Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 3. szám

másodrendű védvonalak, az ún. lokalizációs töl­tések gyors kiépítését is. Ez a munka a különösen veszélyeztetett öblö­­zetekben már az első árhullámok levonulásával egyidőben megkezdődött. Így többek között Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Zalota, Algyő, a szegedi ipartelepek, valamint Tuzsér, Komoró, Fényeslitke, Körösszakái, Komádi községek vé­delme érdekében összesen mintegy 150 km hosz­­szúságú lokalizációs vonal építése kezdődött meg egy millió m3 földmunka beépítése mellett. Rövidesen lokalizáló vonal épül a Szamos, Ti­­sza-közti határszakasz közelben is, amely Kom­­lódtótfalu, Nagygéc és Kishódos községek áttele­% Közel 44 ezer ember védte a gátakat pítését, biztonságosabb helyre való költöztetését teszi szükségessé. A védekezés június 14-én érte el csúcspontját. Ezen a napon közel 44 ezer ember állt a gátakon. 14 ezer vízügyi dolgozó, 12 ezer fő a fegyveres testületektől, 14 ezer fő közerő a veszélyeztetett térségből, valamint csaknem négyezren a szállí­tás, a hírközlés, az egészségügyi szolgálat és az élelmezés feladatait látták el a védvonalakon. Ekkor 1600 km hosszban harmadfokú készült­ségben folyt rendkívüli védekezés. Ennek megfelelő méretű volt a gépi és anyagi erők mozgósítása is. Egyetlen napon 4400 gép és gépjármű vonult fel a védekezéshez. Ebből 700 földmunkagép napi 227 ezer m3 építőkapacitás­sal, 2300 gépjármű a szállításhoz. A mentésre számos vízi jármű, kétéltű és helikopter állt ké­szenlétben. Az árvíz méreteire utal az anyagfelhasználás is. Példa nélkül álló anyagi eszközöket használ­tak fel hat hét alatt a védekezésben: 6,1 millió homokzsák, 1,5 millió m2 (310 tonna) műanyag­fólia, 62 ezer tonna terméskő került a gátakra, hogy a víz támadásait kivédje és megerősítse a töltéseket. A védekező erők fegyelmezettsége, kötelesség­tudása és áldozatkészsége tette lehetővé, a gyors mozgósítást és a veszélynek megfelelő, zökke­nőmentes átcsoportosítást. Az érintett lakosság bizalma pedig az intézkedő hatóságok és a men­tést végzők iránt, nagyban előmozdította a men­tési feladatok szervezett végrehajtását. Dr. Nagy László Hírek szovjet vízerőművek építéséről A 235 m magas Csirkejszk íves völgyzárógát (Szulak folyó) építésé­nél ez év februárjában építették be az első m3 betont, amelyet a kábel­daru segítségével 300 m magasról emeltek be. ★ A Toktogulj vízerőműbe (Narin folyó) már több mint 100 ezer m3 betont beépítettek. Az év végére el­érik a 290 ezer m3-t is. ■k A Kapcsagaj vízerőmű (Kazahsz­tán—Ili folyó) 10 ezer m3 beton be­építése történt meg. Intenzíven foly­nak a földgát hidromechanizációs munkái is. ★ Az Angarán épülő Uszty—Ilim vízlépcső duzzasztóművébe jelenleg beépített betonmennyiség 200 ezer m3. ★ Elkezdődött a Nurek, vízlépcső (Tádzsikisztán—Vahs folyó) nyomó­­csővezetékeinek szerelése. Befejez­ték a kőtörő-osztályozó üzem szere­lését. A nyomócsővezetékek szállítá­sa tehergépkocsikkal történik. (Az egyes elemek súlya 30 tonna.) Az örmény SzSzK-ban a Vorotan folyón létesülő Tatyev-i vízerőmű építésénél elkezdték az első gépegy­ség szerelését. Befejeződtek a 18 km hosszú üzemvízalagút építési mun­kái. A turbinákhoz a víz 600 m ma­gasról nyomócsővezetékek segítségé­vel jut el. A vízerőmű 1970 végén üzembe helyezhető lesz. ■k A Krasznodar-i tározó építésénél (Kubany folyó) 1970 végén elkezdő­dik a földgát rézsűinek betonozása. A rézsűkre mintegy 700 ezer m3 be­ton kerül. ★ 1970. februárjában a Szovjetunió Villamosítási és Erőműépítési Mi­nisztériuma jóváhagyta az Aragva folyón építendő Zsinvalszk-i vízerő­mű tervfeladatát. A vízlépcső duz­zasztóműből, 38 km-es alagutas üzem vízvezetékből, nyomócsőveze­tékből és föld alatti erőtelepből áll. Az erőmű teljesítménye 130 ezer kW lesz. Az energiatermelési fel­adatok mellett a vízlépcső egyéb feladatokat is megold, így Tbiliszi vízellátását, az Aragva és lóri folyók völgyében elterülő földek öntözését. Az előmunkálatok még ebben az év­ben megkezdődnek. N agy tel jesítményű szennyvíztisztító berendezés a Szovjetunióban A Szovjetunió Minisztertanácsa határozata értelmében Gorkij város részére egységes szennyvíztisztító­berendezést kell építeni. A hatalmas szennyvíztömeg az ipari üzemekből és a háztartásokból kerül a 300 cen­timéter átmérőjű csővezetékbe. A város határában a szennyvíztömeget megfelelő teljesítményre tervezett szivattyúberendezéssel emelik a tisztító berendezésekkel szerelt üle­pítő medencékbe. A biológiai eljá­rással működő medencékben a szennyvíz megtisztul, majd klórgáz, egyéb anyagok és levegőztetés révén a szennyvíz ivóvíz minőségű vízzé válik. Az ilymódon megtisztított szennyvizet tehát csak az eljárás és a szükséges vizsgálatok elvégzése után bocsátják a Volgába. A Gorkijban épülő tisztító mű a Szovjetunióban létező egyik legna­gyobb teljesítményű berendezés lesz, amelynek napi teljesítménye az első lépcsőben 600 ezer köbméter­re van tervezve. A második lépcső üzembe helyezésével a tisztítómű teljesítménye csaknem a kétszeresére növekszik. A teljes mű beruházási költsége 50 millió rubel. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom