Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-04-01 / 2. szám
rehajtandó szabályozási és medermélyítési munkákat úgy tervezték, hogy teljes mértékben elősegítsék a IV. osztályú hajóút követelményeinek biztosítását. A szabályozás 1975 körül fejeződik majd be. A csehszlovák—osztrák szakasz megfelelő hajózási viszonyainak a kialakítása a két ország közös erőfeszítését igényli. Az egyes ágak építési sorrendje egyelőre még nincs pontosan meghatározva. Ezt jelentős mértékben az érdekelt országok igényei és részvétele határozza majd meg. Az oderai ág csehszlovák szakaszának megvalósításával az egyik legfontosabb csehszlovák ipari körzet — Osztrava iparvidéke — a dunai hajóúthoz kapcsolódik. Az Odera Osztrava és a Lengyelországban levő Glivice-csatorna közötti szakaszának hajózási szempontból megfelelő kialakítása lehetővé teszi, hogy a sziléziai medence is minden Duna menti országgal közvetlen kapcsolatba kerüljön. Az elbai ág Przserov és Pardubice közötti szakasza pedig a nyugat-európai belföldi víziútrendszert kapcsolja össze a dunai országokkal. A hamburgi árüforgalom 5—8 millió tonnára növekszik. Az Elba—Seitenkanal megépülésével (NSZK) már csak a Sztrzsekov—Magdeburg közötti szakasz marad szabályozatlan. De ezen a szakaszon 18 hajózási műtárgy és a Dunából történő vízátvezetés következtében ugyancsak javíthatók lesznek majd a hajózási viszonyok. A D—О—E víziútrendszer kiépítésének időtartamát 20—25 évre értékelik. A beruházások összpontosításával azonban az építési idő 7—10 évre csökkenthető. A vízi út hatékonysága A D—О—E víziútrendszer összes költségei mintegy 500— 600 millió USA dollárra tehetők. (Ebből a dunai ág 115—140 millió, az oderai ág 120—140 millió, és az elbai ág 265—320 millió dollárba kerül). A kiszámított költségek a közvetlen és kapcsolódó költségeket is tartalmazzák, a járulékos beruházásokat azonban már nem. Az oderai ág lengyel szakaszának költségei 25—30 millió dollárra értékelhetők. A vízi szállítással kapcsolatosan jelenleg felvetett követelmények arra utalnak, hogy a D—О—E rendszer lenne Európa egyik legjobban hasznosított vízi útja. A rendszer funkciói, különösképpen komplex vízgazdálkodási hasznosítása további gazdasági hatékonyság elérését biztosítják. A vízi út használatáért, a vízszolgáltatásért és vízdúsításért szerződésben rögzítendő illeték szedését irányozták elő. A meglevő vízi utakkal történő összehasonlítás, továbbá a rendszer beruházási és fenntartási költségeinek elemzése alapján a Duna—Odera—Elba víziútrendszer rentábilisnak tűnik. Az elbai ágon keresztüli öszszekötés Európa nyugati és keleti részének országai között az export-import szállítások fejlődését, és ezen keresztül a Duna menti és nyugat-európai országok közötti kereskedelem és gazdasági kapcsolatok erősítését segíti elő. Borza Dezsőné vízzárás mikrobákkal Bár a Szovjetunió gazdag vízkészletekkel rendelkezik, a vízmennyiség területi eloszlása egyenetlen. Egy sor helyen például vízhiányban szenvednek, Ez többek között annak tudható be, hogy a folyók évi hozamának mintegy hatvan százaléka a tavaszi áradások idejére esik. A pusztákon ez a részarány még magasabb. Felmerül a kérdés, hogyan lehetne felfogni ezt a több millió köbméteres vízkészletet. Kisebb-nagyobb mesterséges víztárolókat hoznak létre öntözés, valamint hal- és baromfitenyésztés céljából, míg másutt gyárak szennyvizét gyűjtik ily módon össze. A talaj azonban gyakran vízáteresztő. Szemléletes példaként szolgálhat Oroszország feketeföldű területeinek számos tava és víztárolója, össztérfogatuk körülbelül 400 millió köbméter, míg a talajon való átszűrődése és a nyári párolgás miatti veszteség 130—150 millió köbméter. Majdnem a készlet fele A Grúz Hidrotechnikai és Talajjavítási Kutatóintézet két munkatársa a mocsarak segítségével próbált eredményt elérni. A mocsarak ugyanis egyben ideális víztárolóhelyek is, mivel galambszürke, pangó vízzel telített talajuk nem engedi át a nedvességet. Viszockij ismert szovjet talajkutató még 1905-ben megállapította, hogy a mocsarak vízzáró tulajdonságának kialakulásában a fő szerepet mikroorganizmusok aktív részvételével lejátszódó oxidációs folyamatok játsszák. Az oxigénhiány következtében a mikroorganizmusok talaj részecskékből és bomló növényi maradványokból próbálnak oxigénhez jutni. A baktériumok fejlődése, valamint a növényi részek oxigén nélküli elbomlása következtében megváltozik a talaj szerkezete és csökken porózussága. Színében galamb- és kékesszürke tónusok jelennek meg, míg végül teljesen vízzáró, struktúra nélküli plasztikus masszává alakul. Mi történik akkor, amikor ezt a természetes folyamatot mesterségesen próbálják előidézni? Üveghengerbe laza, erősen vízáteresztő földet belehelyeztek. Felületére néhány centiméteres rétegben szalmát, nádlevelet, majd ugyanilyen földréteget tettek. Az ily módon rétegezett hengeren állandóan vizet áramoltattak. A víz akadálytalanul áthatolt rajta. Körülbelül a tizedik napon azonban a föld feketegalambszürke színárnyalatot kapott. Három-négy hónap múlva pedig a henger vízáteresztő képessége százszor csökkent. Gyakorlatilag egy csepp víz sem hatolt át a rétegen. De hogyan néz ki mindez természetes viszonyok között? Mélyedésekben, csatornaszakaszokon, ipari körülmények között. Grúzia víztárolóiban, a kurszki területen és a Nogaji sztyeppén végeztek kísérleteket, amelyek eredményeképpen a vízveszteség radikális csökkenéséhez vezető egyszerű és olcsó biokémiai eljárást dolgoztak ki. A földfelszínen buldózerek segítségével növényi részekből képzett réteget alakítanak ki. E célra sejtanyagban gazdag kiszáradt növényi részek is jók, szalma, széna gyomfüvek, krumpli és céklaszár, kenderhulladék, nádlevél, romlott siló. Az optimális norma négyzetméterenként 3—4 kiló. A növényi rétegre 15—20 centiméter vastag védőburkot szórnak és jöhet is a víz. A fenti módon kialakított réteges szűrőernyőben a növényi részek a vízzáró réteget létrehozó anaerob baktériumok fejlődésének és életműködésének forrásául szolgálnak. Megfigyelések során kimutatták, hogy a Szovjetunió déli területein néhány hónap múlva 3—5 centiméteres, három év múlva pedig már 30—35 centi vastag záróréteg képződött. A baktériumok fáradhatatlanul dolgoznak, több száz millió köbméter vizet őrizve meg a mezőgazdaság és az ipar számára. C. Abclisvili, a műszaki tudományok kandidátusa 45
