásában csakúgy, mint a vizek tisztaságáért vívott harc eredményeiben. Dr. Argay György halálával egy eredményekben gazdag élet ért véget. Ám ezek az értelmes, alkotó életutat illusztráló életrajzi adatok csak az eredmények puszta felsorolására szorítkozhatnak. Távolról sem érzékeltetik azonban azokat az emberi tulajdonságokat, amelyekkel az örökre eltávozó dr. Argay György a vele, körülötte dolgozók megbecsülését, tiszteletét vívta ki magának. Nem a szomorú kötelesség diktálta meghatódott túlzás, hanem valóságos, reális értékelés, hogy elvesztett kollégánk, munkatársunk kötelességtudata, áldozatvállalása, kiemelkedő hivatásszeretete a vízügy dolgozói számára örök példa marad. Közismert volt türelméről, alaposságáról, amikor fiatal munkatársait szeretettel tanította, követésre méltó példa marad segítőkészsége, amellyel hivatali kötelességen és hivatali órákon túl is munkatársai, beosztottjai és a hozzá fordulók rendelkezésére állt. Az olykor nehéz feladatok idején a késő esti, éjszakai órák is égve találták Argay György szobájában a villanyt mindaddig, amíg a feladat — az adott körülmények között — a legjobb megoldást nem nyert. Ez a kötelességtudat nem véletlenül ragadta magával munkatársait is, akik csak csodálattal tudnak emlékezni azokra a napokra, amikor súlyos betegségétől megviselten is teljes odaadással dolgozott. Dr. Argay Györgyöt életében számos magas állami kitüntetéssel — többi közt — a Munka Érdemrend arany, és ezüst fokozatával, a Szocialista Munkáért érdeméremmel és több kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazták kiemelkedő munkásságáért. Idősebb korában is ifjúként tudott örülni minden magas elismerésnek, de a legtöbbre mindég a jól végzett munka belső örömét értékelte, a munkatársak őszinte tiszteletét becsülte. S ha némi vigaszt mondhatunk a néhány szerény sorban hozzátartozóinak, családja tagjainak, az csupán annyi lehet, hogy dr .Argay György emléke, példája és munkásságának eredményei velünk maradnak, tovább élnek és gyümölcsöznek a vízügyi szolgálat, egész hazánk javára. H. M. Hogyan védhetjük meg a tavakat az elszennyeződéstől? A Balatonhoz leginkább hasonló európai tavak közül kettőt említünk meg: a Genfi és a Bodeni tavat, ahol most erőteljesen védekeznek az eutrofizálódás veszélye ellen. Mindkét tóban igen nagy mértékű a szerves üledékek felhalmozódása, vizük veszélyes mértékben gazdag oldott sókban, szerves anyagokban és élőlényekben. Az 582 km2 területű Genfi-tó partvidéke még egy évtizeddel ezelőtt is büszke volt vizének tisztaságára. Ma már az 1963-ban alakult franciasvájci vegyes bizottság kétségbeesett küzdelmet folytat annak érdekében, hogy visszaállítsák ennek a gyönyörű alpesi tónak eredeti tisztaságát. Programot dolgoztak ki, amelynek végrehajtása lefékezi a tó további eutrofizálódását. A program első pontjaként megoldották a legnagyobb svájci tóparti városnak Genfnek, az ipari és házi szennyvíztisztítását. A francia Thonon és Evian üdülővárosok közös nagy szennyvíztisztító telepe nemrégen készült el mechanikai és biológiai (eleveniszapos berendezéssel és utóülepítővel) felszerelve. A klasszikus kétlépcsős tisztítást most egy harmadik fokozat bevezetésével bővítik, amely hivatott lesz a tóba kerülő nitrogén- és foszforvegyületek kiszűrésére. A Bodeni-tó környéki települések ülepíthető, organikus szennyezését az utóbbi időben lényegesen csökkentették a nagy számban létesített mechanikai-biológiai szennyvíztisztító telepek. Itt a problémát azonban nem a folyóba bekerülő, hanem a tóban termelt szerves anyagok jelentik. A Bodeni-tó eutrofizálódását a foszforvegyületek segítik elő, amelyek a műtrágyák fokozott felhasználásával kerülnek a vízbe és töménységük egyre fokozódik. Ma már a tóban a növényi egysejtűek száma 20—25-szörösére emelkedett és a vízinövények is erőteljes fejlődésnek indultak. A tó oxigénháztartását veszélyezteti az elpusztult növényi szervezetek aerob lebomlása. Ennek következtében a tófenéken ma már negyedére csökkent az oxigéntartalom. A foszforszennyeződés 10—30%-át a műtrágyák, 70—90%-át a házi szennyvizek okozzák. Ez utóbbihoz hozzájárul a szintetikus mosószerek növekvő használata is. Ha a tófenék teljes egészében eutrofizálódik, akkor a H2S és az NH4 vegyületek elbűzösíthetik a vizet, ami a halállomány teljes kipusztulását is jelentheti. Jelenleg kb. 600 t ásványi olaj borítja a tó fenekét és ezt a mennyiséget a csónakmotorokból kikerülő üzemanyag évről évre 30 tonnával növeli. A kisebb tavaknál ma már úgy védekeznek az eutrofizálódás ellen, hogy körülveszik a víztükröt a szennyeződéseket felfogó körcsatornával. Ez a módszer a Bodeni-tó nagy méretei következtében nem jöhet tekintetbe és a védtelen part menti vízsávban, valamint a strandfürdőkön ijesztő mértékben szaparodnak a coli-baktériumok és a hányást, valamint hasmenést okozó enterococcusok. A Bodeni-tavat fenyegető további romlások megakadályozása érdekében korlátozták a mosószerekben a foszforvegyületeket és a tó környéki mezőgazdaságban a túltrágyázást. Markó Iván IRODALOM: Construction 1972. 7/8, 209—216 о. és GWF. Das Gasund Wasserfach, 1972. 9. 423—427 о. 162
