Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
mechanizmusukat tekintve teljesen megegyeznek a Languedoc-i társaságnál már részletesen ismertetett szervezetek munkájával. Hangsúlyozni szeretném azonban a vállalat tevékenységének komplex jellegét. Bár főműve a „Canal de Provence” főcsatorna műszaki megvalósítása, azonban munkássága nem korlátozódik kizárólag a főcsatorna által ellátható területek mezőgazdasági és ipari újjászervezésére, hanem — tárolók létesítésével — a főcsatorna hatásterületén kívül fekvő vidékek vízgazdálkodási struktúráját is átalakítani törekszik, biztosítván ezzel az általános gazdasági felemelkedést. így az Alpesek vidékén, ahol a szeszélyes, zuhatagos vízfolyások legfeljebb extenzív állattartást tettek lehetővé, 1969-ig 14 tárolót, 18 szivattyútelepet és 300 km csatornavezetéket létesítettek, lehetővé téve 15 ezer ha-on az esőztető öntözés bevezetését, az intenzív állattenyésztés, valamint az erdőgazdálkodás előfeltételeinek megteremtését. Az egyik legnagyobb tároló a „L’avéne-i” vízfolyáson létesült, annak téli nagyvizeit visszatartva, 33 millió m3 hasznos térfogattal. Jellemzésként meg kell még említenem az 1963-ban bekövetkezett Malpasseti katasztrófa után, a vállalatnak a gyors töltés-rekonstrukció, valamint a termőterület helyreállításában végzett kiváló munkáját. 1600 ha-n teljes talajcserét hajtottak végre, és így a víz levonulása után kaviccsal, iszappal borított, használhatatlan területen újra virágzó mezőgazdasági, elsősorban gyümölcstermesztés vált lehetővé. Ezzel egyidőben a Canal de Provence főcsatornából egy mellékág kiépítését kezdték meg, mely a Verdon folyó vizeit — tárolók beiktatásával — a katasztrofálisan száraz Var megyébe juttatja el, lehetővé téve ezzel Dél- Franciaország legszegényebb, de egyidejűleg legnépesebb vidékének gazdasági fellendülését. A műszaki jellegű kiviteli és tervezési munkákon kívül a vállalat számos mezőgazdasági, közgazdasági és területrendezési tanulmányt készít, továbbá mint ösztönző, illetőleg kezdeményező szerv részt vesz minden, a terület gazdasági újjászervezésére irányuló szerv munkájában. összehasonlítván tevékenységét a Languedoc-i vegyesgazdálkodású vállalattal, azt állapíthatjuk meg, hogy míg előbbinél a vízhasználat zöme mezőgazdasági, addig ezen a vidéken, a három nagyváros (Marseille, Aix-en-Provence, Toulon), valamint a tengerparti települések ipari és ivóvízigénye miatt a hangsúly a lakossági és ipari vízszükséglet kielégítésének megteremtésén van. Ez a különbség — figyelembe véve a mezőgazdaság államilag preferált helyzetét — a két vállalat árpolitikáját és ezen keresztül jövedelmezőségét is messzemenően behatárolja. A kormány területrendezési politikájának megvalósítására az előzőkben ismertetett részvénytársaságokon kívül még két nagy vízgazdálkodási szervezetet hívott életre, hasonló jogi konstrukcióval és feladatkörrel: a Compagnie de Gascognet, Garonne és a Pireneusok között, valamint a Société de la’Corse-t (Korzika szigetén), melyek tevékenysége összesen mintegy 820 ezer ha terület gazdasági újjászervezésére irányul. Ha a nemzeti vállalatok tevékenységét általánosan jellemezni akarjuk, a legtalálóbb kifejezés munkájuk komplex jellege. A probléma megoldása, — mely az érintett területek gazdasági újjászervezésében foglalható össze — a maga teljességében a vállalat feladata, kezdve a műszaki munkát megelőző agrár- és közgazdasági tanulmányoktól, a megvalósítás gazdasági hatékonyságát és rentabilitását biztosító és meggyorsító minden irányú operatív közreműködésig. Véleményem szerint a kitűzött feladat „egy kézben” tartása mind a felelősségvállalás központosítása, mind az egységes műszaki koncepció érvényesítése, mind közgazdasági szempontból követendő példaként értékelhető. az esőztető és a régi klasszikus felületi öntözési mód között. Hozzá kell azonban tenni, hogy a mintegy 350 ezer ha-t érintő fejlesztés kizárólag esőztető