Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-10-01 / 5. szám
2. ábra. A Glan Canyon vízlépcső gátjának metszete (Colorado folyó) fokkal működnek. A gépegység szivattyú-üzembeni teljesítménye 10,5 m3/sec 73 m-es esés mellett. Turbinaüzemben két forgási sebességgel működtethető, amivel ugyancsak magas hatásfok érhető el. Ugyanebben az évben a Hivassi vízerőműbe beépítették a legnagyobb reverzibilis gépeket, amelyek turbinaüzemben 59,5 MW teljesítményt fejlesztenek. A gátépítés terén az utóbbi években jelentős változás nem történt. Az USA-ban korábban épített gátak nagy része nagy .tömegű föld (feitöltéses), vagy kőhányás gát volt. Az utóbbi 15 évben hidromechanizációs úton nagyon kevés gát létesült. Az amerikai szakirodalom ezt azzal magyarázza, hogy ez a gáttípus nem biztonságos (főleg a Fort Рас gát katasztrófája óta). De komoly ok lehet az is, hogy a száraz töltésépítést végző gépek teljesítménye jelentősen megnőtt, üzemanyagfogyasztásuk nem jelentős, s üzemük így eléggé gazdaságos. A legtöbb nyugat-európai országhoz viszonyítva az USA-ban teljesen abbamaradt a vékony íves és gyámpilléres betongátak építése. Ennek okát valószínű a rendkívül magas költségek, a magasan kvalifikált szakembergárda szükségessége adja, továbbá az is, hogy a legtöbb erre alkalmas szelvény már hasznosított. (L. a Colorado folyón épített Glan Canyon vízlépcső elrendezését és metszetét — 1. és 2. ábra). A Szövetségi Energetikai Bizottság beszámolója számot ad a nagyobb vízlépcsők fajlagos építési költségeiről. Eszerint 1 kW kiépítési (teljesítményköltsége 200 MW összteljesítmény fölött 51 dollár/kW—298 dollár/kW (Guwer—Davis). A Grand Culee vízerőmű 1 kW teljesítményének fajlagos költsége 89,9 dollár/kW volt. A nagy vízerőművek építése 2—10 évig tart. Az építési munkák befejezése után a létesítmény részlegesen megkezdi a működését. Az egyes gépegységek szerelése több éven át elhúzódik. Több vízerőmű kezelőszemélyzetének számát és a kezelési költségeket illetően is végeztek vizsgálatokat (elsősorban a Tennessee folyó völgyében megépített vízlépcsőkre vonatkozóan); 9 vízerőmű esetében az 1 kW kiépítési teljesítményre eső üzemi ráfordítás munkában kifejezve 93 munkaóra (maximálisan 324 — Kentucky; minimálisan 65 — Pickwick Lendwing). A vízlépcsők kezelőszemélyzete általában 1 fő/5 kW teljesítmény. A kihasználási óraszám 4900 körül alakul. A vízerőművek jelenleg is jelentős szerepet játszanak az USA energiamérlegében, habár az összes erőművi teljesítményhez viszonyított arányuk itt is csökkenőben van. (1957-ben 21%-ról 20,3%-ra esett.) Energiatermelés szempontjából még nagyobb arányesésről lehet számot adni, ami azzal magyarázható, hogy a vízerőművek itt is általában csúcserőmű szerepet töltenek be. 1950—1957 között mintegy 66 millió kW erőművi teljesítményt helyeztek üzembe, ebből a vízerőművekre 10,8 millió kW — azaz 16% — esik. Az USA Szövetségi Energetikai Bizottsága adatai és számításai szerint a villamosenergia-igény 1975-ig 1419 milliárd kWh-га nő. Erre az időszakra a vízerőművek részaránya az összenergiatermeléshez viszonyítva 15% lesz. Borza Dezsőné HÍREK A fenol okozta betonkárok szovjet tapasztalatai A Szovjetunióban sok ipartelep bocsát ki fenoltartalmú szennyvizet. Ezek a fenolok a különböző, betonból készített mélyépítményekkel kerülnek érintkezésbe (betoncsatornák, betonból készített tisztító és tároló medencék stb.). Megvizsgálták, hogy a nagy menynyiségben előforduló fenolos szennyvíz milyen töménységben okozhat betonártalmakat. Próbakockákat formáztak különböző víz-cement tényezővel készített betonból és ezeket különféle töménységű fenolos szennyvízben helyezték el, majd 1, 3, 6 és 9 hónap után megvizsgálták a beton próbakockák szilárdságát. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a kilenchónapos áztatás után a betonpróbatestek szilárdsága 100%-ról az alábbiak szerint csökkent: ha a szennyvíz akkor a beton fenoltartalma szilárdsága mg/liter lecsökken %-ra 300 95 600 92 1200 83 1800 79 A vizsgálatok szerint a 0,6 víz—cement tényezővel készített betonon mutatkozott a legerősebb fenol okozta korrózió. Mindent egybevetve a szovjet szakértők megállapították, hogy a jó minőségű, sima cementvakolattal ellátott betonfelületeket huzamos ideig igénybe lehet venni 1000 mg/1 fenoltartalmú szennyvíz hatásának anélkül, hogy a betonból készített mélyépítési létesítmény lényeges károsodást szenvedne. Beton i zselozobeton, Moszkva 1971/10—13. oldal. Szovjet D—719 típusú terepegyengető gép rizsföldek planírozásához A brjanszki építőgépgyár új típusú terepegyengetőt fejlesztett ki. Ez a D—719-es jelzésű planírozó gép igen alkalmas a kotrógépek után a finom egyengetésre és árasztással dolgozó öntözőtelepek (rizsföldek) földmunkájának elvégzésére. Ezt az igen hasznos földmunkagépet utánfutóként szerkesztették meg, melyet a T—100 MGS típusú, a gyakorlatban jól bevált szovjet traktor vontat (1. ábrát). A terepegyengető fő részei a következők: alváz, puttony, felszakító fogak, hidraulikus berendezés és futómű. A puttony űrtartalma 3500 1, a terepegyengető gyalu szélessége 4000 mm„ a felszakító fogak által felfogott szélesség 4000 mm, a felszakítós mélysége 100 mm, a két keréktengely egymástól mért (távolsága munka közben 12 000 mm és a két tengely egymástól mért távolsága szállítás közben 8000 mm. A terepegyengető gép olyan terepen, amelyen a maximális egyenlőtlenségek + 200 mm különbséget mutatnak ±50 mm pontossággal dolgozik. A terepegyengető gép közúti pályán 15—25 km/óra sebességgel vontatható. A gép hossza 14 700 mm, szélessége 4000 mm, magassága 2500 mm és tömege 6000 kg. (Sztrojtelnye i dorozsnye masini, Moszkva 1971 7. füzet 6—8. old.) Nagy teljesítményű turbógenerátorok sorozatgyártása Leningrádban megkezdődött a 800 ezer kilowatt teljesítményű turbogenerátorok sorozatgyártása. A szovjet energetika fő irányzatává válik a hasonló nagy teljesítményű aggregátorok felhasználása. (APN) 190
