Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-08-01 / 4. szám
szennyvíz-kibocsátás után 130 millió Ft szennyvízbírságot vetettek ki. A szennyvízbírság a vízszennyezés megszüntetésére irányuló ösztönző hatása mellett anyagi alapot is teremt a szennyvíztisztító berendezések építésének elősegítésére, elsősorban olyan üzemek részére, amelyek saját forrásaikból is jelentős öszszeget fordítanak az ilyen célú beruházásokra. 1970-ben az üzemek szennyvíztisztító berendezések építésére közel 100 millió Ft támogatásban részesültek. A vízgazdálkodás más gazdasági szabályozói is hatással vannak a vizek minőségének védelmére, mint pl.: az ivóvízhasználati pótdíj, amely az iparvállalatokat víztakarékosságra ösztönzi és ezáltal a kibocsátott szennyvíz is csökken. Ebben az irányban hat a vízkészlethasználati díj is, amely egyben elősegíti a telepítéspolitikában a vízgazdálkodási és ezen belül a vízminőség-védelmi szempontok érvényesítését. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt 3 év tapasztalatai azt mutatják, hogy e gazdasági szabályozók kedvezően segítették elő a vizek védelméhez fűződő társadalmi érdekek érvényesítését és a vízgazdálkodás fejlődését. A vízminőség-védelemre vonatkozó hatósági jogszabályi előírások betartásának ellenőrzése, a vízminőségi mérlegek kialakítása, a vízminőség térképezés, a regionális vízminőség-védelmi tervek kidolgozása szükségessé tették olyan szervezet létrehozását, amely részletes elemzés alapján ellenőrzi az egyes vízfolyások, vízfolyás-szakaszok minőségét és a szennyezőket. Vízügyi szolgálatunk vízminőség-védelemmel foglalkozó szervezete, vízminőségi felügyeletei, laboratóriumhálózata jelenleg 6000 km vízfolyást ellenőriz, nyilvántartja a szennyvízkibocsátó ipari üzemeket és más vízszennyezőket, értékeli a vizek minőségi tendenciáinak alakulását, keresi a megoldási lehetőségeket a szennyezés csökkentésére. A felügyeletet tovább kívánjuk fejleszteni, tevékenységét kiterjesztjük a szennyvíztisztító telepek üzemeltetési hatásfokának ellenőrzésére is. Kiépítjük az automatikus mérő- és vízelemzőállomások hálózatát. Ugyanakkor a váratlan, rendkívüli szennyeződések gyors előrejelzésére, és kártételeinek elhárítására az árvízvédekezéshez hasonlóan — operatív készenléti szervezetet hozunk létre. A vízszennyezést figyelő és jelentő hálózat és a helyi vízvédelem munkájában a társadalmi szervek, üzemek és közigazgatási szervek, a tanácsok képviselői, szakértői is eredményesen vesznek részt. Sok hasznos segítséget nyújtanak egy-egy térséget, vagy üzemet érintő szennyvíztisztítási program megvalósításában. Tisztelt Konferencia! A szervezett vízminőség-védelem hazánkban rövid múltra, alig egy évtizedre tekinthet vissza. Lefektettük a védekezés összehangolt rendszerének műszaki, gazdasági és szervezeti alapjait. Az eredmények szerények, de nem lebecsülendők. A vizek korábbi gyors elszennyeződési folyamata lényegesen lelassult, egyes helyeken a regenerálódás jeleivel találkozunk. Megváltozott az üzemek többségének szemlélete, keresik a megoldások műszaki lehetőségeit, mind több anyagi eszközt fordítanak ilyen célra, és több éves programot dolgoznak ki szennyvizeik közömbösítésére. Egyes ipartelepek üzemi vízvédelmi szervezetet alakítottak ki, megszervezték az üzemegységek közvetlen gazdasági érdekeltségi rendszerét. A szennyvíztisztító berendezések építése meggyorsult. Számos üzem, így pl.: a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek, az Északmagyarországi Vegyi Művek, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek hatékony intézkedéseket tettek a használt vizek szennyezettségének csökkentésére. Városaink, településeink csatornázására és szennyvíztisztítására az 1971—75 közötti időszakban 7,2 milliárd Ft-ot irányoztunk elő, míg az előző ötéves tervben 3,3 milliárd Ft-ot fordítottunk ilyen célra. Ügy véljük, hogy a kezdeti eredmények megfelelő alapot nyújtanak a további munkához, amelyet az 1985-ig terjedő időszakra kidolgozott távlati vízgazdálkodási terv határoz meg. A távlati terv egyik központi célkitűzése a vizek minőségének hatékonyabb védelme. A terv előirányozza, hogy miközben a kibocsátott szennyvíz minősége a jelenleginek 3,5-szeresére nő, a szennyvizek 91 százalékát kellően tisztítsák és így nem több, hanem jóval kevesebb szennyezés érje vízkészleteinket, mint jelenleg. A közös vízgyűjtő területen levő országokban, a természetes vízkincs hasznosítása, a vizek minőségének védelme, a bioszféra egyensúlyának megóvása túlnő a nemzeti határokon, nemzetközi összefogást igényel. A védelem módszereinek és gyakorlatának együttes kialakítása, egységes elemzési és ellenőrzési eljárások, a kölcsönös tájékoztatás a szennyező források várható alakulásáról, és az előre nem látható katasztrófaesetekről, az együttműködés nélkülözhetetlen keretei. Ennek kialakítására törekszünk a szomszédos országokkal és a kétoldalú kapcsolatok mellett a több országot érintő folyóvölgyek esetében, mint amilyen a Duna és a Tisza, keressük a több oldalú együttműködés lehetőségeit is. A vázolt sok oldalú és bonyolult feladatok megoldásához a vízgazdálkodás határtudományainak képviselőit, biológusokat, kémikusokat, radiológusokat, orvosokat és az érintett iparágak szakértőit hívjuk segítségül. A természeti környezet megváltoztatása nem kerülhető el. Ellenkezőleg, a társadalmi haladás, a termelőerők fejlődésének és koncentrálódásának velejárójaként számolnunk kell a természetes vízforgalomra ható beavatkozások gyorsuló ütemével, növekvő kiterjedésével. De a természet rendjébe úgy kell beavatkoznunk, hogy az ember és a természet harmóniáját ne zavarjuk meg, és a megzavart egyensúlyt a társadalom növekvő szükségleteinek és a meggyorsult műszaki-tudományos haladás lehetőségeinek 125