jellegű. A felületi öntözéssel művelt terület volumene 1955 óta nem változott. Az öntözésnek ez a módja — mely mind közgazdasági, mind agrár vonatkozásban, mind pedig a racionális vízfelhasználás szempontjából lényegesen hatékonyabb a felületi öntözésnél — párosítva az öntözővíznek igény szerinti kiszolgálását biztosító technológiával, jellemzője a francia öntözéses gazdálkodásnak. A kiima- és csapadékviszonyok függvényében, az öntözött területeknek több, mint fele a Földközi-tengert környező hét megyében, az ország délnyugati és déli részében koncentrálódik. Ebből azonban csak 120 ezer ha tartozik az ismertetett nemzeti vállalatok hatáskörébe, ami élénken bizonyítja, hogy az öntözésre berendezett területek fejlesztésében a szövetkezetek, de az egyéni gazdaságok is kiveszik részüket. Az öntözésfejlesztéssel párhuzamosan folyik az érintett területeken a felesleges csurgalék- és csapadékvizek levezetésének megoldása. Vízrendezés jelenleg mintegy 1 250 000 ha területre terjed ki, melynek megoszlása azonos az öntözésfejlesztés területi tagozódásával. A vízrendezés módja általában a nyíltárkos levezetés, mindössze 100 ezer ha alagcsövezett. Az alagcsövezés költsége úi. rendkívül magas. A kormányzat mindent elkövet, hogy részben a technológia tökéletesítésével, részben a gépek kapacitás-kihasználtságának jobb megszervezésével a költségeket a jelenleginek felére csökkentse. Az V. ötéves tervben összesen 180 ezer ha öntözésfejlesztés került előirányzásra, ebből 78 ezer ha az előbb ismertetett vállalatok koncessziójába tartozó területen, az alábbi megosztás szerint: Languedoc Provence Corse Gascogne 40 ezer ha 16 ezer ha 10 ezer ha 12 ezer ha összesen: 78 ezer ha míg 110 ezer ha a szövetkezetek és egyéni gazdálkodók fejlesztési előirányzatát képezte. A költségvetés mezőgazdasági vízgazdálkodásra 760 millió frank hozzájárulást tervezett (teljes költség 1,6 milliárd frank), melyből kizárólag öntözésfejlesztésre 1968-ig 96,8 millió került felhasználásra, a többi megoszlik a falusi vízrendezés, folyószabályozás, talajjavítás és árvédelmi munkák között, az egyes vidékek jellege szerint változó nagyságrendben. 1969. év végéig az előirányzott munkáknak csak mintegy 62%-a valósult meg, részben a költségvetési hozzájárulások csökkenése, részben az árindexek 1968—69. évi jelentős emelkedése miatt. Az állami dotáció súlypontja Languedoc és Provence vidéke volt, mivel a kormány új gazdaságpolitikája miatt az igények legsürgetőbben itt összpontosultak. A költségvetési hozzájárulás előbb ismertetett adatai nem tartalmazzák a vegyesgazdálkodású vállalatoknak nyújtott szubvenciót. Egy 1968-ban végzett felmérés szerint az öntözési igény a VI. ötéves terv során további 400 ezer ha fejlesztést tesz szükségessé. Az öntözési igények szétszórtan, lényegében az egész országban megtalálhatók, természetesen az arány erősen változik. A súlypont változatlanul az ország déli, délnyugati része 28,9%-kal, míg pl. Észak-Normandia részvétele mindössze 0,36%-ot jelent, a párizsi medencéé pedig 2,44 %-ot képvisel. Az előirányzott összes fejlesztések volumene 7147 millió frank, ebből a nemzeti vállalatok 1385 millió frank előirányzatot képviselnek. Az öntözéses gazdálkodás jellemzése országos viszonylatban Regionális vízgazdálkodási politika az országos irányelvek tükrében Franciaországban az utóbbi 10 év alatt, az öntözésre berendezett terület megkétszereződött. A legutóbbi felmérések szerint több mint 700 ezer ha-on folyik öntözéses gazdálkodás, mely kb. fele-fele arányban oszlik meg Beruházások gazdasági hatékonyságának vizsgálata Az öntöző főművek megvalósítása Franciaországban elsődlegesen politikai és csak másodlagosan gazdasági kérdés. A gazdasági hatékonyság-vizsgálat — ezen elvi alapon — nem a beruházás abszolút hatékonyságát kutatja, hanem kizárólag a műszaki tervvariánsok közti döntésre, tehát a relatív hatékonyság megállapítására szorítkozik. 35
