Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-02-01 / 1. szám

zombor, Ferencszállás és Klárafalva lakosságának ve­szélybe kerülésekor 6500 fő, tehát 18 500 fő befogadá­sára. Ennél a tervnél már hasznosítottuk a mi gazdag tapasztalatainkat és a befogadást, elhelyezést Makó vá­ros testében a betelepülők politikai és közigazgatási szervezetének megfelelően szerveztük volna meg, a ma­kói vezetésbe bevontuk volna vezetőiket. Később, amikor végre a Tisza, a Körösök, valamint a Maros nagy mértékű apadása bekövetkezett, július elsején a Területi Árvízvédelmi Bizottság engedélyével elrendeltük a készenlétben álló gépjárművek és gép­kocsivezetők, gépkocsi parancsnoki állomány készen­léti állapotának megszüntetését, a polgári védelmi, egészségügyi és műszaki alakulatok, a tanácsi árvíz­védelmi szolgálat feloszlatását, az üzemektől igénybe vett közerő 90 százalékos csökkentését, a kiadott fel­szerelések, különböző anyagok bevonását, számbavéte­lét, és átadását az illetékes szerveknek, az egészség­­ügyi fertőtlenítés és a szükséges védőoltások azonnali megkezdését, a bel- és árvízkárok felmérését és a károk helyreállításának megszervezését. Felhívtuk valamennyi vezető elvtárs figyelmét, hogy az árvízvédelemnél dolgozó valamennyi személynek tol­mácsolják a városi pártbizottság és a városi tanács köszönetét a végzett munkáért és a sikeres helytállá­sért. Dr. Forgó István A tengerek édesvizű forrásainak hasznosítása A Német Szövetségi Köztársaság­ban Karlsruhe tekintélyes helyet harcolt ki magának kutatóintézetei­vel. A világ tudományos életében ma már jó árfolyamon jegyzik a város állami és magán tudományos kutató­­intézeteinek eredményeit. Az egyik magánalapítványú (tudo­mányos kutató) intézet hosszú kísér­letezés és szívós munka árán meg­oldotta a tengerben — a partokhoz közel — feltörő források édesvizei­nek felhasználását. A kísérletek számára legalkalma­sabbnak bizonyult a dél-görögorszá­gi Argosz-félsziget keleti partja, ahol a tengerben a meredek part mellett sorjáznak a források, másod­percenként 7—10 m3 vízhozammal. [E terület északkeleti részét szeli át a Korinthoszi-csatorna, melynek vég­leges tervét 1881-ben hazánkfia, Gerster Béla mérnök készítette el és az építést a szabadsághős Türr Istvá­nunk által létesített részvénytársaság végezte. — A csatorna a Korinthoszi és Éjinai (éginai) öblöket köti össze, hossza 6540 méter, mélysége 8 mé­ter. Kis szélessége, szűk volta miatt világforgalmi szempontból nincs je­lentősége.] Hiába veszi körül azonban ezt a földdarabkát három oldalról is víz, a hajdan termékeny mykénei föld régi idők óta küzd a kiszáradással. A talajnedvesség megkötésének, „táro­lásának” ugyancsak ősidők óta is­mert módja a növényzet telepítése. Ezen a jó talajú síkságon az itt ho­nos lakosság édes narancsot, citromot, mandarint termel. Viszont ezek a ru­tafélék nagyon vízigényes növények. A téli esőzések idején felhalmozódó csapadékot hamar elhasználják, után­pótlás pedig nincs. Legalábbis édes­vízből. így következett be az, hogy a talajvíz szintje a tenger nívója alá süllyedt. Ebből viszont következett, hogy a talajvíz helyére tengervíz nyomult. A sós víz évente közel fél kilométernyit haladt a szárazföld bel­seje felé. Jelenleg már 7—8 kilomé­ter távolságra a parttól is megtalál­ható a talajban a tengervíz. A