Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-08-01 / 4. szám
Á vízminőség-szabályozás népgazdasági jelentősége Dégen Imre államtitkárnak, az OVH elnökének a Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencián elhangzott beszéde Tisztelt Konferencia! Az ember környezetét, a bioszférát — amelyben az élet természetesen megújuló folyamata lejátszódik — megnövekedett igényeinek és életszükségleteinek megfelelően új alkotásaival, gazdasági tevékenységével mesterségesen átalakítja, hogy azt az egyén és a társadalom javára formálja. E mélyreható beavatkozás hatására a természeti környezet kialakult egyensúlyi helyzete egyes területeken megbomlott, és a biotóp körülmények káros megváltozása mind nagyobb és veszedelmesebb méreteket ölt. Az ökológiai egyensúly változásai napjainkban meggyorsultak, ez alatt az ember életkörülményei a termelés és a társadalmi igények szempontjából kedvezőbbek lettek, de ezek velejárójaként károsodott a bioszféra. A környezet káros terhelésének mértéke több területen már napjainkban is nagyobb, mint amivel a természet védekező ereje egyensúlyt teremthetne. Az emberi környezetet veszélyeztető káros hatások, a szennyeződések leggyakrabban a vizekbe, folyókba, tavakba, tengerekbe kerülnek, sőt végső fokon a levegő és a talaj szennyeződéseinek jelentős része is közvetlenül, vagy a csapadék révén a földi vízkészletet szennyezi. A vizek káros szennyeződésének megakadályozása tehát a bioszféra védelmének kulcsfontosságú kérdése. Környezetünk egyik legfontosabb alkotóelemének, a víznek szennyezés elleni védelme gyakorlati jelentőségét, megoldásának fontosságát és sürgősségét, a késedelmes beavatkozás veszélyét az emberi környezetre, az élettani körülményekre, a gazdasági folyamatokra számos országban felismerték. Aktív intézkedéseket tesznek, amelyeket tekintélyes nemzetközi szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Egészségügyi Világszervezet, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, az Európai Gazdasági Bizottság, a KGST, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az Európai Vízvédelmi Szövetség támogatnak. A vízszennyezés okozta veszélyeztetettség az urbanizáció meggyorsulásával, a vízfogyasztás és a szennyezett vizek mennyiségének rohamos növekedésével, az új ipari termékek gyártása, a mezőgazdaság kemizálása, vízi szállítóeszközök és úszó munkagépek hatására megjelenő, egyre károsabb hatású szennyvizek miatt állandóan fokozódik. A termelés és a népesség növekvő területi koncentrálódása folytán mind nagyobb szennyező hatások érik a vízkészleteket, és így az igények és vízkészletek közötti feszültség mindinkább növekszik. A szennyezés veszélye elsősorban a sűrűn lakott ipari területeken jelentkezik, hatása azonban a mezőgazdasági területekre, távolabbi országrészekre, sőt az országhatárokon túli térségekre is kiterjedhet. Magyarországon a vizeket naponta 2,8 millió m3 házi és ipari szennyvízterhelés éri. Két évtized alatt a szennyezett vizek mennyisége négyszeresére növekedett. Ennek a szennyvíznek 1960-ban 16%-át tisztították, ma 49%-át tisztítják részlegesen, vagy teljes körűen, de még mindig jelentős szennyezés éri a vizeket, és az ebből eredő közvetett, vagy közvetlen károk becsült értéke évente mintegy 250—300 millió Ft. A közvetlen károk abból származnak, hogy — a szennyezett víz hasznosítási lehetősége korlátozódik, — a víz felhasználását költséges tisztításnak kell megelőznie, növekszenek a vízkezelés költségei, — a felszíni vizek és a talaj szennyezése folytán a partiszűrésű víztartó rétegekben is romlik a vizek minősége. A közvetett károk legfőbb formái: — a környezet leromlása, egészségi károsodás, — a halpusztulás, a halászati és üdülési lehetőségek csökkenése, — a vízgazdálkodási, vagy a szennyezett vízzel érintkező egyéb létesítmények fokozott korróziója, — a szennyvízzel együtt elvesztett hasznos anyagok, — az ipari üzemek belső vízellátó rendszerének elszennyeződése miatt a hosszabb idejű karbantartás és üzemidőkiesés, termeléskiesés, a rosszabb vízminőség okozta minőségromlás az előállított termékben. A káros folyamatok mellett — különösen az olajszennyezés hatására — egyre gyakrabban előforduló időszakos katasztrófák, amikor a vízi élőlények milliói pusztulnak el (pl.: 1966-ban Helgolandnál 15 ezer tonna, 1967-ben Dél-Anglia partjainál 120 ezer tonna nyersolaj került a tengerbe, a múlt évi Zala völgyi olajszennyezés is jelentős károkat okozott), hívják fel a figyelmünket a társadalom egyre szélesebb körét, és egyre nagyobb térségeket fenyegető veszélyre, egyúttal a kárelhárítás és a korszerű vízminőségszabályozás szükségességére. A bioszféra ökológiai egyensúlyának helyreállítását elősegíthetjük a természetes vizek szennyezettségének mértékét csökkentő műszaki beavatkozásokkal — amelyek egyaránt kiterjedhetnek a vizek szennyvízterhelésének csökkentésére, és azok teherviselő képességének növelésére is. A vízszennyezést, mint ismeretes, csökkenthetjük: — a használt víz visszabocsátása során a vízben levő szennyező anyagok mennyiségének csökkentése, a szennyvizek korszerű tisztítása útján, 123
