Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-10-01 / 5. szám
ÖlNlTlÖ zlElSll Miért nem kielégítő a mezőgazdaságban az öntözési állóeszközök kihasználtsága? Erre a kérdésre a leggyakoribb válasz: azért, mert az öntözőberendezések korszerűtlenek, és nincs elegendő munkaerő a nehéz öntözési munkához. Ismerve az öntözés gépesítésének megoldására tett erőfeszítéseket, egy-két éven belül minden bizonnyal rendelkezésre állnak a gépesített, korszerű berendezések. Üja'bb kérdés azonban, hogy az új műszaki eszközök szavatolják-e az öntözési kapacitás folyamatos kihasználását. A körülmények arra mutatnak, hogy nem. Magyarországon az öntözési félév (ápr. 1— szept. 30.) csapadéka az egész évinek országos átlagban 58%-a, ami a nyári 6 hónap összegében Magyaróváron 343 mm, Győrben 350 mm, Székesfehérváron 325 mm, Jászberényben 314 mm, Kecskeméten 312 mm, Szegeden 319 mm, Tiszafüreden 320 mm, Túrkevén 320 mm, Fegyverneken 313 mm, Orosházán 310 mm. összehasonlításul érdemes szemügyre venni néhány külföldi adatot. A nyári félév csapadéköszszege: Berlinben 320 mm, az NDK-beli Potbusban 328 mm, az igen csapadékosnak ismert hollandiai Holderben 316 mm, és Groningenben 365 mm. Noha a hazai párolgási viszonyok a nyugateurópaiaknál lényegesen kedvezőtlenebbek, meg kell állapítanunk, hogy ennyi csapadékkal — ha némi ingadozással is — de komoly hozam reményében lehet legtöbb gazdasági növényünket termeszteni. Ezt a mezőgazdaságunk szocialista átszervezése óta végrehajtott fejlesztési munka eredményeit tükröző termésátlagok igazolják. Eleve számolni kell azonban azzal, hogy nálunk — a feltételes öntözés zónájában — a kielégítő mértékű hasznosítást követően rossz esztendők is bekövetkeznek. ígérkezik-e megnyugtató megoldás? A körülmények arra mutatnak, hogy igen. Népgazdasági szinten ki kellene emelni a hazai öntözést a feltételesség állapotából. 220 ezer ha öntözés 80 százalékos valószínűséggel Általános tapasztalat, hogy a feltételesség a rekordszintű növénytermesztésben számottevően csökken, mivel az erőteljesen növekvő ráfordításokkal együtt a vízigény is növekszik. Ismerve azonban a hozamok növelésének még mindig meglevő szárazgazdálkodási tartalékait, továbbá a korlátozott nagyságú öntözhető területet (jelenleg az összes mezőgazdasági hasznosítású területnek mindössze 3,5%-a) megállapítható, hogy a hozamnövelés és állandósítás csak helyi jelentőségű megoldás. A helyi hozamnövekmény ugyanis a szántóföldi növénytermesztésből származó mezőgazdasági össztermék mennyiségét alig változtatja meg. Itt kell megemlíteni a mindenkori piaci helyzet hatásait, amelyek befolyásolják a termelést és vele együtt az öntözési aktivitást is. Ezért is reagálnak oly élénken — részben tudatosan, részben ösztönösen — a gazdaságok az átlagos, vagy annál csapadékosabb időjárásra az öntözés fékezésével. A megoldást abból a helyzetből kiindulva kell keresni, amit a jelenlegi hasznosításszerkezet jórészben kijelölt. A legutóbbi évek adatai alapján — ha az 1970. év szélsőségesen rossz és az 1968. év szélsőségesen jó adatait figyelmen kívül hagyjuk, a jelenlegi berendezettség szintjén — tíz eset közül hatszor — az alábbi területek megöntözése várható (ezer hektárban): Rizs 28 Rét-legelő és szálas takarmány 92 Zöldség 34 Kukorica 23 Gyök-gumósok 20 Szőlő-gyümölcs 6 Egyéb 16 összesen: 219 ezer ha. A jelenlegi berendezettség és érdekeltség szintjén tehát a mintegy 220 ezer hektár öntözésére, kb. 80 százalékos biztonsággal számíthatunk. A fennmaradó terület öntözési valószínűsége viszont a tapasztalatok szerint kétséges. Ennek megváltoztatásához kellene olyan kultúrát kiválasztani, amely vagy megköveteli a gyakori öntözést, vagy pedig mint igen értékes és fontos kultúra „elviseli” az ingadozó eszközkihasználást. Megvizsgálva a felsorolt növénycsoportokat, arra a következtetésre jutunk, hogy további koncentrálásuk a jelenleg berendezett területen nem akadálymentes. Ügy tűnik, hogy a rizst az igény a jelenlegi területen behatárolja. A zöldségtermesztés fejlesztését főként munkaerő- és gépesítési-beruházási problémák nehezítik. Rizsből is, zöldségből is jó volna, ha kerülne a kiskörei öntözőrendszerek területére is. Mindemellett a zöldségnek például 100 ezer hektáros nagyságrendű felfuttatása, legalábbis középtávon, szinte lehetetlen. 187
