Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-08-01 / 4. szám
szennyeződésének kérdéseivel kapcsolatosan öszszehívott előkészítő ülései; — Budapest, 1972. június 4—10.: KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete, 18. ülés; — Milano, 1972. június 12—18.: Az 1972-ben a vízszennyeződéssel kapcsolatos küzdelem című nemzetközi műszer- és berendezéskiállítás; — Jeruzsálem, 1972. június 17—25.: Nemzetközi Kutatásügyi Szövetség által szervezett 6. nemzetközi vízszennyeződési kutatási konferencia. Az ismertetésem alapjául vett anyag a WHO Koppenhágában, 1972. szeptember 18—22. között megtartott 22. ülésszakának 8.3 napirendjére készült. A beszámolási időszakot tehát a hosszú távú program beindulásától a fenti értekezletig kell számolni. Megjegyzem, hogy a WHO a folyó év május 21—26. között Lipcsében megtartott KGST VVÉ 19. ülésen is képviseltette magát. A WHO képviselője a KGST VVÉ 19. ülésén tett felszólalásában aláhúzta a környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek közötti tevékenység koordinálásának szükségességét. Megjegyezte, hogy a szocialista országok között 1971. áprilisában kötött Környezetvédelmi Egyezmény jelentős lépésekkel vitte előbbre a problémakörrel kapcsolatos tudományos kutatások és általában az egész tevékenység ügyét. A fenti tájékoztatással a környezetvédelem terén folyó munka egyes aspektusait a WHO rendezvények és tevékenység oldaláról kívántam megvilágítani. Borza Dezsőné Világszerte egyre több regionális vízmű épül. Ezek a vízművek vízszegény, vagy erősen szenynyezett vizű, nagyobb területre kiterjedő vízellátási rendszerek. A regionális vízellátás csőhálózatának tervezésekor ügyeljünk arra, hogy a csőtávvezetéket a vízellátó hálózattól válasszuk széjjel. A csőtávvezeték célja a települések és ipartelepek egészének vízellátása, míg a csőhálózat feladata az egyes fogyasztók kiszolgálása. Minden helyi csőhálózat a csőtávvezeték megfelelő helyén leágazó-átadó állomást kap, amelyet a korszerű vízellátó rendszerben távvezérlésű tolózárral, vízmérő órával és nyomásfokozó berendezéssel látják el. A regionális csőtávvezeték tervezésekor a következő alapelveket tartsuk szem előtt: aj A regionális rendszerben a vízmennyiséget és a nyomásviszonyokat úgy válasszuk meg, hogy azok nemcsak a végleges és teljes kiépítési állapotban legyenek optimálisak, hanem a szakaszos kivitelezés időszakában is gazdaságosan működjenek annál is inkább, mivel a nagy regionális vízellátások építése és felszerelése esetleg hosszú évtizedek munkája. b) A regionális vízellátó rendszer építésének befejezéséhez szükséges berendezéseket minél később létesítsük. Így pl. nem érdemes már kezdetben nagy csőátmérőt terveznünk, amely évekig kihasználatlan lesz, hanem gazdaságosabb, ha kisebb átmérőt alkalmazunk és a későbbi időpontban párhuzamosan egy újabb csővezetéket fektetünk le. ej A beruházási programot rugalmas keretekkel készítjük el. A regionális vízellátás számára olyan keretterv készüljön, amely alkalmazkodik a műszaki és a gazdasági fejlődéshez és bármikor korrigálható anélkül, hogy a koncepción változtatni kellene. Az előbbiekben ismertetett három alapelv mindegyikének megfelelő terv összeállítása nem könnyű. Minden esetben ügyeljünk arra, hogy a regionális vízellátás tervezésébe az érintett terület minden egyéb munka regionális szakértőjét vonjuk be. A csőtávvezetéket a szállítandó max. vízmenynyiségre méretezzük. Tekintetbe kell venni azonban, hogy az egyes települések és ipartelepek csúcsfogyasztásainak fedezésére tárolómedencék is rendelkezésre állnak. A pontos számítások előtt átlagértéket vehetünk tekintetbe. Eszerint a max. vízmennyiséget a nap 16—20 óráján át kell a csőtávvezetékben szállítanunk. A csőtávvezeték méretezésekor tekintetbe kell vennünk, hogy a nagyobb csőátmérő csökkenti a szivattyúzási energiaszükségletet, ugyanakkor megnöveli a cső beruházási költségeit és fordítva. Irányelvként elfogadhatjuk, hogy évi 5000 szivattyú üzemórában a szivattyúzott max. vízmenynyiség sebességének a 2 m/s értéken kell maradnia. Ha a víz sebessége a csőtávvezetékben ennél nagyobb lenne, akkor nyomáscsökkentő lépcsőket kell közbeiktatni. Azok a regionális csőtávvezetékek, amelyekben a víznyomás 18 att nagyobb már nem dolgoznak gazdaságosan. Ha a regionális rendszer fő vízbeszerzési helye és az egyes települések és ipartelepek között csekély esés van és a távolságok nem számottevők, akkor megfontolható a közös tárolómedence építése. 156