termelést úgy lehet továbbra is biztosítani, ha a megbontott hidroló­giai egyensúlyt helyreállítják; ha to­vábbra is biztosítani tudják a terü­let édesvízzel való ellátását. Az édesvíz-forrásokról már a régi mykénéiek is tudtak. Ezeket a forrá­sokat a karsztos hegység esővize táp­lálja. A forrásokat pontosan lokali­zálni és a vízhozamot mérni nehéz feladat volt. A legnagyobb problémát jelentette az édesvíz kiválasztása sós környezetéből. Szinte lehetetlen fel­adatnak látszott a száz méterrel a tengerszint és 90 méterrel a tengerfe­nék alatt már sós vízzel kevert édesvizet kiválasztani. Miután az összes források a mere­dek part mentén helyezkednek el, betonfallal elválasztották a partsávot a tengertől. A vízállás ezen a záron belül magasabb lett, mint a tenger szintje. Ennek két következménye: 1. a parti lejtőre nehezedő víznyomás nagyobb mint korábban volt, s ez a nyomáskülönbség megakadályozza a tengervíz beszivárgását a betonfal alatt a part talajába, 2. nem akadá­lyozza az alulról feltörő édesvíz út­ját. Mivel a sós víz nem tud behatolni a szárazföld talajába, a források vize tisztán törhet fel a földből. A körül­határolt partszakasz, a kialakított medence megtelt édesvízzel. Az így rendelkezésre álló víz elegendő ah­hoz, hogy a terület igényeit kielégít­se, sőt a szomszédos termőterületek­re is juttasson a nedvességből. Kü­lön haszon az, hogy az így szerzett édesvíz kiszorítja a sót a már majd­nem sztyeppés területről. A víz elosztására vonatkozólag is a karlsruhei intézet munkatársai dol­goztak ki tudományos eljárást. A fák törzseire és gallyaira, leveleire elhe­lyezett apró elektronikus „érző”-szer­­vek megállapítják a nedvesség mér­tékét. Az így kapott adatokból egy kompjuter számítja ki, hova kell ve­zetni a felhasználásra váró vizet. Az elektronikus berendezés elég költséges, de ennek ellenére is ol­csóbb ez a megoldás, mint a régebbi rendszer. Az árkokat és csővezetéke­ket ugyanis nem szükséges a hirtelen fellépő nagy igényekhez méretezni, mivel az ellátás folyamatos, kisebb keresztmetszetű vezetékek is megfe­lelnek. A fentiekben ismertetett megoldás nemcsak ezen az egy területen al­kalmazható. A Földközi-tengerben tucatszám található édesvízforrás, azoknak az országoknak partjai men­tén, amelyek szinte állandó jellegű vízhiánnyal küzdenek. Vida Sándor A Narin folyó (Kirgizia) Atbasi nevű mellékfolyóján létesült hasonnevű vízerőműben a múlt év végén lépett üzembe az első turbina. A folyó medrében épített 73 m magas gát térfogata 370 ezer m3. Az egyes műtárgyakba 45 ezer m3 betont kell beépíteni. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban az Ili fo­lyón épül a Kapcsagaj vízlépcső. A múlt év végéig el­végzett munkából legszámottevőbb az első gépegység üzembehelyezése, amelyre december 16-án került sor. 1970. november 25-én elzárták a Vorotán folyó (Szov­jet örmény Szocialista Köztársaság) medrét és megkez­dődött a 13,5 millió m3 térfogatú tároló feltöltése. A víz 18 km hosszú üzemvíz-alagúton keresztül jut el a Tatyev vízerőműhöz. A tiszakécskei belvízrendszer bővítése keretében el­készült és üzembelépett az 1 m3/sec teljesítményű laki­teleki elektromos szivattyútelep. Üzembehelyezésével megoldódik Tiszakécske és Lakitelek községek belvíz­­mentesítése. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom