Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-02-01 / 1. szám
l izgasd álk odii sunk perspektívái a XXI. században A vízgazdálkodás jelentősége világszerte megnövekedett, további nagyarányú fejlődése várható az ezredfordulóig és a jövő században. A növekvő népesség kulturált életének, a nemzeti jövedelem fokozásának egyik legalapvetőbb eszköze a tiszta víz. A technika fejlődése, újabb és újabb eredmények, a fantasztikus jóslatok ma még beláthatatlan távlatokat vetítenek elénk. Vajon az ezekhez szükséges víz biztosítására hivatott vízgazdálkodás a jövő században megmarad-e a mai vagy az abból közvetlenül következtethető keretek között, vagy egészen új elemekkel bővül? A továbbiakban e kérdésre adandó válaszhoz szeretnénk néhány gondolattal hozzájárulni. A vízgazdálkodási feladatok megoldását — via épp úgy mint a jövőben — alapvetően a természeti-társadalmi környezet adottságai, a gazdasági tendenciák határozzák meg. Az első és talán a legdöntőbb adottság Magyarország természetföldrajzi fekvése a Kárpát-medence középső, legmélyebb részén. Jelenlegi ismereteink szerint hazánk vízkészletének 96%-a külföldről származik és mindössze 4%-a ered az ország területén. Ezek a számok ma még — a vízkészletek hasznosításának viszonylag alacsonyabb fokán — alig jelentenek többet, mint puszta statisztikai adatot. Az ezredfordulón azonban, amikor mind hazánkban, mind pedig a közös vízgyűjtőn fekvő szomszédos országokban — támaszkodva az ez irányú becslésekre, előrejelzésekre — a vízkészletek hasznosítása lényegesen magasabb szintet fog elérni, e tény jelentősége fokozottabban érvényre jut. Ez elsősorban a rendelkezésre álló felszíni vízkészletek csökkenésében, az ár- és belvízveszély fokozódásában, valamint a hazánkba érkező vizek növekvő szennyezettségében mutatkozik majd meg. A várható tendenciák sorában emelhetjük ki azt is, hogy a tiszta víz értéke és használati értéke állandóan növekedni fog, hisz’ nagy térséget és hosszabb időszakot tekintve a vízkészletek nagysága állandó marad, míg a velük szemben támasztott igények térben és időben, mennyiségben és minőségben differenciáltan egyre gyorsabban növekednek. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert így a vízgazdálkodási beavatkozások gazdaságosságát egészen más szempontok szerint tudjuk a távoli jövőben megítélni. A gazdaságosság ugyanis relatív fogalom, mindig adott viszonyokhoz és adott időponthoz kapcsolódik. A gazdaságosság relativitásának figyelembevétele arra a felismerésre vezet, hogy az ami ma még messze nem gazdaságos, a jövőben előbb-utóbb gazdaságos lehet. Más szóval a nagy távlati elgondolások között felvázolhatok olyan műszaki megoldások, amelyek ma még közgazdaságilag szóba sem jöhetnek, de távlatilag a vízigények, a víz értékének növekedésével egy későbbi időpontban szükségszerűen gazdaságossá válnak. A nagy távlati tervezésnek nem kis feladata ezeknek az időpontoknak, és a szükséges kapcsolódó feltételeknek megbecsülése. Távlati adottságként tételezhetjük fel továbbá — figyelembe véve az energiatermelés nagyarányú növekedését az atomenergia (atomerőművek) és még távolabb a napenergia közvetlen (naperőművek) hasznosítása révén — az alapenergia relatív értékcsökkenését, illetőleg a csúcsenergis relatív értéknövekedését. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a vízgazdálkodás távlatilag viszonylag nagy mennyiségű, olcsóbb alapenergiával számolhat feladatainak megvalósításánál, illetőleg nagyobb gazdasági eredményeket érhet el csúcsenergia előállításával. A vízgazdálkodás távlati adottságainak vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagy európai vízimunkálatokat és azok hazai hatását. Gondolunk itt elsősorban az ezredfordulón már több mint tízéves múltra visszatekintő Duna— Majna—Rajna-csatornára, amely egyben meggyorsíthatja a Duna és a Tisza hazai szakaszának csatornázását és a kelet—nyugati tranzit vízi szállítás szempontjából is fontos Duna—Tisza-csatorna építését. E munkálatok befejezése az ezredfordulóra vagy a közvetlenül azt követő időszakra várható, így a jövő század vízgazdálkodása szempontjából már többé-kevésbé realitásként vehetők számításba. Végül a fontosabb gazdasági tendenciák sorában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezőgazdasági területek csökkenését illetőleg az erdőterületek növekedését sem. Ezek az új tározók létesítéséhez és a lefolyási viszonyok szabályozásához nyújthatnak távlatilag kedvező feltételeket. A növekvő ütemű fejlődés fokozott követelményeket támaszt a vízgazdálkodás elé. Egyfelől a társadalom elvárása a vízzel szemben, másfelől a gazdasági lehetőségek mindenkori szintje határozhatja meg az adott időszak vízgazdálkodásának színvonalát. Fejlett országok vízügyi tervei hosszú időszakra előre körvonalazzák az igények várható mértékét és a kielégítés módozatait. A nagy távlatú tervezés alapját a népesség alakulása és a nemzeti jövedelem növekedése, illetve ezek megbízható előre becslése jelenti. Magyarországon a népesség lassan nő s az ország lakossága az ezredfordulón sem valószínű, hogy meghaladja a 11,5 millió főt. A nemzeti jövedelem várhatóan 15 évenként megkétszereződik. Az igények általános növekedésével együtt — sőt egyes területeken azt megelőzve — növekszik a vízigény. A lakossági vízigényt például 30—40 éves időhorizonton vizsgálva már olyan tényezők is befolyásolhatják, mint az általánosan elterjedt központi melegvízfűtés, a pihenést szolgáló vízágyak szaporodása, a kerti fürdőmedencék számának je-9
