Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-04-01 / 2. szám

Az 1970. évi Szamos menti árvízzel érintett te­rület lakosságának sürgős helyi ivóvízellátására az Országos Vízügyi Hivatal 6 db AUV—62 típusú, gépkocsira szerelt komplex víztisztító berendezést vásárolt Csehszlovákiától. Az árvíz levonulása után ezeket azonnal a legkritikusabb helyekre irányította. A szűrőkocsiból, laborkocsiból és vegyszeres pótkocsiból álló 1—1 egység telepíté­sében, üzembe helyezésében a honvédségi területi összekötők irányításával jelentős szerepet vállal­tak a vízügyi szolgálat kijelölt dolgozói, majd — a betanítás után — a tartós üzemeltetést már saját hatáskörükben látták el. A természeti katasztrófákkal érintett területek, az időszakos vízhiánnyal küzdő kisebb települések polgári lakosságának sürgős ivóvízellátására jól al­kalmazhatók ezen mobil víztisztító egységek. Szer­kezeti felépítésük, gyors szerelhetőségük (telepí­tés, levonulás), tisztítástechnológiájuk alkalmassá teszi őket: — a víz vegyszeres derítésére, — a mechanikai szennyeződés kiszűrésére, — a víz szintelenítésére, szagtalanítására és íz­­telenítésére, — a víz szükségszerű méregtelenítésére. A Prága V 3S háromtengelyű — fokozott terep­járó képességű — gépkocsira szerelt szűrőberen­dezés („A” gépkocsi), valamint egy másik gép­kocsiba beépített laboratórium (,,B” gépkocsi) al­kalmas a fenti komplex víztisztítási feladat ellátá­sára. Egy egységhez tartozik még egy pótkocsi, melyen — huzamosabb idejű víztisztításra tekin­tettel — nagyobb mennyiségű vegyszer is szál­lítható. A víztisztítók telepítése A gépkocsik telepítésekor az alábbi általános tényezőket célszerű figyelembe venni, melyek együttessége biztosíthatja a zavartalan üzem fel­tételeit. A telepítési hely kiválasztásakor a megközelí­tési lehetőséget, a legalább 10 m3/óra nagyság­­rendű vízkészletet kell elsősorban figyelembe venni. Kívánatos, hogy a víztisztító minél köze­lebb kerüljön a tisztítandó vízhez, továbbá arra kell törekedni, hogy a technológiai folyamat alatt a tisztítandó víz a berendezés egységei között mi­nél kevesebb irányváltozással haladjon. Nem közömbös az egyes tisztítási műveletek közötti lehetséges, illetve megengedhető geodéziai ma­gasságkülönbségek betartása. A vízlelőhely köze­lében mintegy 20X25 m-es szabad, elegyengetett és jól megközelíthető helyet kell biztosítani. A te­lepítés és elrendezés módja az 1. sz. ábrán látható. A szennyezett térfél berendezései külön egysé­get képviselnek. Itt telepítik, illetve építik meg: 1. az MKCS/F nyersvízszivattyú-aggregátot, mely önfelszívó szivattyúból, benzinmotorból, tü­zelőanyag-tartályból és egy közös védőkeretből áll; 2. a 4 db 2000 liter ürtartalmú gumitartályt, me­lyek a nyersvíz derítésére szolgálnak; 3. a PS3/F szivattyúaggregátot, mely az ülepí­tett (derített) víznek a szűrőkön keresztül való át­­nyomására szolgál; 4. a piros színnel jelzett tömlőket, melyek a nyersvízszivattyúval kiemelt víznek a derítőtar­tályokhoz való szállítására szolgálnak; 5. a sárga színnel jelzett tömlőket, melyek a de­rített víznek a szűrőkhöz való továbbítására szol­gálnak; 6. a barna színnel jelzett tömlőket, melyek a csurgalékvizek elvezetésére, szűrőleeresztésre, il­letve a szűrők hidraulikus feltöltésére szolgálnak; 7. a szennyvíz-iszapgyűjtő árkot, amelyen a derítőtartályokból leeresztett iszap és az esetleges csurgalékvíz jut a 4 m3-es szennyvízgyűjtő gö­dörbe. A tiszta térfélen telepítik, illetve építik meg: 1. a 4 db 2000 liter űrtartalmú és kék színnel jelzett tisztavíz gumitartályt; 2. a tiszta vizet átemelő PS3/F szivattyúaggre­gátot; 3. a kék színnel jelzett és a tiszta vizet szállító tömlőket; 4. a csurgalékvizek elvezetésére szolgáló árkot. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom