Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-12-01 / 6. szám
13. ábra. Vasszerkezetű állvány a szádlemezek beállításához árvíznél erős talpszivárgást mutató több töltés szakaszára vizsgálatokat rendelt még. A töltéstest és az altalaj 15— 40%-ban agyag, 30—40%-ban iszap. A plasztikus index 20— 25%. Ezek között átlag 40;—100 cm vastagságban egy vízvezető réteg van, amelynek jellemző adata: 10—15% agyag, 10% iszap és a többi homok. A vízvezető réteg plasztikus indexe: 10—13%. A szivárgás aránylag vékony rétegre korlátozódik a töltéstalp közelében kb. 1 m mélységig található. Az átszivárgó vízmennyiség km-enként kb. 10 1/sec volt az 1970. évi árvíznél, ami azonban napi 850 m3/km vízmennyiségével a mentett oldalon tetemes vízborítást okozott. A VITUKI 15 mm falvastagságú cementhabarcs, illetve bentonitzagy vízzáró fal létesítését javasolja kb. 30 1/m2 anyag felhasználásával. Az előirányzat túlzottan szerénynek látszik. A talpszivárgást elősegítő morzsalékos, laza szerkezetű talajban nem lehet biztosítani kizárólag az előállított rés kitöltését, hanem az elengedhetetlenül szükséges túlnyomás hatására valószínűleg egy kb. 5—15 cm széles fal keletkezik, de arra a vízzárás szempontjából szükség is van. A VITUKI által javasolt tech14. ábra. Vízzáró szádfalverés nológia szerint egy autódaru gémjére szerelt vibrációs verőberendezés verné az I tartókat a víz oldali terepszint alá 2 m mélységig. Ezáltal kb. 0,5 m-re kötne be a vízzáró rétegbe. A folyamatos munkához 5 db 400 mm gerincmagasságú, 7,0 m hosszú I tartót javasolnak, melynek belső két sarkába teljes hosszban 1—1,5 "-os csövet hegesztenének. Az I tartók alsó végét sarkosan képeznék ki, hogy a tartók egymáshoz szorosan legyenek leverhetők. Az injektáláshoz 400 kg 500- as cement-homokhabarcsot ajánlanak 0,8 vízcement-tényezővel, 8 kg/m3 bentonitadagolással. Összehasonlításul aktivált nátriumbentonit injektálást is javasolnak 120 kg/m:! bentonitadagolással. A bentonitot előzetesen vízzel keverik és ehhez adagolják a homokot, esetleg a helyben található homokos talajt. A művelethez MÁVAG—6. típusú habarcsszivattyú és a habarcs keveréséhez kollerjáratú keverőberendezés is szükséges. Befejezésül érdemes megemlíteni a bécsi Duna bal parti árvízvédelmi töltés víz felőli lábánál kivitelezés alatt állott s megtekintett szádfalas megoldást. 14 m hosszú Larssen szádlemezeket használtak. Először a 13. ábrán látható vasszerkezetű fogóvasrendszerbe emelnek be 15. ábra. Vízzáró szádfalverés 10 db Larssen lemezt (beállítási idő összesen 4 perc). Az állványnyal a leverés után az átállás csak 1 percet vesz igénybe. A verést kis részletben végzik és a dunai durva kavicsos talajba a 14 m-es Larssen pallókat átlagosan 3'45" alatt verték le a PTC 40 A típusú vibrációs verőberendezéssel a 14. és 15. ábrán látható módszerrel. Napi teljesítményük 10 órai munkaidővel: verés 80 db, kihúzás 120 db. A magyar vízügyi szolgálat szakemberei is kezdik felismerni a vízzáró keskeny résfalak alkalmazásában rejlő nagy lehetőségeket s helyenként vannak már próbálkozások. A Vízügyi Építő Vállalat is és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei is próbálkoztak már kísérletekkel, de egyelőre a kérdésnek nincs gazdája. Az OVH—ÁBKSZ az elmúlt években már foglalkozott a kérdéssel s amennyiben sikerülne megfelelő támogatással a meglevő gépi felszerelését a legszükségesebb gépekkel kiegészíteni, úgy eredményesen képes lenne a kiviteli munkálatokat beindítani s várhatóan jól begyakorolt szakembereivel gazdájává válni ennek a hazai árvízvédelemben nélkülözhetetlen eljárásnak. Sipos Béla OVH—ABKSZ igazgató 214
