Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-08-01 / 4. szám
Zala megye területe 328,5 km2, az ország területének 3,5%-a. 1970. január 1-i népszámlálás szerint a jelenlevő népesség 267 ezer fő. A népsűrűség 81 fő/km2 nem éri el az országos átlagot, ugyanakkor a település sűrűsége 0,75 db/km2, több mint kétszerese az országosnak. Településhálózata jellegzetesen aprófalvas, a lakossága 244 kisebb-nagyobb településben él. A községek átlagos lélekszáma 800 fő alatt van. Közigazgatásilag a megye 4 járásra tagozódik. Zalaegerszeg és Nagykanizsa városok mellett Lenti és Zalaszentgrót nagyközségek a járásszékhelyek. A letenyei járás megszűnésével Letenye, mint határátkelőhely maradt jelentős település a megye harmadik nagyközsége. ZALA ME&ye ^züzcmI v'izzea te SZENNWiz. ElL.VCZCT±§,%n;U A megye éghajlata mentes a szélsőségektől. A csapadék évi átlaga 800 mm, az országos átlag másfélszerese. Felszíne változatos, tagolt dombvidék. Természetföldrajzi adottsága elsősorban az állattenyésztésnek és erdőgazdálkodásnak kedvez. Vízraj zilag a megye területének 46%-a a Zala, 54%-a a Mura vízgyűjtő területére esik. Jelenleg szabad felszíni és felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. A felszíni vizek minőségét főleg az olajipar szennyezései, valamint a nagyobb települések (Zalaegerszeg, Lenti) kommunális és ipari szennyvizei veszélyeztetik. Különösen fontos a Balaton miatt a Zala fokozott vízvédelme. A megye a felszabadulás előtt — az olajipart kivéve — számottevő iparral nem rendelkezett. A települések nagyobb részében a külvilágtól teljesen elzárva élt a lakosság, mivel a községbe sem vasút, sem szilárd bekötőút nem vezetett. Ez az elszigeteltség az emberek életfelfogásában is nyomot hagyott. Az újtól való idegenkedés, a megszokotthoz való merev ragaszkodás még ma is jelentkezik a kisebb települések idősebb lakóinál. Az ipar fejlődése később és lassabban indult meg, mint az ország más területein. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a felszabaduló munkaerő kiáramlása a megyéből az 1960-as években erősen növekvő tendenciájú volt. Az egy főre jutó jövedelem ma is jóval az országos alatt van. E főbb gazdaság- és természetföldrajzi tényezők lényegében meghatározták a megye vízgazdálkodását, fejlesztési lehetőségeit és irányát. A III. 5 éves terv befejezésével az ágazat célkitűzéseivel összhangban értékeltük a vízgazdálkodás területén eddig el-KÓZÖZTMÜ VIZCLlXtÁ^BAN Rt«Z.tS5Üulb LAKÓIG 127
